
Elérkezett ennek az évnek is az utolsó napja. A közös ünneplés és óévbúcsúztatás előtt saját magamba nézek, leltárba veszem, ami mögöttem van. Ülök a meleg szobában, a naptárral és egy bögre forró teával a kezemben. Azon gondolkodom, mit halmoztam fel az elmúlt tizenkét hónapban. Ahogy megyek végig a hónapokon, előjönnek az emlékeim. Ilyenkor mindig jobban fájnak az el nem hangzott bocsánatkérések, a fájdalmas kapcsolatok, a számomra fontosak, akik már nincsenek mellettem. Sok minden vár kidobásra bennem. Nagy sóhajjal veszem tudomásul: újra eljött az ideje a lelki nagytakarításnak (is).
Persze én szeretném, ha az új év, a tiszta lap önmagában elég lenne a szemét eltüntetéséhez, a téli pihenés a sepregetéshez. Ha elég lenne eltakarni azt, ami fáj, ami nem szép. Ahogyan a hó takarja el az emberek szemetét az utcán. Jó lenne rálapátolni valamit magamra, ami alatt olvadáskor meglepetésszerűen nem találok semmit. Jó lenne megúszni az energiát, a fájdalmat, a szembenézést a valóságommal.

tovább
A 2013. esztendő egy csodálatos páli igével kezdődött számomra: "Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk." (Róma 10,10). Az egész esztendőt valóban meghatározta ez az ige. Hit és bizonyságtétel. A kettő szorosan összekapcsolódik és az eredmény Isten jótéteményeinek meglátása, felfedezése, még ebben a pörgő, rohanó világban is. Az elmúlt esztendő végén egy kérdésre azt a választ találtam adni, hogy a 2013. év kihívása a hitoktatás lesz. S lám bebizonyosodott. A kötelező erkölcstant kiváltható hit- és erkölcstan megszervezése erőt és energiát igényelt és igényel. Jött az új és mi felvállaltuk, mert kaptunk hozzá erőt, bölcsességet és türelmet.
tovább
„Ami mögöttem van azt elfeledve; ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé!" Fil. 3:14

A Mezőszentgyörgyi Református Egyházközségben a fenti bibliai Igét meghallgatva, abban elmélyülve kezdtük el a 2013 - as esztendőt. Istennek hála már túl jutott a gyülekezet műemlék templomának felújításán, így ezt a feladatot valóban hátra hagyva tud előre tekinteni. S ezt első sorban teheti és kell tennie azért, hogy a templom felújítása után újulhasson, erősödhessen a lelki hajlék is, maga a gyülekezet. Ezt a szándékot és reménységünket tartottuk tehát szemünk előtt, ahányszor megpróbáltunk tenni a jövőnk építéséért. Minden istentiszteleti alkalmon vagy ún. házi bibliaórán is, ahogyan az ezeken felül szervezett alkalmainkon egyaránt.
Június végén így került sor az 1969-ig Mezőszentgyörgyön konfirmáltak találkozójára. Meghívtuk a még közöttünk lévő, egykor a gyülekezetben konfirmált testvéreket a faluban lévők, s az elszármazottak közül is. Az Istentiszteleten a jelenlévő több mint száz résztvevő közösen járult úrvacsorát venni ahhoz az Úr asztalához, ahol egykor konfirmációi fogadalmat tettek. Az Istentiszteleten Veresné Petrőcz Mária szívet, lelket üdítő zenei szolgálatát és énekét hallgathattuk meg, valamint szeretettel emlékeztünk néhai lelkipásztorainkra Eötvös Sándor esperesre és Harsányi Endre tiszteletes úrra.
tovább


tovább



Több mint hatvan esztendeje, hogy év végén megjelenik és közel harmincezer példányban újra s újra olvasókra talál a Képes Kálvin Kalendárium, a Magyarországi Református Egyház évkönyve. A 2014. évre szóló kötetben olvasható írásokkal a 450 éve elhunyt Kálvin Jánosra emlékezünk, de nemcsak azzal, hogy életrajzát felelevenítjük, hanem elsősorban azáltal, hogy teológiai, egyházi munkájának központi gondolatait és azok aktualitását keressük. Az egyházkerületek életét bemutató cikkek, a gazdag gyülekezeti beszámolók és a határokon átívelő összefogások szép példái mellett megemlékezünk a 100 éve született Farkas Józsefről és a 75 éve elhunyt Kecskeméthy Istvánról. A missziói szolgálatok közül a cigány- és a börtönmisszióról, illetve a Református Nevelőszülői Hálózat szolgálatáról olvashatnak.
tovább
"Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. Máté 1,23

(A képen a középbogárdi református templom látható.)
Áldott karácsonyi ünnepet és békés, kegyelemben gazdag Új Esztendőt kívánunk a Mezőföldi Református Egyházmegye nevében!
Imre Bálint Kovács János
esperes egyházmegyei gondnok
Nemes Gyula Kótai János
lelkészi főjegyző világi főjegyző
tovább
„Szeret az Úr, azért nincs még végünk!" JerSir. 3:22
A Lepsényi Református Egyházközség nevében nagy örömmel adjuk hírül azt, hogy hosszas várakozás és elkészítő munka után megkezdődhetett templomunk felújítása. Tehát már nem csak a reménység és fohász töltötte meg imádságainkat ezzel kapcsolatban, hanem már hálát is adhatunk a munkák megindulásáért. Persze a munkák végeztével adódó majdani hálaadó alkalomról is nagy örömmel fogunk /szeretnénk/ beszámolni, viszont addig még bőven akad tennivalónk. Azonban amellett, hogy már ez az örvendezés is jelen van gyülekezetünk mindennapjaiban, hálaadással számolunk be az idei esztendő megtörtént alkalmairól is. S legyen hála teremtő és gondviselő Urunknak, hogy ezen a téren hasonló nagy örömmel adhatunk hírt több rendezvényről.

„Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását." (Zsolt 50,23)
Ünneplő Keresztyén Gyülekezet! Szeretett Testvéreink!
Karácsonyt idén is nagy készülődés előzte meg. A sziporkázó fények és ragyogó karácsonyi dekorációk már hetekkel korábban ott pompáztak a köztereken és üzletekben, a számtalan program és akció pedig azt a benyomást sugallta, hogy a világ valami nagy és titokzatos dologra készül.
Kétezer-egynéhány éve Jézus születését is nagy, ám másféle várakozás előzte meg. Ha ugyanis felidézzük a karácsonyi történet ünnepes mozzanatait - az angyalok énekét, a pásztorok és a csillagot követő napkeleti bölcsek látogatását -, azok mind közvetlenül a Megváltó születéséhez kapcsolódnak, és abból is táplálkoznak. Ahogy a Messiás ígérete örömteli várakozásra késztetett, úgy a megszületése páratlan istentiszteletre indított, már akkor és azóta is.
Mi sokszor azt tapasztaljuk, hogy az ünnep előtti felfokozott várakozás karácsonykor hirtelen szertefoszlik. Az emberek lelke mintha valami nagy és fontos dolog közeledtére irányulna, ám amikor már itt van, továbblépnek, nem fontos többé, senki sem beszél róla. Elég, ha karácsony estjére készen állnak az ajándékok, az ételek és a családok, de az ünneplés ezzel véget is ér, s karácsony napjára kiüresedik minden.
Vajon így ünnepeltek Betlehemben is? Nem. Az ünneplés éppen nem véget ért Jézus születésével, hanem akkor kezdődött.
tovább