Mezőföldi Református Egyházmegye

Aktualitások - Hírek

Főoldal / Hírek

HÚSVÉTI KÖSZÖNTŐ - Áldott húsvéti ünnepet kíván egyházmegyénk elnöksége

Imre Enikő / 2021-04-04 16:00:32

"Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ebben a hitben életetek legyen az Ő nevében." Jn.20,31

 

(A képen a kálozi református templom belseje látható.)

 

A Mezőföldi Református Egyházmegye lelkipásztorainak, gondnokainak, presbitereinek, gyülekezeteinkben élő testvéreinknek és minden olvasónak Krisztus megváltó kegyelmében gazdag Húsvéti ünnepet kívánunk. Krisztus feltámadt!

Az egyházmegye elnöksége:


Imre Bálint                                                                Kovács János

esperes                                                             egyházmegyei gondnok



Veres Péter                                                              Szabó Gábor

lelkészi főjegyző                                                       világi főjegyző


tovább

Éltető ajándék - Húsvéti körlevél a Magyar Református Egyház minden gyülekezete és intézménye számára

Imre Enikő / 2021-04-04 15:39:29

„...mert én élek, és ti is élni fogtok." (Jn 14,19b)

 

 

KEDVES HÚSVÉTOT ÜNNEPLŐ TESTVÉREK JÉZUS KRISZTUSBAN!


„Kívül harc": járvánnyal, anyagi ellehetetlenüléssel, betegséggel és halállal; „bennem félelem": reménytelenség, bizalmatlanság, fogyatkozó hit és közöny, s bizonyára egyre többekben türelmetlenség. „Feljött a halál az ablakainkba, bejött a palotáinkba..." - siratta népét Jeremiás próféta (Jer 9,21), s ebben a mostani időben közülünk is egyre többen siratják szeretteiket.

 

Mégis, húsvét ünnepére készülünk, Krisztusnak a halál feletti győzelmét akarjuk ünnepelni. Közben azt kérdezzük: lesz-e még valaha olyan ünnepünk, amikor félre tudjuk tenni gondjainkat, nehézségeinket, a világ baját körülöttünk, s felhőtlenül tudunk örülni az együttlétnek, a családunknak, a természet megújulásának, a templom áhítatának, az úrvacsorai közösség Istennel és egymással összekötő szentségének?

 

Mégse tegyük félre, ne próbáljuk meg elfelejteni azt, ami az életünk terhe, a világ baja, hanem inkább vigyük Isten színe elé! Várjuk úgy, tartsuk meg úgy az ünnepet, hogy miközben imádságban Isten elé tárjuk minden bajunkat, kérdésünket, kérésünket, engedjük Neki, hogy átformálja gondolatainkat, erőt adjon csüggedt lelkünknek, megújítsa életünket! Jézus első tanítványaiban, Péterben, Jánosban, Tamásban és a halott Krisztus sírjához siető asszonyokban sem volt több reménység és erő. Személyes belső küzdelmükben az életmentő választ nem maguk találták meg, hanem ajándékként megkapták Istentől. Ez a húsvéti titok, mint éltető ajándék, lassan tárult fel előttük. A temetői sírbolt „nagy kövét" nem ők hengerítették el. Az életüket továbbvivő találkozásokat nem ők, hanem maga a feltámadott Úr készítette elő. A zárt ajtók megnyílhattak, és ők újra fellélegezhettek az evangélium jó hírét átélve. Idő kellett, míg eljutott a jó hír mind a tizenkét apostolhoz, újra találkozhattak az élettel, és elmondhatták: nemcsak Ő él, hanem mi is.

husvet-korlevel.jpg

Fotó: Bazánth Ivola

 

A hit és a bizalom, melyet bennük akkor Mesterük felébresztett, elég volt arra, hogy abba a reménytelen s hamis reményekkel teli világba új életet hozzon. Ezt a személyes, de egyben közös élményt és meggyőződést nem hallgatták el, hanem közreadták. A saját hitet és reményt közkinccsé tették. Mi kétezer év elteltével is ebből élünk, ebből élhetünk.

 

S ahogy ők továbbadták az örömhírt: „Krisztus feltámadt, valóban feltámadt!", úgy bátoríthatjuk és erősíthetjük mi is egymást 2021 húsvétjának ünnepén. Annak ellenére is, hogy számos ajtó zárva maradt, hogy szívből várt és kívánt találkozások nem valósulhatnak meg.

