Az ÚR akkor ezt mondta Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben! Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt! Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt! Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön! Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. Noé úgy is tett mindent, ahogyan az ÚR megparancsolta neki. (1Móz 7,1-5)
A tanév végeztével, 2016. június 20-24. között került megrendezésre a Budai úti gyülekezetrész szolgálói által szervezett nyári napközis tábor. Ezen a héten Isten közös dicsőítése és igazán érdekes programok várták a 30 általános iskolás korú gyermeket, melyek remélhetőleg megalapozták mindegyikőjük számára a nyár hangulatát, és ébredő hitükben is megerősítést nyerhettek. A gyermekhét a Gyülekezeti Központban kapott helyet, együttlétünk minden nap itt kezdődött és itt is ért véget, azonban nem sok időt töltöttünk az épület falai között, hiszen Istennek hála programokban nagyon gazdag hetet éltünk át. A diákok rengeteg élménnyel gazdagodhattak, de véleményem szerint a kísérők is hasonlóan érezhettek, így voltam ezzel én is, aki az egyetemhez szükséges, tanári pályaismereti gyakorlatomat töltöttem a táborban.
tovább
Kedves Szolgatársaim!
Szeretettel hívlak Benneteket szeptemberi lelkészértekezletünkre,
melyet 2016. szeptember 6-án / kedden / 9.00 órai kezdettel tartunk
Székesfehérváron.
tovább
A Pápai Református Teológiai Akadémia pótfelvételt hirdet a 2016/2017-es tanévre HIT-ÉS ERKÖLCSTANOKTATÓI SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSI SZAKjára, amely levelező formában, költségtérítéses finanszírozásban vehető igénybe pedagógiai diplomával már rendelkezők számára.
Életének 86. évében, Balogh László korábbi Zádor-szörényi, Füle-nádasdladányi, majd dudari nyugalmazott református lelkipásztor hazatért Megváltó Urához. Temetése 2016. augusztus 27-én, szombaton 13 órakor lesz a veszprémi Vámosi úti temetőben.
Előadásaimon gyakran megkeresnek a szülők azzal a félelemmel, hogy internetfüggővé vált a gyermekük. Amikor megkérdezem, hogy mégis, miért gondolják ezt, az indok mindig ugyanaz: túl sokat netezik. Ilyenkor általában visszakérdezek: „Mihez képest?”
A szülők egy része azt gondolja, hogy viccelek, másik része nem is érti a kérdést, és sajnos kevesen vannak, akik komolyan elgondolkodnak a dolgon. Mert a „sok” jelen esetben viszonyfogalom, amelynek alapja az, hogy más a viszonyunk a hálózattal, egészen más a státuszunk a virtuális világban, és ebből fakadóan mások az igényeink is, mint a gyermekeinknek.
A szülők, pedagógusok még nagyobbrészt a digitális bevándorlók népes táborához tartoznak, amiből az következik, hogy az ő generációjuk általában csak a legszükségesebb időt tölti a virtuális térben, s akkor is inkább a biztonságos, jól ismert „útvonalakat” használja. Többnyire praktikus célok elérése érdekében lépnek fel a hálózatra: munkavégzés, valamilyen adat, információ megkeresése, például egy recept vagy útvonal letöltése a netről. Szórakozásuk jobbára kimerül a filmnézésben, és maximum egy-két jól ismert játékkal játszanak az interneten.
tovább
Az államalapítás ünnepének előestéjén ökumenikus könyörgést szervezett nemzetünkért a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) a Budai Református Egyházközség templomában - a Református.hu tudósítása.
„Azért jöttünk, hogy az ünnep előestéjén az Úr Jézus Krisztusra tekintsünk, aki azt mondta magáról, hogy ő az élet kenyere. Benne megerősödik szent és áldott önazonosságunk” – köszöntötte a magyarországi keresztyén egyházak vezetőit, a megjelent állami méltóságokat és a gyülekezet tagjait Steinbach József dunántúli református püspök.
Érdemes-e vigasztalan és reménytelen utakon járni? Nem! Csak ott, ahol Jézus van, ahol szeretet van (a szeretet pedig kipótolja fogyatkozásaink, hitben és reménységben is). Milyen a mindennapjaink taposómalma? Melyik úton járjunk? A boldogságkeresés során megtaláltuk-e az örömre vezető utat? Vagy pedig csak járjuk életünk fáradtságos és csalódásokkal teli útját? Milyen a Te életed, kedves Olvasó? Szól-e hozzád Jézus, aki keres Téged? A Mester itt van és keres Téged Igéjén keresztül! Eljutottál-e Isten vigasztaló jelenlétébe, aki megújít és megerősít minden körülményben, hogy megtaláld az új élet forrását, Isten jelenlétében, aki boldogságra és végtelen szeretetre hív?
