Mezőföldi Református Egyházmegye

Reménységünket az élő Istenbe vetjük!

2017-04-20 15:52:59 / Polgár Tibor

 

Nagy reményekkel érkeztem az idei esztendőben is Balatonfüredre a Siloám Református Missziói Otthonba a gondnoki konferenciára. Nem kellett csalatkoznom. Színvonalas előadásokat hallgathattunk, találkozhattunk az egyházkerületi vezetéssel, elgondolkodtató és léleképítő igei alkalmakon vehettünk részt, valamint megismerkedhettünk más gyülekezetek életével, gondjaival és örömeivel.

 

 

Az idei esztendő előadásainak központjában a reformáció állt. Ebben a témában szerzett tudását adta át nekünk Dr. Hanula Gergely, Dr. Németh Tamás, Dr. Huszár Pál, Dr. Barta Zsolt és Dr. Márkus Mihály. Mindannyian más irányból próbálták bemutatni számunkra a reformáció előzményeit és hatásait. Az egyértelműen kicsengett minden előadásból, hogy a reformáció legnagyobb ajándéka az anyanyelven történő igehirdetés és a nyomtatott Biblia megjelenése volt. Dr. Hanula Gergelytől hallhattuk, hogy e vívmányok közül a Szentírás nehezen továbbadható a mai generációknak. A sokszor egymásra épülő, előre és/vagy visszafelé mutató történetek közötti összefüggésekkel nehezen boldogulnak a fiatalabb korosztály tagjai. Nem azért, mert nincs meg hozzá a tudásuk, hanem azért, mert korunkban jelentősen megnőtt az információ terjedésének sebessége, és a nap, mint nap ránk zúduló hír mennyisége is jóval nagyobb, mint a régebbi korokban volt. Ennek a gyakran nyomasztó információmennyiségnek a kezelése gyors döntéseket igényel. Emiatt a rövidtávú memóriát használják inkább. Felértékelődött a szerepe az evangélium személyes átadásának. Hiteles személyként kell elmondanunk, továbbadnunk az örömüzenetet. Lelkésznek, gondnoknak, presbiternek és gyülekezeti tagnak egyaránt feladata ez. Ma már nem csak a parókia falai vannak üvegből! Egész életünk tegyen tanúbizonyságot az élő Istenbe vetett hitünkről, ne csak a szavaink!

 

A gyülekezeti beszámolók mindig érdekes részét képezik a konferenciának. Évről évre érezhető, hogy egyre pozitívabb a hangneme ezeknek a számadásoknak. Problémák persze most is vannak. Mégis, amikor ezekről hallunk, egyre inkább ott van mögöttük a reménység hangja. Biztató és lelkesítő volt tudomást szerezni egyes gyülekezetek erősödéséről. Hallhattunk sokféle rendezvényről. Hajnali és éjféli istentiszteletről, imapercekről, kirándulásokról, megannyi olyan alkalomról, melynek célja, hogy meg tudjunk szólítani másokat és az evangéliumot érthető és megtapasztalható formában eljutassuk a reánk bízottakhoz.

 

Az idei esztendő a tisztújítás éve is a Magyarországi Református Egyház gyülekezeteiben. Reménységünk, hogy a presbitériumokat olyan testvérekkel sikerül megalakítani, akik komolyan gondolják a fogadalomtételben foglaltakat: „Esküszöm a Szentháromság Istenre, hogy a tisztemmel járó kötelességeket és feladatokat, szolgálatomat Isten dicsőségére, egyházunk épülésére és népünk javára a Magyarországi Református Egyház rendjében úgy igyekszem teljesíteni, hogy az egyház hasznát mindenkor a magam hasznának elébe helyezem”. Erre figyelmeztetett bennünket Dr. Márkus Mihály is. Ha ezen gondolatok mentén cselekszünk, akkor megváltoznak körülöttünk a dolgok. Mert ilyenkor a Szentlélek munkálkodik rajtunk keresztül. Éppen ezért személyes és gyülekezeti életünkre nézve is reménységünket az élő Istenbe kell, hogy vessük!

 

Nagyszerű alkalom minden ilyen konferencia a személyes kapcsolatok kialakítására és ápolására! Én magam is sok ismerőssel találkoztam, és örülök, hogy sokakat megismerhettem! Idén is feltöltődve, ötletekkel, tervekkel telve érkeztem haza.

 

Szeretettel köszönöm meg mindazok munkáját, akik azon fáradoztak, hogy építő és tartalmas hétvégét tölthessünk együtt!

 

 

Szabó Gábor