 

Vigyük be otthonainkba a templom áhítatát! Teremtsük meg az időt, a helyet, a megfelelő körülményeket arra, hogy szeretteinkkel elolvassuk a nagypénteki és a húsvétvasárnapi evangéliumot! Ha személyesen nem lehetünk is jelen a templomban, a telekommunikációs eszközök lehetővé teszik, hogy részesüljünk az igehirdetésben, s együtt imádkozzunk.

 

Ápoljuk és őrizzük a kapcsolatot ezen az ünnepen is a magyar református közösségen belül, hiszen minket személyesen, családban, gyülekezetben, egyházunkban, nemzetünkben, határok felett is egyben tart és őriz közös hitünk, kultúránk és történelmünk. Hamarosan újra találkozhatunk!

 

Imádkozva gondolunk ezen a húsvéton azokra, akik most veszteségeiket veszik számba, vigaszra várva. Könyörgünk azokért, akik kitartó munkával a gyógyításban és ápolásban, az élet rendjének fenntartásában, életeket mentve fáradoznak. Hálát adunk azokkal, akik meggyógyulhattak.

 

A feltámadott Úrba vetjük együtt bizalmunkat, aki azt ígérte: „...mert én élek, és ti is élni fogtok."

Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk!

2021 húsvétján

 

Balog Zoltán püspök és Veres Sándor főgondnok
Dunamelléki Református Egyházkerület


Steinbach József püspök és Dr. Nemes Pál főgondnok
Dunántúli Református Egyházkerület


Kató Béla püspök és Tőkés Zsolt főgondnok
Erdélyi Református Egyházkerület


Szenn Péter püspök és Kel József főgondnok
Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház


Zán Fábián Sándor püspök és Nagy Béla főgondnok
Kárpátaljai Református Egyház


Csűry István püspök és Bara Lajos István főgondnok
Királyhágómelléki Református Egyházkerület


Halász Béla püspök és Székely Károly főgondnok
Szerbiai Református Keresztyén Egyház


Géresi Róbert püspök és Porubán Ferenc főgondnok
Szlovákiai Református Keresztyén Egyház


Pásztor Dániel püspök és Dr. Molnár Pál főgondnok
Tiszáninneni Református Egyházkerület


Dr. Fekete Károly püspök és Molnár János főgondnok
Tiszántúli Református Egyházkerület


tovább

Ez az óvatosság húsvétja - beszélgetés Balla Ibolya teológiai professzor asszonnyal - Hegedűs Bence

Imre Enikő / 2021-04-04 15:33:28

Ez a második olyan húsvétunk, amelyet templomi közösség helyett otthoni csendességben ünneplünk. A képernyők előtti úrvacsoráról, valamint Jézus Krisztus utolsó vacsorájáról és annak jelentőségéről Balla Ibolya református lelkésszel, a Pápai Református Teológiai Akadémia Biblikus Intézetének docensével beszélgettünk, aki azt is elmondja, miből merít erőt a koronavírus-járvány harmadik hullámában.

 

A teljes beszélgetés a tovább mögött olvasható.

balla_ibolya_01.jpg

tovább

„Nincsen itt, mert feltámadott” - beszélgetés Steinbach József püspökkel - Márton Gergely

Imre Enikő / 2021-04-04 15:27:43

Emlékezés, élő kapcsolat, részesedés, emlékeztetés. A húsvét üzenetéről beszélgetünk Steinbach József püspökkel

 

A teljes beszélgetés a tovább mögött olvasható.

 

tovább

Hogy kerül a húsvéti tojás a keresztyének asztalára? - Pannonia Reformata Múzeum - Szemezgető

Imre Enikő / 2021-04-04 15:24:05

A Pannonia Reformata Múzeum Szemezgető című sorozatának harmadik részében a fenti kérdésre keresik a választ. Szó lesz a tojások - különösen a hímes tojások - keresztyén üzenetéről. Bakó Ildikó tojásfestő népi iparművész pedig néhány húsvéti népszokást és különböző tojásfestési technikákat mutat be. Reméljük, ti is kedvet kaptok a keresztyén motívumokkal díszített húsvéti tojások készítéséhez az idei húsvéton. Áldott húsvéti készülődést és áldott húsvéti ünnepeket kívánunk mindenkinek!

 

https://www.youtube.com/watch?v=dc6RJik6p2s

tovább

Áldott Virágvasárnapot kívánunk minden kedves Olvasónknak!

Imre Enikő / 2021-03-29 10:37:26

 

"Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban."

