Mezőföldi Református Egyházmegye

HATÁRTALANUL JÓ KIRÁNDULÁS KÁRPÁTALJÁN

2017-07-25 07:01:06 / Polgár Tibor

 

 

A 2016-2017-es tanév sem múlhat el anélkül, hogy a Talentum Református Általános Iskola hetedikes diákjai ne látogatnának el határon túl lévő magyarlakta területekre. A Nemzeti Erőforrások Minisztériuma által támogatott „HATÁRTALANUL!” program keretében immár harmadszor juthattunk ki a külhoni területekre. Ez évi úti célunk Kárpátalja volt. Milyen fájóan szomorú arról beszélni, hogy a határon túlra utazunk, hiszen magyarokhoz megyünk, hazalátogatunk! Nem véletlenül választottuk kirándulásunk címéül: HAZÁRA TALÁLTAM. Célunk már évek óta az, hogy kézzel fogható közelségbe hozzuk diákjainknak a történelem, irodalom, földrajz, ének és művészettörténet órán tanultakat. Élményeket szeretnénk adni, amikor Huszt váránál közösen szavalunk, és kutatunk „lebegő rémalak” után, amikor felkapaszkodunk a Vereckei–hágóra, hogy a látvány bennünket is éppúgy rabul ejtsen, mint őseinket, akik a szent bércen pihentek meg. De még az élményeknél is sokkal fontosabb számunkra, hogy átéljük az összetartozás érzését, azt, hogy hiába múlt el 97 év, mi még most is ezer szállal kötődünk egymáshoz. Nyelvünk, kultúránk és történelmünk nyújtotta poros kapcsolódási pontjainkat szeretnénk felfrissíteni, élővé és elevenné tenni a hetedikeseink számára. Határainkon túl lévő testvér gyülekezeteinkkel is erősíteni kívánjuk a kapcsolatot.

 

A Kárpátalján eltöltött négy napban szinte az egész magyar történelem megelevenedett előttünk a honfoglalóktól a második világháborúig, több mint ezer évet járhattunk be. Beregszászon csatlakozott hozzánk Bíró András honismereti vezető, aki nemcsak tudását osztotta meg velünk, hanem gondolatait, érzéseit is közvetítette nekünk, és két napig kalauzolt bennünket Kárpátalján. Első megállónk Munkácson volt. A várban több helyen is kézzel fogható bizonyítékát láttuk Zrínyi Ilona hősiességének. Másnap a Szolyvai Emlékparkban hajtottuk meg fejünket, ahol emléket állítottak annak a több mint húszezer ártatlan áldozatnak, akik a málenkij robot ideje alatt veszítették el az életüket. A kárpátaljai magyar holokausztnál elhelyeztük koszorúinkat, és a szemerkélő esőben megkezdtük utunkat az Árpádvonal bunkerei felé. A Vereckei-hágónál megható volt állni az emlékmű alatt, azon a helyen, ahol már több mint 1100 éve magyarok vonultak át. A Szózatot közösen szavaltuk el, majd énekkel, fuvolajátékkal emlékeztünk meg a történelmi eseményekről. A 3. napi programunkból a kőrösmezői II. világháborús katonatemető tette ránk a legnagyobb hatást. A több mint háromszáz hősi halált halt fiatal keresztfája mellett énekkel idéztük Ady Endre sorait:

 

„Uram, háboruból jövök én,

Mindennek vége, vége:

Békíts ki Magaddal s magammal,

Hiszen Te vagy a Béke.”

 

Két gyülekezettel is találkozhattunk az utunk során. Técsőn nem csak a történelmi és kulturális jelentőségű templomot csodálhattuk meg, de megismerkedhettünk az ottani református líceum mindennapjaival is. Testvérgyülekezetünk a huszti gyülekezet, melynek lelkipásztora bizonyságtétellel és áhítattal várt bennünket. Az ő életének példáján keresztül jobban átélhettük a kisebbségben élő magyarok személyes küzdelmeit és kísértéseit. Az ottani gyerekeknek társasjátékokkal, könyvekkel kedveskedtünk.

 

Mindnyájunknak nehéz volt megfogalmaznunk az érzéseinket, de reméljük, hogy át tudtunk adni valamit abból a sok gondolatból, hazafiasságból, amit utunk során kaptunk, megtapasztalhattunk. A Kárpátalján élő emberek magyarsága, szülőföldjükhöz való ragaszkodása követendő példa számunkra. Lehet, hogy más országokban jobb anyagi körülmények között élnek, kedvezőbbek a feltételek, de a gyökereket nem pótolhatja semmi. „Mert a haza lelked része/ határait beléd véste/ ezer éve a hit.” (Horváth Sándor)

 

Schvanner Éva

pedagógus

 

 

Forrás: www.albaref.hu