Egy nem mindennapi csütörtök este

Polgár Tibor / 2013-07-31 09:37:46

...és valóban egy nem mindennapi csütörtök esténk volt. Legyen hála és dicsőség az Úrnak, hogy lehetővé tette számunkra, hogy együtt játsszunk, beszélgessünk, együnk és nevessünk.

„És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.” (Mt.21;22)

Emlékszem, először egy sárkeresztesi látogatás-beszélgetés alkalmával fogant meg bennünk az ötlet Tiszteletes úrral, hogy milyen jó lenne itthon, Magyaralmáson egy Ifjúsági csoportot „összehoznunk”. Hiszem és tudom, hogy sok-sok imádság kísérte ezt az ötletünket, és immáron közel fél éve rendszeresen van ifjúsági program kis, de annál szeretettebb gyülekezetünkben. Ennek köszönhetően és természetesen az Úr akaratából és jóvoltából, mi, magyaralmási fiatalok megismerkedhettünk Mezőföld ifjúságával az elmúlt hónapokban, különböző alkalmak során. Voltunk már Sárkeresztesen, Csőszön a családi napon, Bodajkon a MERIT-en (Mezőföldi Református Ifjúsági Találkozón), ahol megismertük és megszerettük egymást a fiatalokkal. De hogy a kályhától egy kicsit elmozduljunk, engedjék meg a kedves Testvérek, hogy a legutóbbi alkalomról adjak számot, hiszen ez egy igazán különleges Ifi volt.

Szerelmeddel átírtad holnapomat...

Polgár Tibor / 2013-07-27 17:54:20

 

Járok-kelek a konyhában. Lekvárfőzés ideje van, jár a kezem is. Üvegek elmosva, a barack rotyog a lábasban. Közben szól Pintér Béla 2012-es albuma a háttérben. Megüti egy mondat a fülemet, szinte megdermedek: „Szerelmeddel átírtad holnapomat. "Hogy is volt? Hol is kezdődött az a csoda, hogy Isten áthúzta addigi életem regényét, és átírta a holnapomat?

 
Igen, mert nem erre lettem szánva a Gonosz által. A szüleim alkoholisták voltak, rengeteget mesélek azokról az időkről a gyermekeimnek, mit éltem át velük. Nem bántásból írom. Szerettem őket. Mikor már meg tudtam bocsátani, már tudatosan próbáltam segíteni is.

Nem azt akarta a Gonosz, hogy élvezzem egy keresztyén férfi tiszta szerelmét, nem arra szánt, hogy születhessenek gyermekek, akiket Isten útjára terelgethetünk, nem arra, hogy tanító legyek, és egyszer szülők rám bízzák majd legféltettebb kincseiket. Én csak egy lány voltam, akinek a nevét sem tudták, csak azt, kinek a gyereke voltam. Arra lettem elrendelve a pszichológia szerinti mintakövetés által, hogy magam is minden gondom-bajom gyógyszerének az alkoholt lássam.

- Szerelmeddel átírtad a holnapomat - éneklem a „konyha-templomom" közepén, körülöttem megállt az idő.

Micsoda szeretet kellett ahhoz, hogy engem ebből kimentsen? Mekkora erő kellett ahhoz, hogy a reménytelen jövőm reményteljessé változtassa? Hogy tudjak megbocsátani? Milyen kéz kellett ahhoz, hogy hatalommal átírjon egy bűnös életet, aki pontot tudott tenni egy megkínzott családi életútra? Mit pontot! Kettős pontot, hisz nem lezárta az életemet, hanem átírta a jövőmet!

Ez a szerelem régen tart már köztem és Uram között, de jó volt újra átélni, visszanézni, megperzselődni, megfürödni benne.
 

psze

Forrás: http://noszovetseg.blogspot.hu

Magyaralmási napközis tábor képei

Polgár Tibor / 2013-07-19 06:06:35

"Dicsérjétek az Urat!

Adjatok hálát az Úrnak,

mert jó,

mert örökké tart szeretete!"

Zsoltárok könyve 106. rész 1. vers

A tovább után napközis táborunk képei találhatóak!

A fotókat Viniczai József, Viniczai Etelka és Varga Zita készítették.

Köszönjük!

Segítsünk tanszerekkel!

