Amikor először megemlítette nekünk Tibi bácsi az Exodus programját, az egész csapat nagyon lelkes volt. Amit lehetett rávettük a szülőket arra, hogy engedjenek el minket, hiszen számunkra nagyon fontos a közösség és az, hogy szolgálhassunk máshol is, nem csak a saját egyházunknál. Természetesen igent mondtak a szülők, amiért most is nagyon hálásak vagyunk.

Elkezdtünk belemélyedni az Exodus rejtelmeibe, és kíváncsian kutakodtunk, hogy mégis mit takar ez az egész. Amint megláttuk, hogy akár Észak-Írországban is szolgálhatunk majd nagyon izgatottak lettünk. Ám sajnos a járványhelyzet miatt úgy döntöttünk, idén még nem látogatunk el másik országba, inkább itthon tesszük meg a tőlünk telhetőt.

A vége felé voltunk már a tanulásnak, mikor Tibi bácsi mesélt nekünk a Bush Camp-ről. Tudtuk, hogy a szolgálatunk előtt lesz egy ilyen tábor, de sosem tudtuk elképzelni, milyen is lesz majd. Elmondta nekünk a részleteket, és mi egyből igent mondtunk mindenre. Hiszen Szentendre csodálatos, és mindig is akartunk egy utat a csapattal, ami során megismerhetjük ezt a várost. Ám ekkor jött az az információ, ami egyes csapattagoknak igen váratlan volt. Nem lesz sem áram, sem víz, és amire sokak nagy kihívásként gondoltak, nem lesz internet sem. Ennek ellenére az egész csapat izgatottan várta az egész tábort. Szerettük volna más környezetben is kipróbálni magunkat és a csapatunkat egyaránt.

Nem tudtuk elképzelni, milyen is lesz ez az egész, de egy dologban biztosak voltunk, abban, hogy egy óriási nagy buli lesz. És hát nem tévedtünk. A majdnem 2 órás autóút és az elképesztő környezet ahova érkeztünk felülmúlta elképzeléseinket. Megismerkedhettünk a másik csapattal, más emberekkel, és nagyon jókat beszélgethettünk. A csapatunk csak még jobban összeforrott ezalatt a pár nap alatt. Rengeteg kalandot, lelki táplálékot, szórakozást és megnyugvást jelentett nekünk ez a tábor. Minden nehezítő tényező ellenére, mint például az áram hiánya, úgy gondolom, hogy rengeteg tanítást, bátorítást kaptunk az Exodus csapattól, amiért nagyon hálásak vagyunk. Olyan programokat szerveztek nekünk abban a három napban, amitől közelebb kerülhettünk Istenhez. Függőágyakban pihenhettünk az Ő keze által teremtett természetben, és olvashattuk Igéjét. Csapatunk sok tagja ezután a meghitt pillanat után döntötte el, hogy többet akarja majd olvasni Isten Igéjét.

Ha összegeznem kéne az Exodus program alatt átélt dolgokat, sosem érnék a végére. Csapatunk, a Mifi számára óriási lelki tanítás, és lelki fejlődés volt. Éppen ezért jövőre is belevágunk az ismeretlenbe, hiszen tudjuk jól; Isten útja kifürkészhetetlen.

Dezső Lotti