 

/Mt. 21,9./


 

 

tovább

Imádságos felelősséggel tartozunk egymásért

Imre Enikő / 2021-03-28 21:04:41

A Dunántúli Református Egyházkerület elnöksége körlevet küldött ki a gyülekezeteknek, a Zsinat Elnökségi Tanácsának március 26-i határozat kapcsán. A körlevelet az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Részletek a tovább mögött.

tovább

GYÁSZHÍR: Elhunyt Hajdú Zoltán Árpád nyugalmazott lelkipásztor

Imre Enikő / 2021-03-28 21:01:44

Fájó szívvel tudatjuk, hogy Hajdú Zoltán Árpád, volt igari, enyingi református lelkipásztor a mai napon megtért Teremtő Urához.

 

Isten adjon vigasztalást szeretteinek, mindnyájunknak, akik ismertük!

 

tovább

Szentség Covid idején - Némethné Sz.Tóth Ildikó írása

Imre Enikő / 2021-03-23 10:28:36

Egyre nehezebben viseljük a járványt, nemcsak azért, mert egyre súlyosabb fizikai értelemben, rohamosan nő a betegek és elhunytak száma, erősebbek a tünetek, gyorsabb a fertőzés, hanem mert mindezt mentálisan is nagyon nehéz elhordozni. A bezártságot, a távolságtartást, de a fenyegetettség érzését, a szeretteinkért való aggodalmat vagy az eltávozottak miatti személyes gyászt is.

 

Ezért, bár érthető a szigorítás, közülünk sokakat nagyon elszomorított a templomoknak, a lelki feltöltődés helyeinek bezárása. Ezt megelőzően többször hallani, olvasni lehetett a közösségi médiában az indulatos követelést, hogy hát akkor zárják be a bevásárló központokat és a templomokat is. Csakhogy míg egy bolt, legyen akármekkora is, mindig arról szól, hogy rengeteg különböző helyről érkező ember a szoros sorok közt jön-megy, árukat tapogat, addig a „templom" fogalma nagyon sokféle valóságot jelenthet. Teljesen más egy nagyváros agglomerátumában élő nagy létszámú, fiatal gyülekezet modern kis temploma, ahol a liturgikus tér akkora, mint egy nagyobb terem, és mondjuk egy vidéki kis falu régi építésű, giga légköbméterű istenháza, amiben tizenegy-néhányan üldögélnének, ha kell, egymástól akár öt méterre is.

 

Az országos bezárás bevállalásában ezért egyfajta sorsközösség és hívő testvéreinkkel való egység vállalása is van, és egymás iránti felelős szeretet. Akkor is, ha nagyon hiányzik a hely szentsége, az együtt éneklés és együtt imádkozás bensőségessége és ereje. Meg az is fontos tényező, amit úgy mondunk, hogy mi az „Ige egyháza" vagyunk. A testté lett Igében, Krisztusban hiszünk, az írott Igének, a Szentírásnak a kijelentésére építünk, és a hirdetett Ige, a prédikáció által épülünk. Az pedig elérhető olvasott vagy online hallgatott formában is.

 

Nagyon rossz üres templomban igehirdetést mondani egy kamerának vagy egy mobiltelefonnak. De lehetséges mégis, azzal a hittel, hogy Krisztus ott van velünk, és azokkal is, akik majd nézik vagy hallgatják, vagy olvassák a kinyomtatott és buzgó szervezettségben kézbesített prédikációt.

 

A katolikus templomokat - tudom, furcsa a megfogalmazás - sokkal nehezebb „bezárni". Ezért történik meg most újra ez a különös helyzet, hogy ők javarészt igen, mi meg nem. Mert egy misének szerves része az „áldozás", ami nélkül - amilyen a protestáns alkalmak többsége, az úrvacsora nélküli istentiszteletek - az nem is ér a katolikus felfogás szerint semmit. Legalábbis nem sokat.

 

Néhány katolikus egyházmegyében így is zártak, és a közösségi médiában nagyon őszinte és elkeseredett reakciókat lehet olvasni a híveiktől, hogy ezt „Krisztus-fosztottságnak" élik meg. Mert a katolikus hit szerint a kiszolgáltatott jegyekben van jelen az Ige, a bor és az ostya a megszentelés folyamán átlényegül Krisztussá. Így aki nem élhet vele, Jézustól szakíttatik el.

