Az Úrnak való szolgálat öröme
Márton Gergely, 2026-08-06 06:58:10
Szászfalvi László és felesége, Farkas Judit négy évtizedes hűséges szolgálatáért adtak hálát augusztus elsején a Csurgó-Alsoki református templomban. A nyugdíjba vonuló szolgatársakat Steinbach József püspök búcsúztatta: „hűségükben, odaadásukban a krisztusi szolgálat öröme ragyogott mindvégig”.
Szászfalvi László és felesége, Farkas Judit szolgálatát a hűség jellemezte leginkább, hiszen a teológia elvégzése után, 1986 október elsejétől ugyanazon gyülekezetekben végezték szolgálatukat: Csurgó-Alsok, Csurgó, Csurgónagymarton és Szenta.
Negyven év kitarás örömökben, bánatokban, sikerekben és kihívások közepette. Már ez önmagában példaértékű. De mindeközben nem csak a gyülekezeteket plántálták. Érdemük között szerepel például a Csurgói Gimnázium újbóli református intézménnyé válása, vagy a csurgói református templom felépítése.
De a hétköznapok is az építkezéssel, Isten házának az építésével teltek. Hűséggel a szolgálatban, mindeközben Szászfalvi László a közéletben is helyt állt. Sok volt a rájuk bízott feladat, de Isten ehhez mérte az erőt is. Így adtak hálát az Úrnak a gyülekezetek a lelkipásztorok nyugdíjba vonulása alkalmával mindazért, amit általuk elvégzett közöttük.
A hálaadó búcsúztató alkalomra megtelt a Csurgó-Alsoki templom. Isten örömre hangoló Igéjét Steinbach József püspök hirdette: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4)
Az ige arra figyelmeztet bennünket, hogy mennyi mindent kaptunk, aminek örülhetünk. Örülhetünk az életnek, amely az egyetlen élő Isten ajándéka. Tőle jövünk és Őhozzá érkezünk meg, mert van életünk, és Jézus Krisztusban új és örök életünk.
Örülhetünk egymásnak. Testvéri közösségben hangolhatjuk egymást az örömre, hogy aztán erre az örömre hangoljunk másokat is. A püspök úgy fogalmazott, hogy „éljük bele” ebbe a szomorú, megkeseredett, indulatos világba az isteni örömöt.
Örülhetünk mindennek. Mert ez az öröm mindenkori öröm, amely Jézus Krisztus soha el nem múló kegyelméből táplálkozik. Nem rajongó öröm, hanem a megvigasztalt ember öröme.
Ennek az örömnek a forrása az Élő Isten. A püspök hangsúlyozta, örüljünk annak, hogy az Úrhoz tartozhatunk, ez ajándék, mert az Úrnak szolgálni öröm.
A Úrnak való szolgálat öröme kísérte végig Szászfalvi László és Farkas Judit négy évtizedes szolgálatát. Steinbach József személyes hangú élményei alapján emlékezett életútjukra, amely a krisztusi öröm szolgálatának és továbbadásának példája. „Személyesen szeretném megköszönni nektek azt az alázatot, ugyanakkor teljes odaadást, baráti, krisztusi szeretetet, amely engem mindig örömre hangolt. Amely a szolgálat öröme, amely a felelősségnek az öröme” – mondta, majd Isten áldását kérte a gyülekezetek és a nyugdíjba vonuló szolgatársak életére.
Az Igére felelve Hella Ferenc, a Somogyi Református Egyházegye esperese mondott imádságot.
Dr. Nemes Pál főgondnok az egyházkerület elnöksége és a dunántúli gyülekezetek köszöntését hozta. Hálára indító a negyven évnyi hűséges szolgálat – emelte ki. Napjainkban, amikor a hűség nem divatos, alig van jelen a világban, akkor példaértékű ez a kitartás, odaadás. Ezt köszönte meg a főgondnok, valamint a testvéri, baráti kapcsolatot.
Köszöntötte a nyugdíjba vonuló szolgatársakat a Somogyi Református Egyházmegye lelkipásztorainak, gyülekezetinek nevében Andrási Károlyné Tóth Franciska lábodi lelkipásztor, a Csurgói Református Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium tanárai, diákjai nevében Fejér István iskolalelkipásztor, a testvéregyházak nevében Hegedüs Szilvia evangélikus lelkipásztor.
A Csurgó-Alsoki, Csurgói, Csurgónagymartoni és Szentai Református Egyházközségek főgondnokai együtt álltak az úrasztala elé, hogy tolmácsolják gyülekezeteik köszöntését, háláját mindazért a sok-sok áldásért, amit Isten általuk a negyven év alatt elvégzett közösségeikben.
Szászfalvi László megköszönte a bíztató szavakat, az áldáskívánásokat és azt a szeretetet, amelyet a negyven év alatt kaptak. „Mi Judittal együtt itt kezdtük közös életünket, itt alapítottunk családot, itt születtek gyermekeink (Bence, Boglárka, Lenke), akik itt nőttek fel szeretetteli családi és gyülekezeti közösségben” – idézte fel hozzátéve, hogy személyes vezérigéjük valóságát mindvégig átélhették: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil 4,13). A négy évtized jelentős pillanatait emelte ki, a kő- és a lelkiház épüléseit, felújításait, hálával emlékezve mindazokra, akik segítőik, résztvevőik, támogatóik voltak a szolgálatban. Számtalan közös lelki alkalmat éltek át Isten közösségében, erősítették, bátorították egymást. Kiemelte a gimnázium újraindulását, a csurgói templom megépítését, a testvérfelekezetekkel megélt közösséget… mindezért egyedül Istennek legyen hála. Szászfalvi László közéleti szerepvállalásában is mindvégig ugyanazt a krisztusi lelkületet képviselte, mint egyházi szolgálatában. Vezette polgármesterként Csurgó városát, képviselte a körzetet országgyűlési képviselőként és államtitkárként is. Úgy fogalmazott beszédében, hogy fél évezredes kálvinista, protestáns hagyományaink és örökségünk kötelez bennünket. „Számunkra, protestáns keresztyének számára a közéleti, társadalmi felelősségvállalás nem választható lehetőség, hanem erkölcsi kötelesség!” – mondta hozzátéve, keresztyén kötelesség szűkebb és tágabb pátriánkért tenni lehetőségeink szerint.
Megemlékezett a barátságokról, a közösen megélt örömökről, bánatokról, sikerekről, kudarcokról. Isten iránti hálával köszönte meg a gyülekezeteknek a közös szolgálatot, az egyházkerületnek, az egyházmegyének, a lelkésztársaknak a segítséget, családjának a támogatást. „Legyetek büszkék, vállaljátok fel egymást, a közösségünket, vigyázzatok egymásra, fogadjátok szeretettel utódainkat és tartsátok egymásban a lelket” – kérte búcsúzóul a gyülekezetektől Szászfalvi László.
A gyülekezeteket a jövőben Perpék Attila és Perpékné Papp Éva lelkipásztorok vezetik. Isten áldása legyen szolgálatukon, a nyugdíjba vonuló Szászfalvi László és Farkas Judit életén, valamint a Csurgó-Alsoki, Csurgói, Csurgónagymartoni és Szentai Református Egyházközségek életén, szolgálatán.