Polgár Tibor / 2013-07-11 07:41:32

Nagyon sok családban nehézséget jelent a gyermekek iskoláztatása. A táska, a tankönyvek, a füzetek és az íróeszközök beszerzése ősszel igencsak megterheli a családi költségvetést, főleg a nagycsaládosoknál. Sokaknak az is nagy segítség lenne, ha kapnának egy olyan iskolatáskát, ami másnál feleslegessé vált, de még használható állapotban van.

Van olyan erdélyi édesanya, aki esőköpenyből varrt táskát fiának, iskolatáska helyett. Az ember nagyon leleményes tud lenni, ha szüksége van rá! De a Református Szeretetszolgálattal arra gondoltunk, hogy akiknek csak lehet, segítünk tanszerekkel. A belföldi és határon túli iskolakezdési adományunkkal 2012-ben több száz diák kezdhette meg az új tanévet.

A Magyar Református Szeretetszolgálat arra kéri támogatóit, hogy saját családjukban, illetve ismerőseik körében hirdessék az iskolatáska gyűjtési programot. A tanév végeztével a már szükségtelenné vált táskák és eszközök ne egy szekrénybe vagy a szemetesbe kerüljenek, hanem gyűjtsék össze és juttassák el a Szeretetszolgálathoz. Színes ceruza, füzet, tanszer vagy akár kisebb gyermekruha is örömet szerezhet annak a diáknak, aki itthon vagy külhonban megkapja az adományt. Egy olyan adománygyűjtésre hívjuk fel a figyelmüket, ami Önöknek nem kerül pénzbe, de más sokat takaríthat meg vele. Kérjük, segítsen, hogy még több családnak szerezhessünk örömet iskolakezdéskor!

Református Gyerekhét Magyaralmáson 2013.

Polgár Tibor / 2013-07-06 08:59:09

Már hagyomány, hogy az iskola utáni első héten bibliai hetet tartunk a gyerekeknek. Ez a hét most több okból is különleges volt. A hit hete, mondhatnánk, mert sok csodát éltünk át, míg a tábor be nem fejeződött.

Az előkészületek már majd egy éve elkezdődtek, amikor is a Napraforgók Játszóházzal találkoztunk egy református családi napon Csetényben. Már akkor a szívünkbe ötlött, hogy de jó volna, ha a magyaralmási gyerekeknek is részük lehetne ebben a játékos, ötletes rendezvényben. Akkor hitből kitettünk egy perselyt, és hittük, szabad nagyot álmodni, hisz nem kis kiadás egy egész Játszóház meghívása. Hétről-hétre rácsodálkoztunk, hogy milyen sok adakozó kéz van, és boldogan nyugtáztuk, hogyan lesz álomból valóság. Hittük, és nem csalódtunk, mert pénteken eljött és boldoggá tett sok gyereket a Napraforgók képviselője, aki evangéliumi bűvészmutatványt, ugrálóvárat, szumó birkózó felszerelést, készségfejlesztő játékokat, lufihajtogatást hozott magával.

Hétköznapi csodák

Polgár Tibor / 2013-06-22 18:04:55

Június 8-án szombaton kirándulni voltunk. Régi álmom volt a Rám-szakadék, már sokat hallottam festői szépségéről, hát elvittük a konfirmandusokat és más érdeklődőket egy kirándulásra, bár a tervezésnél még szó sem volt árvízről, útlezárásokról. Most körülövezve, az iszapszínű óriáskígyó folyóval még fenségesebb volt a Dunakanyar. Háborús övezetbe mentünk. Célpontunktól nem messze hősök küzdöttek a gáton, védve otthont, emlékeket, családot, hazát. Ráláthattunk arra a heroikus küzdelemre, amit a lassan hömpölygő, de gyilkosan-szisztematikusan pusztító áradat ellen kellett vívnia több ezer embernek, hallottuk a helikopterek zúgását, magunk előtt láttuk a tonnányi homokot, amit cipeltek. Könnybelábadt a szemem, szívemből fohász szállt értük erőért, kitartásért, győzelemért, kegyelemért...

