
„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát....Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége...."
Ézsaiás 9,1-6.

A Mezőföldi Református Egyházmegye lelkipásztorainak, gondnokainak, presbitereinek, gyülekezeteinkben élő testvéreinknek és minden olvasónak Krisztus szeretetében teljes Karácsonyi ünnepet, és Urunk áldásában gazdag Új Esztendőt kívánunk.

Az egyházmegye elnöksége:
Imre Bálint Kovács János
esperes egyházmegyei gondnok
Nemes Gyula Kótai János
lelkészi főjegyző világi főjegyző
tovább

„Ha atyádfia elszegényedik, és tönkremegy melletted, segítsd őt."
(3Mózes 25,35)
A ciszterci Szent István Gimnázium és a Tálentum Református Általános Iskola javára rendezett ADVENTI JÓTÉKONYSÁGI EST immár hagyománynak számít a városunkban, hiszen ebben az évben 5. alkalommal került megrendezésre. Azonban az országunkat ért tragédiára tekintettel, idén a Ciszterci Szent István Gimnázium és a Tálentum Református Általános Iskola példaértékűen felajánlotta az est teljes bevételét a VÖRÖSISZAP ÁLDOZATAINAK MEGSEGÍTÉSÉRE.
tovább
Avagy mi jöhet még ránk?
"Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét. ... Jézus pedig szólni kezdett hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára."
(Lukács 4: 18-19. 21b)
Az Advent eredete
Az egyházi naptár szerint Advent első vasárnapjával új egyházi év veszi kezdetét. Áldott és reményteljes új gyülekezeti évet kívánunk mindenkinek! A Szentírás szerint a teremtett világ is várakozik a megújulásra, és a megváltásra: „Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig." (Róma 8:22) Ilyenkor Adventben nekünk is eszünkbe jut ez a szó: várakozás. Leginkább abban az értelemben, hogy várjuk az ünnepeket, gyermekeink pedig az ajándékokat. Pedig az advent szó nem is várakozást jelent, hanem eljövetelt, megérkezést. Persze manapság a várakozás helyett lehet, hogy a szorongás szó jut az eszünkbe az év ezen időszakában. Lesz-e miből ünnepelni? Zsebbenyúlós történet. Lesz-e egy kis megnyugvás, megpihenés, elégedett, meleg mosoly? Mi fog még jönni ránk? Ugyan mi jöhet még?
tovább
avagy Az égigérő templomtorony meséi
Közeleg Karácsony, csúnyán mondva a nyakunkon ül... mert bizony sokszor teher, nyomasztó gond számomra, hogy szeretteimet mivel lepjem meg Ajándékozó ünnepünkön. Látom a körülöttem élő embersokaság zsibbasztó nyomorúságát: keresi-kutatja a semmit nem érő lomjaival kínálkozó szupermarketek polcait. Ezreket ragadnak ki a pénztárcáinkból azok a játékok, lim-lomok, melyek aztán hamar szétesve, darabjaira hullva a kukában landolnak. Tudom... mi is járunk ebben a cipőben.
De van egy ajándék, ami naponta okozhat meglepetést gyermekeinknek. Ez pedig a könyv. Akár nagybetűvel, mint Biblia, vagy Gyermekbiblia, akár mint az esti mesék szerves részesei a mesekönyvek.
Másodikos gyermekem olvasókönyvében volt egy kérdés: Kik szoktak neked mesét mondani? És utána a lehetséges válaszok: Apa, Anya, mindkettő, nagy testvér, stb. A Tanító néni döbbenten újságolta, hogy szinte alig volt gyermek, akinek esténként az édesanyja vagy az édesapja mesét mond, olyan pedig csak a mi gyerekünk, akinek mind a kettő oda szokott ülni az ágyához, hogy a nap utolsó mindent feloldozó, kibeszélő, lecsendesítő szakaszát együtt töltse az izgalmakkal, terhekkel, örömmel-bánattal teli gyermekével.
tovább
Más kultúra, más szokások... Más ember, más felfogás az életről... Akkor mi az állandó?
Advent idejét járjuk. A koszorút különböző felfogású emberek állták körül öt percre. Ők is elcsendesedtek, akik még nem hallották a legnagyszerűbb hírt. Hirtelen valami érdekes hangulat fogott el. A gyertyát csendesen szemlélve mindannyian ott álltunk elgondolkozva. Vajon mi járhat a fejükben?- kérdeztem magamtól. Mit jelent számukra advent? Bizonyára a válaszok különbözőek lennének. Egyvalamiben azonban mind megegyezünk: az advent a várakozás ideje. Bizony, várakozunk. De mire? Ajándékok halmazára, a finom ünnepi ebédre vagy csak magára a karácsonyi hangulatra? Vágyunk a boldogságra, amit az ünnepek alatt a családdal átélhetünk? Más ember, más felfogás az életről. És vajon Isten mit vár? Ebben a varázslatos öt percben a koszorút körülálló emberek szívükben megéreztek valamit. "Az elhangzó versben valakit emlegettek, úgy hívták, Megváltó.". Isten üzenete meleg áramlatként suhant el közöttünk. Igen, hozzád szólt. Az elbűvölő vers és ének után a teremben felkapcsolták a villanyokat. Egy pillanatra minden szempár egy másikra meredt. Te is hallottad Isten halk szavát az adventi gyertya fényében tündökölve? Vedd észre, hogy rohanó világunk hétköznapjai közepette valaki azt üzeni békésen: "mert Ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.". Értem adta oda? De hát mit tettem én, amiért ennyire szeret?


