Május 30-án szombaton kirándulni mentünk a Magyaralmási Református Gyülekezettel. A közös ima után együtt indultunk autókkal Majk felé a templomtól, több mint negyvenen. Megérkezés után a remeteség felé vettük az irányt, ahol megismerhettük a remeték mindennapjait. Az ott lévő 16 ház mindegyikében 1-1 remete lakott, akiket nemesi családok támogattak. Az összes ház ugyanakkora és ugyanúgy néz ki. Mindegyik házhoz tartozik egy kis kert, amiben gyógynövények voltak. Érdekesség, hogy a házaknak még egymásra nyíló ablakuk sincs. Megtudtuk, hogy az itt élő remetéket a némasági fogadalmuk alól minden Húsvétkor és Karácsonykor feloldották, ekkor együtt ebédeltek és együtt élték meg a közösséget. A remeteség közepén egykor egy templom állt, aminek ma már csak a romja látható.

Ezután páran a csapatból visszamentek az autókhoz és hozzáláttak az ebéd elkészítéséhez. Majd tovább folytattuk utunkat a Bányászati Múzeum felé. A múzeumban láthattuk a régi munkagépeket, irodákat. Láttuk a felszereléseket, gázmaszkokat, oxigénpalackokat, mérőeszközöket, munkaruhákat. Mindent úgy találtunk, ahogyan azt otthagyták, amikor bezárt a bánya. Még a munkanaplót és a feljegyzéseket is megnézhettük, beleolvashattunk. Sőt még egy vájatot is megnézhettünk benne a gépekkel. A vájat falát más és más módszerrel támasztották ki, így láthattuk, hogyan változtak a módszerek. Volt a vájat közelében egy kisvasút, amit meg is rohantak a gyerekek és mindegyikük ment vele egy kört. Majd visszamentünk a „táborunkba”, ahol megpihentünk és beszélgettünk az élet nagy dolgairól, miközben vártuk az ebédet. Eközben akinek volt kedve és elég energiája, az útnak eredt Várgesztes felé. Bár a várat nem tudtuk megnézni, jó kis séta volt. Mire visszaértünk a remek marha- illetve sertéspörkölt már készen volt és csak ránk vártak. Az ebéd után jött a lelki táplálék is. Hallhattunk egy verset, majd egy beszámolót egy amerikai multimilliomosról, aki bizonyságot tett Isten létezéséről.