Mi csak róttuk az utat, lábunk göröngyökre lépett, vízáztatta medrekben gyúrta a sarat. Lépcsőkre hágtunk, létrákon másztunk, húztuk-vontuk egymást, hogy mindenki egészségben térhessen majd haza, vissza a családjához. Öt óra gyaloglás után elérkeztünk a végcélunkhoz, vissza a kiindulási ponthoz, egy panorámát nyújtó kilátóteraszra. De mi történt közben? Öt óra nagy idő. Ennyi idő alatt annyi mindent kellett látnunk. Ahogy azonban végiggondoltam, csak néhány kép maradt meg bennem a tájból, a mesebeli világból, amit a fenséges Pilis nyújt mindazoknak, akik meglátogatják. Mi történt? Pedig igazán gyönyörűséges a ránk boruló erdő, a felcsobogó patak, a kis zuhatagok, a sose látott virágok, az idő is kitűnő volt, ragyogott ránk a nap (újabb fohászként köszönet, mert akkor gyorsabban apad a víz) és a közösség is remek volt, hisz egyre bővülő kis gyülekezetünk ölelő karjába újabb és újabb falubeli, érdeklődő ember fér bele. Akkor hol maradt belőlem az áhítat, amit egy-egy kirándulás alkalmával érzek a megérkezés pillanatában?

Este ágyamban gondolkodva kerestem az okot, és megtalálni vélem a megoldást. Ahogy kapaszkodva ágakba, fűcsomókba haladtunk utunkon, szemünk folyton lefelé nézett, szinte beszűkült. Kizárólag az volt a fontos, hogy a vastag sarat kikerüljem, meg ne csússzak. Izzadság folyt a homlokomon, a pólómból. Néha, ahogy megálltunk bevárni idősebbjeinket, volt idő széjjelnézni, de bizony mi, a fiatalabbja, a konfirmandusok és a harmincasok végigtrappoltuk az utat. Kövek között lépdeltünk, sziklákra másztunk, kapaszkodót kerestünk, és közben elfejtettünk felnézni, gyönyörködni. Nem ilyen az élet is? Csak azt vesszük észre, hogy hopp, elszállt húsz, harminc, negyven év, egy pillanat alatt felnőttek a gyerekek, a tortánkra már nem is teszünk gyertyát, mert rossz szembenézni a valósággal, hogy az a mi korunk, megöregedtünk. Küzdünk a mindennapi megoldásra váró problémákkal, gyerekneveléssel, munkahelyi kihívásokkal, hiteltörlesztéssel, rossz emlékekkel, depresszióval, szenvedélyekkel. A jót természetesnek vesszük, a rossz ellen háborgunk. És közben eltelik az élet, anélkül, hogy igazán örültünk volna azoknak a természetes örömöknek, amik körbevesznek bennünket, ami jóknak és igazaknak, de kevésbé jóknak vagy rosszaknak is adatnak onnan fentről, a mennyei Édesatya szeretetéből. Végigrohanjuk az életet, és nem marad időnk élvezni a fiatalság adta lehetőségeket, vagy akár a felnőttkor azon örömeit, amik csak akkor adatnak, vagy amelyeket csak az öregkorra tervezett Isten.

Én most már nem így akarom! Adj Uram bölcsességet, hogy lassítani tudjak, ne az éltessen, hogy mihamarabb túl legyek akadályokon, nehézségeken. Legyen szemem a próbák alatt is felnézni, még ha a kezemmel a kapaszkodókat keresem is. Mert tudom, hogy közben süt a nap, még ha borult is az ég, több az élet, mint sár és kövek. Vannak ott virágok is és madárfütty, vannak szakadékok, de fennsíkok is, amikor lassíthatunk, megpihenhetünk, kinyújtóztathatjuk fáradt izmainkat. Add Uram, hogy ne letudni akarjam az életet, hanem élvezni minden percét, még a nehezebbeket is. Azt hiszem, vissza kell mennem még egyszer a Rám-szakadékhoz, és más perspektívával végigjárnom az útvonalat. Most már felemelt tekintettel.

Polgárné Szendrák Edit

Forrás: http://noszovetseg.blogspot.hu

NAPKÖZIS TÁBOR MAGYARALMÁSON

Polgár Tibor / 2013-06-13 12:10:03

tovább

Árvízi körlevél

Polgár Tibor / 2013-06-11 06:56:58

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége a Dunántúli Református Egyházkerület Közgyűlésének javaslatára június 16-ra, vasárnapra országos adakozást hirdet az árvízkárosultak megsegítésére, és az árvízkárok enyhítésére.

A Magyarországi Református Egyház

Valamennyi Egyházközsége és Intézménye részére

Nagytiszteletű Lelkipásztor Úr/Asszony!

Tisztelt Gyülekezet! Kedves Testvérek!

