Giacomo Campiotti filmjében párhuzamosan mutatja be a középpolgári családból származó Giuseppe és kollégája, egyben legjobb barátja, Giorgio Piromallo életét.
Két évvel ezelőtt már megtettem, de - mert valahogy most ismét eszembe jutott - ezennel újból megtekintésre ajánlom A szeretet gyógyít című filmet, melynek "főhőséről", Giuseppe Moscati orvosról így írt a Magyar Kurír 2011. június 15-én:
"Giuseppe Moscati (1880-1927) orvos Nápolyban élt és gyógyította a betegeket a XX. század első évtizedeiben, nem csak kiváló diagnoszta és nagy tudós volt, de emberségből is ragyogó példát mutatott kortársainak és az utókornak is. Orvosi pályafutását teljes egészében a legszegényebbek szolgálatába állította. Giuseppe Moscatit II. János Pál pápa 1987. október 25-én a Szent Péter téren szentté avatta."
(A teljes cikk itt olvasható: http://www.magyarkurir.hu/hirek/szeretet-gyogyit-giuseppe-moscati-szegenyek-orvosa-i-ii)
Ennyi bevezető után íme a megrendítően szép filmalkotás - több részletben
I. rész:
http://video.xfree.hu/?n=christianboy|5e18fc99d0c92e71b4ada61345d7bc47#videoloc
http://video.xfree.hu/?n=christianboy|03940b250201fa4ee82545dda120dca0#videoloc
II. rész:
http://video.xfree.hu/?n=christianboy|d7e69cad4959ded4e45258b1345ec233#videoloc
http://video.xfree.hu/?n=christianboy|ca3b1fc9a46fd9d9e36c88fdf426de07#videoloc
tovább
Gyülekezetünk nevében mindenkinek áldott ünnepet kívánunk!
Alkalmainkra mindenkit szeretettel várunk!
Kedves Testvéreim! A bibliai időkben nagyon fontos volt az Istent dicsőítő ének, a zsoltár a kiválasztott nép életében, mely a teremtő és megtartó, a gondviselő Istent áldja.
Nemrég olvastam, hogy a világból ma sem hiányoznak a csodák, csak mi vagyunk érzéketlenek rájuk. És arról (a sok csodáról), hogy milyen tragikus következményekkel járna, ha a Föld kisebb vagy nagyobb lenne, illetve, ha közelebb vagy távolabb lenne a Naptól. Isten pont olyan távolságra helyezte a Naptól a Földet, hogy még nem fagyunk meg és a hőség is elviselhető. Ha az óceánok csak fele ekkorák lennének, vagy ha nagyobb lenne a területük a mostaninál, akkor az valószínűleg a Földet lakhatatlanná változtatná a túl kevés, vagy a túl sok csapadék miatt. Minden, amit alkotott, jó, javunkra van! Sokszor nem látjuk ezt. Természetesnek vesszük mindazt, amit kaptunk a Teremtőtől!
„Éneklek az Úrnak…” - mondja Dávid király a Zsoltárok könyve 104. fejezetének 33. versében. Először megfogadja, hogy dicsérni fogja Istent énekkel. De miért is? Hát kinek van ma kedve és oka énekelni, ráadásul Istennek énekelni? Inkább sírni lenne kedve az embernek, ha körülnéz, látva, hogy mi veszi körül ebben a világban.
A zsoltáros azonban látja a teremtett világot, amit Isten alkotott. Látja az Úr gondviselő szeretetét és ezt mondja: „Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg leszek.” A mi szívünkből, az én szívemből is sokszor hiányzik ez az ének. Elcsendesedve kérdezzük meg most magunkat őszintén, hogy van-e ének a szívünkben, ha igen, akkor adjunk hálát érte, de sokszor inkább csüggedés, és bánat, panasz és keserűség van bennünk. Mégis olyan jó, hogy bármi is legyen a szívünkben, jöhetünk Istenhez és Ő nem küld el minket. Igéjével és Lelke által nyitogatja lelki szemeinket, hogy mi is rácsodálkozhassunk teremtett világának csodáin keresztül az Ő szeretetére.
tovább
tovább