Jézus elvezet minket Isten üzenetétől Isten jelenlétéig! Hosszúnak tűnik az út az írott igétől a hirdetett igén keresztül eljutni az élő Igéig, Jézus Krisztus jelenlétéig és onnan az Atya közösségéig. De Istennel minden lehetséges. Jézus azt ígérte, hogyha hiszünk "meglátjuk az Isten dicsőségét" (Ján 11, 40). Ő itt van és hív minket! Igen, hitre van szükségünk! „Itt a Mester és hívat” - szólt egyik testvér a másiknak. Téged is hív Jézus. Keressük együtt és kérjük, hogy a gyógyító, csodákat cselekvő Jézus minket is megérintsen és adjon hitet nekünk! És megtaláljuk a vigasztalást és az átütő boldogságot! Hitben, Jézussal. Aki vigasztalást és jelenlétét adja minden időben, hogy ne legyen életünk vigasztalan egy vigasztalan és kegyetlen, vadkapitalista világban (Ján 14). Nem érdemes vigasztalan és reménytelen utakon járni. Csak ott, ahol Jézus van. Ahol szeretet van. Ezért is örültünk a szeretetszolgálat jelenlétének, amely tíz éves lett. És köztünk is vannak, köztünk is szolgálnak, ruhát és élelmiszert adtak. Ámen.
tovább
A bedrótozott nemzedékek számára a biztonságérzetet a folyamatos internetelérés biztosítja. Ez az igény nem elsősorban tárgyfüggőséget, hanem a kapcsolatok elvesztésétől való félelmet jelenti.
Az Amerikai Egyesült Államokban az ezredforduló környékén több ezer középiskolás diákot állítottak a következő dilemma elé:
A cserkészcsapattal a Sziklás-hegységben kirándultok. Van veletek egy felnőtt, kiképzett cserkészvezető, aki ismeri az erdőt, van nála térkép, tájoló, és képes benneteket minden veszélytől megvédeni. A csoportban még veled együtt közel húsz tizenéves gyerek van jelen. Mikor esel pánikba?
a.) Ha eltűnik a cserkészvezető?
b.) Ha eltűnnek a társaid is, és te teljesen egyedül maradsz?
c.) Ha mindenki melletted van, de nincs térerő?
A válasz, azt hiszem mindenki számára egyértelmű: a digitális nemzedék gyermekei számára kisebb kihívás egyedül maradni a Sziklás-hegység vadonjában, mint hálózat nélkül létezni. Mondhatjuk úgy is: szívesebben szembenéznek egy kétméteres grizzlyvel, mintsem félórát a telefonjuk/laptopjuk/tabletjük nélkül maradjanak.
Számunkra, szülők, pedagógusok számára furcsának, döbbenetesnek, netán megbotránkoztatónak tűnik az a jelenség, hogy a gyerekeink le nem szakadnak a kütyüjeikről. Komoly családi veszekedéseket generál például az a kérdés, hogy lehet-e a családi étkezőasztalnál „okostelefonozni”. Olyannyira, hogy egy élelmes cég olyan asztali borsőrlőket kezdett el gyártani, amelyek használatával a szülők le tudják kapcsolni a gyerekeket a hálózatról, és ezzel (állítólag) újra visszatér a boldog, beszélgetős családi vacsorák ideje.
tovább
tovább
Már kislány koromban is éreztem, negyvenéves koromra pedig nagyon nehezen, de elfogadtam, hogy nehezebben, lassabban értem meg a világot, a körülöttem történő dolgokat, az embereket és a fogalmakat. Amikor elkezdtünk templomba járni, csak kapkodtam a fejem. Gyülekezet, lelkész, lelkipásztor, lelki élet, szolgálat, testvér… Mindegyik szóval meggyűlt a bajom, és volt, amelyikbe bele is tört a bicskám.
Közösségünkben a továbbadás éve van. Sokszor elhangzik a misszió szó. Próbáltam lassan közelíteni a fogalomhoz, hogy ne riasszon el, adjak magamnak esélyt, hogy megértsem. Az egyik igehirdetés után lüktető halántékkal távoztam. „Van-e bennünk tűz, amikor az Evangéliumról beszélünk másoknak? Meg akarjuk-e őket győzni? Vagy félünk?” – zakatoltak bennem a kérdések hazafelé. Nem értettem, hogy miért zaklatott ez fel ennyire. Mögé kellett néznem.
tovább