Amint arról mindannyian értesültek, Hazánkon régen nem látott árhullám vonul át, amely miatt több Duna-menti település lakói és értékei veszélyben vannak. Az MRE gyülekezetei, intézményei, illetve a Magyar Református Szeretetszolgálat már eddig is több helyszínen segítette a védekezési munkát, a károk enyhítését és a rászorulók segítését.

A Dunántúli Egyházkerület Közgyűlésének javaslatára - egyetértésben az Egyházkerületek Elnökségével - a Zsinat Elnöksége 2013. június 16-ra, vasárnapra országos adakozást hirdet az árvízkárosultak megsegítésére és az elhárítási munkálatok költségeinek enyhítésére. Bizonyosak vagyunk abban, hogy gyülekezeteink meghallják a segítségért kiáltó szót, imádságos szívvel és adakozással is együtt éreznek minden bajba jutott felebarátunkkal.

Kérjük, hogy adományaikat az egyházunk árvízi segítő munkáját összehangoló Magyar Református Szeretetszolgálat 10702019-85008898-51100005 számú számlaszámára juttassák el, a június 16-át követő lehető legrövidebb időn belül.

Előre is köszönjük gyülekezeteinknek és intézményeinknek, hogy adományaik felajánlásával is hozzájárulnak a bajok enyhítéséhez, betöltve ezzel az „egymás terhét hordozzátok" Krisztusi parancsát.

Testvéri köszöntéssel:

Budapest, 2013. június 7.

Dr. Huszár Pál főgondnok,

a Zsinat világi elnöke

Dr. Bölcskei Gusztáv püspök,

a Zsinat lelkészi elnöke

Hálaadó istentisztelet

Polgár Tibor / 2013-05-29 14:00:53

Keresztelő 2013. május 12-én a magyaralmási református templomban

Polgár Tibor / 2013-05-23 10:55:07

Ma egy különleges élményben volt részük azoknak, akik eljöttek a református templomba az istentiszteletre. Gyermekkeresztelő volt, ugyan ebben nincs, nem lenne semmi rendkívüli, mégis felüdítő és felemelő élmény lett egyszerre.. nem csak azért, mert ritkán van benne sajnos részünk, hanem mert pár évente valami többet készít benne Isten, valami üzenetet a számomra.. néhány éve Sáregresen kereszteltünk egy kislányt, aki miközben a férjem felemelt kezekkel megáldotta őt, ő beletette kicsiny, kilenc hónapos kis kezecskéjét a férjem nagy, áldó kezeibe.. az az élmény leírhatatlan volt, bőgtem attól az érzéstől, hogy ugyanígy tehetjük bele a kezünket Mennyei Atyánk áldó kezébe..

http://www.parokia.hu/lap/saregresi-reformatus-egyhazkozseg/hir/mutat/1577/

Ma egy újabb csudát élhettem át, ahogy a keresztelő család odalépett az úrasztalához.. hozták magukkal kisgyermekeiket, ott sertepeltéltek szüleik lábai között, kúsztak-másztak, még a keresztelői medencébe is belekukkantottak, boldogan, kiváncsian.. lehet máskor zavaró lett volna, de most olyan természetes volt, olyan üde jelenség.. ahogy a legkisebbet keresztelte a férjem, néztem a családot.. modernkori Kornéliusz és családja. Mert mi is történt a bibliai Kornéliusszal? Egy római százados volt, aki szerette volna az Urat, Aki addig csak a zsidóké lehetett. Isten elküldte hozzá Pétert, aki prédikált neki Jézusról. Az egész család ott volt, és a baráti kör Kornéliusz házában, hallgatták Pétert. És megnyílt a szívük. Mindannyian megkeresztelkedtek. A legkisebbek is. Hogy is maradhatna pont a legkisebb ki a kegyelemből? Most is egy egész család állt ki, természetesen gyerekestől, hisz a gyerekeink hozzánk tartoznak.. még mi döntjük el, mi a legjobb nekik, mi fontos és mi lényegtelen. Természetesen eljön majd az idő, amikor a maga kezébe veszi az a gyerek a döntést.. de addig is, itt a helye a templomban az anyjával és apjával, testvéreivel együtt.. mert az a legjobb neki.. jajjj, azt szeretném, ha minden héten lenne keresztelő.. ilyen családos! Legyen velük tele a templom!!

psze