A Magyaralmási Református Egyház minden éven megrendezi a konfirmáltak találkozóját. Az idei évben sem volt ez másképp. Számomra igen különleges volt ez az alkalom, hiszen édesanyám és nagypapám is évfordulósok voltak idén. Anyukám 30 éve, míg nagypapám 60 éve tettek bizonyságot a hitükről. Ők mindig nagy példák voltak a szememben, mind az életük és hitük tekintetében is.

Péntekenként, mikor egy hosszú és fárasztó nap után hazamentem a papámékhoz, ők mindig olyan forró szeretettel és öleléssel vártak, amit soha életemben nem fogok elfelejteni. Meséltem nekik a napomról, majd ők is meséltek. Annyi történetet hallottam a gyerekkorukról, hogy mennyire más volt akkor, mint most. De egy dolog sosem változott. Isten iránti szeretetük nem lankadt meg, még a nehéz időkben sem, és ez számomra mindig nagy útmutatás volt. Sokat hallottam Istenről, mikor náluk voltam, de sosem éreztem azt, hogy rám akarják erőltetni azt, amiben ők hisznek. Mégis manapság észreveszem azokat a tanácsokat, mondatokat, cselekedeteket, melyeket akkor mondtak nekem, mert akkora hatással voltak rám.

Anyukám és én rengeteget beszélgetünk. Minden este leülünk, és csak beszélünk, megállás nélkül. Szerencsés vagyok, hogy tényleg bármit elmondhatok neki, mert tudom, hogy ő meghallgat és segít nekem. Sokszor volt, hogy valami hitbeli kérdéssel fordultam hozzá. Sosem mondta azt, hogy nincs most erre ideje, vagy nem tudja a választ, vagy, hogy inkább nézzem meg az interneten. Mindig megpróbálta elmagyarázni azt, hogy ő mit gondol arról a példázatról vagy igeversről, melyet én nem értettem. Óriási lelki és hitbeli fejlődést adtak nekem ezek a beszélgetések. Persze volt olyan is, hogy nem tudtuk megfejteni az adott részt a Bibliából, és kértünk egy kis segítséget, de mindig jól éreztük magunkat a tanulmányozásokkor.

Sokan azt gondolják, hogy aki keresztyén családban nőtt fel, az csak azért keresztyén, mert erre nevelték, és nem ismeri az élet másik oldalát. Nálam ez nem így volt. Igaz, kicsinek sokat hallottam Istenről és Jézusról, és minden egyébről, mégis volt szerencsém megtapasztalni a saját bőrömön Isten végtelen nagy szeretetét, és hogy bármi történjen is az életemben, Ő mindörökké velem lesz, és fogja a kezem.

Ezért rettentő hálás vagyok a gyülekezetnek, hogy megemlékezhettünk azokról, akik bizonyságot tettek egykor hitükről, és hogy ezen program keretein belül is dicsőíthetjük az Urat a mi Istenünket.

Dezső Lotti

az ifjúsági csoport tagja