 

Az eucharisztia, vagyis az úrvacsora vagy áldozás az Úr Jézus rendelése az Ő mindenkori tanítványai számára. Az Ő értünk való halálára, értünk hozott áldozatára mutat. Amikor vesszük, Isten az Ő Szentlelke által tényleg ott van velünk és bennünk, a Jézussal való személyes kapcsolat mintegy testet ölt. Előképe ez annak a teljes közösségnek Istennel, amiben majd a mennyekben lesz részünk.

 

Ez ugyanolyan emberileg megmagyarázhatatlan misztérium, nem lematekozható titok, akárcsak Jézus megszületése, Isten Fiának testté létele. Krisztusban Isten önmagát hozza közel és akarja nekünk adni, és kész. A miért és a hogyan lényegét tekintve az Ő érthetetlen és szuverén szeretete.

 

Ezért is ez az az érzékeny pont, ahol a felekezetek felfogása a leginkább - sajnos megosztó módon - eltér egymástól. Míg a katolikus felfogás szerint az ostya és a bor valóságosan és végérvényesen Krisztus testévé és vérévé válik a szent igék pap általi kimondásakor, olyannyira, hogy a mise utáni „maradék" ostyát a tabernákulumba, az oltáriszentség tárolására kialakított szekrénykébe zárják, és onnan viszik házhoz például betegekhez áldoztatni, addig a református felfogás szerint a kenyér és a bor jegyeiben ugyan Jézus valóban személyesen van jelen az úrvacsorában a Szentlélek által, de ott és akkor, a szent cselekményben. Az istentiszteletről kivitt maradék kenyér és bor pedig már csak kenyér és bor, semmi több.

 

Teológusként sokat tanultunk erről, meg az ellenreformáció alatti keserves következményekről, és értettem is a különbséget, megértettem, hogy katolikus testvéreinknek ma is miért jelent mást az áldozás. Viszont sokáig volt egy dolog, amit nem igazán értettem. A szentségimádás. Ez egy misén kívüli, többnyire nagyon csendes templomi alkalom, amikor a tároló szekrénykéből kiveszik a mise során „átalakult" ostyát, és az oltárra teszik, a jelenlévő hívek pedig imádkoznak, elmélkednek.

 

Az évek hosszú során át igazi mély barátságaim lettek katolikus szerzetesekkel, és így egy idő után volt kit megkérdeznem arról, hogy igazából ilyenkor mi van: Neked miért fontos ez, ilyenkor mi történik? Az őszinte és mély válasz ez volt: „Ilyenkor nem gondolok másra, csak Jézus értem hozott áldozatára. Az Ő jelenlétében tudom magam, és engedem, hogy ez teljesen körbeöleljen és betöltsön. Eltűnik a kis életem minden nyűge-baja, és csak a végtelen hála van bennem. Csak az Ő szeretetére figyelek."

 

Protestánsként számunkra elfogadhatatlan bármilyen tárgyhoz kötni Jézus jelenlétét. Őt nem lehet belezárni vagy hozzákötni maradék kenyérhez vagy borhoz. Nekünk Ő a minket megszólító Ige, a hozzánk szóló szava és Szentlelke által van jelen. Mégis végtelenül elcsendesített és elgondolkodtatott ez a válasz.

 

Krisztus a sákramentumokat, a szentségeket azért rendelte, azért hagyta ránk, mert tudta Isten, hogy mennyire testi valóság vagyunk. Mennyire szükségünk van kézzelfogható dolgokra, még a felfoghatatlanban való hitben is. Reformátusként nem köt minket a tabernákulum maradék ostyája, de ebben a bezárt, karanténos időben miért ne lehetne az otthonunkban egy kialakított kis hely, egy sarok, ahol igazán el tudunk csendesedni, és kenyérdarabka nélkül is nem gondolni másra, csak Jézus értünk hozott áldozatára. Az Ő jelenlétében tudni magunkat, és engedni, hogy ez öleljen teljesen körbe és töltsön be. Hogy kimosódjon belőlünk minden egyéb, és csak a végtelen hála legyen bennünk. És ne figyeljünk másra egy kicsi ideig, mint az Ő szeretetére...

 

Forrás: www.refdunantul.hu

tovább

Köszönjük, ha adója egy százalékának felajánlásával a Magyarországi Református Egyházon keresztül segít!

Imre Enikő / 2021-03-23 10:20:45

 

Önnek csak egy gombnyomás, másoknak lehetőség



Köszönjük, ha adója egy százalékának felajánlásával a Magyarországi Református Egyházon keresztül segít!

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=3f477rWn7WU

 

 

tovább