Mezőföldi Református Egyházmegye

Csőszi gyerektábor volt Városlődön

2014-10-01 06:33:13 / Polgár Tibor

 

 

A Csőszi Református Egyházközség idei gyermektábora Városlődön volt. Közel 80 fő vett részt az óvodástól a közel 70 éves korig minden korosztályból. Néhányan közülük leírták élményeiket, hogy mit jelentett számukra a tábor.

 

Én először voltam a gyerektáborban. A konyhán végeztem szolgálatot a gyerekekért és a felnőttekért. Nagy örömmel szolgáltam és nagyon jó érzés volt nézni azt a sok vidám arcot, amikor jöttek reggelizni, ebédelni, vacsorázni és a hálájukat érezni. Én nagyon jól érzetem magam. Köszönöm Istenem!

 

Kissné Aranka

 

„A gyermek Isten ajándéka, áldása a családban."- hallottuk a vasárnapi keresztelőn. Ekkor értettem meg, vagyis inkább világosodott meg számomra, hogy: ez az, ezt éreztem egész héten, Isten áldását!

 

Áldás, ajándék, öröm a gyermek mindenkinek, aki szeretettel szolgál közöttük, nekik és Istennek a gyermekeken keresztül. Mindegy mit teszel: tanítasz vagy főzöl, zöldséget pucolsz vagy mosogatsz, csak szeretettel tedd!

 

Én a konyhások között dolgoztam és leírhatatlan öröm járt át, amikor láttam a sok vidám és hálás arcot. Hálát adok én is az Istennek, hogy indított a szolgálatra és így AJÁNDÉKOT, ÁLDÁST kaphattam!

 

Domonkosné Jutka

 

Lassan két hónap telt el a tábor óta és most visszatekintve is ugyanazt tudom elmondani, amit a tábor utáni vasárnapi imaközösségen is elmondtunk sokan: Isten mindig sokkal többet ad, mint amennyit érdemlünk és amennyit talán a befektetett munka arányában várnánk (mert ilyen az ember, azt gondolja, hogy az áldás arányban áll azzal, amit ő beletesz egy feladatba. :))

 

Az, hogy a régóta táborozók olajozottan dolgoznak együtt talán magától értetődő, de hogy az újak gond nélkül illeszkednek ebbe a gépezetbe, az már ajándék. Mint, ahogyan az is, hogy a legelevenebb gyerekek is fegyelmezetten viselkedtek és, hogy nem történt baleset, még egy horzsolás sem a 80 fős táborban és nem volt semmi gond az önellátó étkezéssel sem. Az, hogy a fiataljaink már önállóan szolgáltak és összeállítottak, levezettek egy délutáni programot, helytálltak szobafőnökként és néha önkéntesként mosogattak is, mind-mind ajándék. Nekem személyesen az volt ajándék, hogy az Isten alkalmatlanságom ellenére is használt olyan szolgálatban, a gyerekmunkában, amit már évek óta nem végeztem. A gitározás, a dicsőítés szolgálata pedig mindig ajándék, mert szeretem az Istent énekkel és zenével dicsérni. A legnagyobb ajándék azonban talán az volt, amit a gyerekeken keresztül tanított számomra Isten a hittel való imádságról: délutáni rövid túrára indultunk a kisebbekkel a kb. 2 kmre lévő horgásztóhoz, de az első 100 méter után eleredt az eső. Behúzódtunk egy fa alá és a „mit csináljunk?" kérdésre azonnal jött az ovisok válasza: Hát imádkozzunk, hiszen azt tanultuk, hogy Isten meghallgatja a hittel elmondott imádságot! Tették ezt ők maguk is és elállt az eső. Továbbindultunk. Újabb 200 méter, újabb eső, de már erőteljesebb zápor. Most már én is nagyobb hittel kezdtem énekelni a híd alatt, ahová behúzódtunk és újra imádkoztunk. A csoda nem maradt el: elállt az eső. Elértünk a horgásztóig, és amikor a gyönyörű napsütésben, a pulcsikat levetve sétáltunk vissza az utolsó 100 méteren arról beszélgettünk, mi felnőttek, hogy ha nincsenek a gyerekek valószínűleg csak eddig jutottunk volna és az első zápornál visszafordulunk.

 

"Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." Máté 18:3

 

Vaizerné Erzsi (Bözsi)

 

 

Forrás: A Csőszi Református Egyházközség honlapja

 

 

Megjelent a www.refdunantul.hu oldalon.