Az ifisekkel elő szoktunk adni minden ünnepen egy rövid műsort a gyülekezet előtt. Krisztus feltámadásának ünnepén is játszottunk egy pantomim színdarabot, mely arról szól, hogy Jézus a mindennapokban használt álarcaink nélkül is szeret minket. Erre a műsorra minden szombaton az ifi alkalmakon készültünk. A darabot együtt választottuk ki és adtuk elő. A csoport összes tagja játszott a színdarabban és mindenki azt a szerepet választotta, amely tetszett neki. Nagyon jó, hogy nemcsak a gyülekezetnek mutathattuk meg ezt a darabot, de mi is tanultunk az előadásból és megbeszéltük együtt, miről is szól.

Minden tanítási szünetben az ifisek összes tagja összejön és beszélgetünk. Április 22-én is így történt. Az együtt étkezés örömével gyűltünk össze és a már megszokottakhoz híven szalonnát sütöttünk és virslit grilleztünk. Most az átlaghoz képest kevesebben vettünk részt, de összetartva és kitartóan ügyködünk az ifi fejlődéséért. Az imádság és az étkezés után a játék vette át a szerepet. Az ifi partikból kimaradhatatlan a sport, így egész éjszaka játszottunk, pingpongoztunk, fociztunk. Nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük a lehetőséget a gyülekezetnek és Tiszteletes úrnak, hogy megszervezhettük és átélhettük ezt a hajnalig tartó együttlétet. Valamint szeretnénk megköszönni Varga Lajos bácsinak, hogy fáradságot nem kímélve sokadszor is "vigyázott" ránk.

A Magyaralmási Katolikus Egyházközség minden éven rendez május 1-jén hittanos fiataloknak egy focikupát. Ebben az évben meghívtak minket is, hogy képviseljük a magyaralmási reformátusokat. A csapat hamar összeállt: Polgár Hanna, Kun Virág, Viniczai Dorottya, Polgár Illés, Viniczai Barnabás, Dezső Tamás, Titli Tamás és Palkovics Áron személyében. Felkészítőnek barátunkat, Ruzsinkó Dánielt kértük meg, aki örömmel segített. A csapatunkat MIFI-nek neveztük el. Ez a név a magyaralmási ifi összevonásából született. Egyedi mezt is készítettünk, amire a csapattagok neve mellé református jelképünk, egy kehely is került. Lelkesen készülődött a csapatunk a nagy mérkőzésre, gyakoroltunk, taktikai megbeszéléseket tartottunk. A katolikus testvérek örömmel fogadtak bennünket. Nagy izgalommal léptünk pályára, ahol velünk együtt 11 csapat vett részt. A meccsek jó hangulatban zajlottak, hajtott minket a tettvágy. Szurkolóink lelkesen buzdítottak a pálya széléről. Minden erőnket beleadtuk és a végére megállapíthattuk, hogy nagyon igaz a mondás: a részvétel a fontos!

Polgár Hanna Zsófia, Viniczai Barnabás és Dezső Lotti