Sok áldást kaptunk Székesfehérváron, ahol a Székesfehérvári Református Gyülekezet fogadta be a tanulni vágyó csapatot. Itt 10 hallgató végezte el a képzést. Így látták ők a tanfolyamot:
„Sok ötletet kaptunk tanárainktól, amikkel hittanóráimat színesebbé, változatosabbá tehetem. Hitem megerősödött..." (TSzZ)
„Sok áldást kaptam. Nagyon szerettem azokat a szombatokat. Egész nap Istennel lehettünk, ez már önmagában csodálatos volt. Nagyon sok mindent megtudtam a gyerekekről, ahogy Jézus látja őket. Több mindenben megerősítést kaptam. Volt olyan dolog, amit jobban megértettem." (SzNM)
„Megváltozott a gyermekekkel való foglalkozáshoz való hozzáállásom. Megértettem, hogy milyen fontos szolgálat ez, és hogy a cél itt sem kevesebb, mint, hogy a gyerekek megtérjenek. Az alkalmakon a tanításokon keresztül engem is mindig megszólított és formált Isten. Jó közösségben lehettem, új testvérekkel ismerkedhettem meg..." (VME)
A Máté 18-cal kapcsolatban: "Ez alapvetően megváltoztatta a gyerekek tanításához való hozzáállásomat!" (VME)
„A tanfolyamon elsajátított ismeretek jóval többet érnek, mint a tanfolyam díja." (LMK)
tovább
December 4-én, szombaton ünnepeltük a fehérvári kékkereszt csoport hivatalos megalakulásának 15. évfordulóját. Legalább 25 éve is van már annak, hogy a csoport működik, de 15 éve alakult meg hivatalosan.
A gyülekezeti teremben tartottuk a találkozót. Nagy izgalommal készült a csoport a napra. Hála Istennek, az időjárás is megengedte, hogy a meghívott vendégek megérkezzenek. Balog Kata a misszió központjából jött közénk, mint előadó.
Csoporttagok tettek eleget meghívásunknak Magyaróvárról, Veszprémből, Tatabányáról, Soponyáról, Iszkaszentgyörgyről, Sárbogárdról. 80 felett volt a résztvevők száma a helyi csoport tagjaival együtt.
tovább

Ezúton is szeretnénk minden kedves testvérünk figyelmébe ajánlani a Kálvin Kiadó blogját, mely a
http://www.kalvinkiado.blogspot.com
címen működik.
Itt tájékozódhat híreinkről, legújabb kiadványainkról, olvashatja az azokról szóló ismertetőket, sőt könyveinkbe is belelapozhat. Információt kaphat, hogy a kiadó munkatársai mikor és hol tartanak engedményes könyvárusítást.
A blogra mindig felkerül a Kálvin Kiadó hírlevele is, letölthető formátumban. Legújabb bejegyzéseink között talál olyan írásokat, melyek segítségére lehetnek a karácsonyra való lelki ráhangolódásban.
tovább

A Presbiter mint őrálló - hűség a szolgálatban volt a decemberi kisköri képzésünk témája. A meghívott előadó, Sípos Csörsz Csanád fiatal lelkipásztor a Balatonszőlős - Barnag - Pécsely - Tótvázsony missziói körzet lelkésze. Előadásában a presbiteri szolgálat három hangsúlyos területére hívta fel a figyelmet: 1. Hűség a Bibliához - a napi rendszeres bibliaolvasás által. 2. Hűség a hitvallásainkhoz - a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás ma is aktuális tanításának megismerése. 3. Hűség a törvényhez - az egyházfegyelem gyakorlása a gyülekezet mindennapi életében.
Az alkalom második részében Nagy János székesfehérvári presbiter testvérünk bizonyságtételét hallgattuk meg. Elmondta, hogy bár hívő családban nőtt fel, fiatal korában nagy vargabetűket járt meg, mivel nem a hit útján járt. Amikor saját elhatározásából döntött Jézus Krisztus mellett, megváltozott az élete.
tovább
Az Úr szentlelkes szolgája
„...engem azonban betölt az ÚR Lelke..."
(Mikeás 3,8)
Dr. Boross Géza professzor úr gyászjelentésén két Ige vígasztal bennünket, egy ószövetségi, és egy újszövetségi; az egyik a könyörülő Úrról szól, aki megkönyörül szolgáin, ha elfogy az erő (5Mózes 32,36b), a másik pedig az általa gyakran idézett bibliai vers: „Nagyobb az Isten a mi szívünknél, s mindent tud" (1János 3,20). Mindkét Ige fontos, a teljes Írás lényegi üzenetét, és Dr. Boross Géza professzor úr szolgálatát, teológiai látását, igehirdetői habitusát illetően is. Nem tisztem és nem is szeretnék most nekrológot írni szeretett tanáromról, egykori Kálvin-téri segédlelkészről, a Törökőri Református Egyházközség volt lelkipásztoráról, a Károli Gáspár Református Egyetem, korábban Budapesti Református Teológiai Akadémia nyugalmazott professzoráról, a Gyakorlati Teológiai Tanszék vezető tanáráról, hanem „stílusosan" bejelentve megemlékezésem tételét, Dr. Boross Gézáról, mint az Úr szentlelkes szolgájáról szeretnék szólni, a fent kiemelt mikeási Ige szerint! Dr. Boross Géza az Úr szentlelkes szolgája volt, 1. mint lelkipásztor, 2. mint igehirdető, 3. mint tanár; azaz összegezve mint személyiség.