Mezőföldi Református Egyházmegye

A Magyaralmási Református Egyházközség lelkes kis turista csapatának élménybeszámolója

2019-01-04 09:39:14 / Imre Enikő

 

„Lassan, gondosan, elővigyázatosan, önzetlen csapatmunkával lehet csak nagy hegyeket mászni."


A korábbi évekhez hasonlóan, immáron negyedik alkalommal szervezett kis gyülekezetünk túrát a Tátrába. Idén is volt egy álmunk, ami az augusztus 19-i időponthoz közeledve lassan valóságnak tűnt. Kis csapatunk néhány új taggal kiegészülve 12 fővel, az idei évben nem a Magas-Tátrát vette célba, hanem az Alacsony-Tátrát és a Szlovák Paradicsomot, amelynek eredeti neve Káposztafalvi-karszt, de nem túlzás a szlovák jelző sem, mivel a látvány amit kínál feledhetetlen.

 

 

„Lassan, gondosan, elővigyázatosan, önzetlen csapatmunkával lehet csak nagy hegyeket mászni."

 

A korábbi évekhez hasonlóan, immáron negyedik alkalommal szervezett kis gyülekezetünk túrát a Tátrába. Idén is volt egy álmunk, ami az augusztus 19-i időponthoz közeledve lassan valóságnak tűnt. Kis csapatunk néhány új taggal kiegészülve 12 fővel, az idei évben nem a Magas-Tátrát vette célba, hanem az Alacsony-Tátrát és a Szlovák Paradicsomot, amelynek eredeti neve Káposztafalvi-karszt, de nem túlzás a szlovák jelző sem, mivel a látvány amit kínál feledhetetlen.

 

Augusztus 19-én kora délután, közös imádság után elindultunk úticélunk felé, amely a Szlovák Paradicsom melletti Erdőalján (Podlesok) található autókemping volt.

 

Ebben az évben sikerült minden igényt kielégítő faházat bérelnünk.

 

Odaérkezésünk után az első estét egy jó hangulatú vacsorával zártuk, igyekeztünk mihamarabb nyugovóra térni, mert tudtuk, hogy másnap hosszú, nehéz túra vár ránk.

 

A túra az eddigiektől eltérő módon nem a Magas-Tátrában volt, hanem a tőle déli irányban található, mintegy 80 km hosszú kelet-nyugati irányú Alacsony-Tátrában, amely a Vág és a Garam folyó völgyei között található. Főgerincén négy csúcs haladja meg a 2000 méteres magasságot, tehát az alacsony jelző nem is biztos, hogy helytálló.

 

Az első napi túránkat a Trangoska Hotel parkolójából kezdtük, ezt követően a Stefanika menedékház érintése után jutottunk fel a főgerincre, majd ezután az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsát hódítottuk meg a Gyömbért (2046 méter). Kis pihenő és erőgyűjtés után folytattuk utunkat a főgerincen egészen a Chopok csúcsig (2024 méter).

 

 

Útközben több alkalommal is barátságos útitársaink akadtak, a hegyvidék jellegzetes állatai a zergék.

 

 

Az eddigiektől eltérően a mai túránk körtúra volt, ami azzal a hátránnyal járt, hogy visszafordulni nem lehetett csak előre menni, és ez jelentette egyben az előnyét is, hogy kénytelenek voltunk a korlátainkat feszegetve mindent megtenni a sikeres túra érdekében.

 

A Chopok csúcs alatti menedékházban egy kellemes pihenő és egy kiadós ebéd következett, majd elindultunk a parkoló irányába, ami könnyű sétának tűnt a távolságát tekintve, de mivel jelentős szinteséssel járt együtt fáradt lábainkat igencsak igénybe vette, de ennek ellenére mindenki épen és egészségesen sok-sok túraélménnyel gazdagodva tért vissza az autókhoz, ahol hálát adtunk a Mindenhatónak, hogy mindannyiónkra vigyázott a túra során.

 

A túránk második napját szintén közös imádsággal és a Mai Ige felolvasásával kezdtük, imánk során kértük a Jóistent, hogy vigyázzon kis csapatunkra a mai napi túra során is.

 

A túrát Erdőalján kezdtük a Szlovák Paradicsom egyik legromantikusabb völgyében, a Suchá Belá patak csak felfelé járható szurdokában.

 

A szurdokvölgy bejárása felejthetetlen élményt nyújt annak, aki veszi a fáradságot és végigjárja a természet e csodás alkotását.

 

Népszerűségét látványos vízesései, hatalmas sziklafalai mellett jó megközelíthetőségének is köszönheti, hiszen a szurdok nyílása pár száz méterre található a kempingtől.

 

Nevét (Száraz Béla patak) onnan kapta, hogy a szurdokban folydogáló patak a torkolata közelében eltűnik a föld alatt.

 

A mai napi túránk nehézségét nem a hossza (10 km) vagy a szintkülönbség okozta, hanem a hosszú, magas létrák, keskeny átjárók, mélységek látványa miatti tériszony leküzdése.

 

 

Ez némelyikünk számára szinte leküzdhetetlen nehézségnek tűnt, de minden önuralmunkat és erőnket összeszedve egymást segítve túljutottunk a nehézségeken.

 

A nehéz szakaszokon túljutva, az elérzékenyülésig meghatódva, egymást ölelgetve örültünk a sikerünknek.

 

A hegytetőre felérve rövid pihenő és néhány szendvics elfogyasztása következett, majd indultunk vissza a kempinghez.

 

Útközben volt időnk elcsendesedni, hallgatni a természet hangját és átadni magunkat ennek a különös érzésnek.

 

Miután visszaérkeztünk az autókhoz, rövid pihenő után 12 fős kis csapatunk útnak indult haza Magyaralmásra.

 

Búcsúzásképpen eldöntöttük, gondolatban már készülünk is, hogy jövőre újra visszatérünk.

 

Hálával tartozunk a Jóistennek, hogy mindvégig velünk volt, fogta a kezünket és vigyázott ránk! „Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon." (Zsoltárok 91,11)

 

 

Kovács Helga

 

 

Sáfrán István

 

 

Fotók: Baranyai Edina


Kapcsolódó link:
http://www.refdunantul.hu/lap/magyaralmas/hir/mutat/20083/