Mezőföldi Református Egyházmegye

Beszámoló az egyházmegyei Női Csendesnapról

2019-10-18 15:27:16 / Imre Enikő

A nehézségek lehetőségek az Istennel való találkozásra


Jákób történetét, „lábnyomait" kísértük végig Anda Judit noszvaji lelkésznő, lelkigondozó előadása során az október 12-i egyházmegyei női csendesnapon a Budai úti református gyülekezetrészben, és ezáltal saját életünk nehézségei közt is igyekeztünk új látásmódra jutni. A tavalyihoz hasonlóan több mint 130 fő vett részt az alkalmon; a jelenlévők fele először jött el a rendezvényre, köztük egy hölgy Litvániából.


Berzéné Bezdán Erika, a Budai úti református gyülekezetrész lelkipásztorának, Berze Jánosnak a felesége, a csendesnap szervezője köszöntötte a résztvevőket, majd Anda Judit előadásának első része következett.

 

A beszámoló egésze elolvasható a tovább mögött.

 

 

Jákób élettörténetében egészen a fogantatásáig tekintettünk vissza - már az sem volt zökkenőmentes, hiszen az édesanyja, Rebeka meddő volt. De Izsák könyörgött érte, és megkapták az ajándékot: ikreket, Jákóbot és Ézsaut. Ám ezzel együtt megjelent a konfliktus is: a fiúk tusakodása a méhében. Születésekor pedig Jákób érkezett másodikként, megragadva Ézsau sarkát. (1Móz 25, 19-26) Nehéz kezdet volt, de ez javára válhatott az életben: megtanulhatta, hogy nem pottyan minden csak úgy az ölébe. Talán közöttünk is vannak, akiknek nem indult könnyen az élete, de megerősíthet és gyógyíthat bennünket az ige: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek..." (Jer 1:4-5) Nincsenek „véletlen" életek. A múlt történéseinek elengedéséhez először közel kell engednünk magunkhoz a múltat, amely ezáltal új megvilágításba kerülhet.

 

Jákób életének a folytatása sem volt könnyű. Nem egészséges családmodell bontakozott ki: Ézsau az édesapja büszkesége volt, Rebeka pedig Jákóbot szerette jobban. (1Móz 25, 27-29) Ezt a mintát tovább is vitte Jákób: később láthatóvá válta saját gyermekével, Józseffel való kivételezése. A fel nem ismert, meg nem harcolt rossz családi minták továbböröklődhetnek.

 

Végül Jákóbnak menekülnie kellett, miután elcsalta Ézsautól az elsőszülöttségi áldást, becsapva édesapját. Nyomorúságos helyzetbe került, de ekkor találkozott Istennel, és átélte a kegyelmet, amire nem is számított. „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked." (1Móz 28:15) A bajokra, nehézségekre más szemmel is tekinthetünk: ezek is lehetőségek az Istennel való találkozásra.

 

Ezt követően 8-10 fős csoportokat alkottunk, és csoportbeszélgetés során megismerkedhettünk egymással. Megoszthattuk másokkal életünk fontos eseményeit, döntéseit, változásait, illetve azt, hogy volt-e már részünk abban, hogy Isten szólt hozzánk, kijelentette magát nekünk.

 

Anda Judit előadásának második részében arról hallhattunk, hogy az Istennel való első találkozás Jákób életében még nem hozott igazi átformálódást. Még mindig a saját megoldásaira támaszkodott. Precízen eltervezte az Ézsauval való találkozást is: ajándékokkal akarta kiengesztelni a testvérét. De ekkor találkozott másodszor Istennel, a Jabbók-gázlónál. Ez már nem szelíd hang volt, hanem tusakodás az Úrral. Úgy látszik, neki erőteljesebb hatás kellett, amelynek során meg is sérült. Kiderült, hogy az igazi harca nem Ézsauval vagy másokkal van, hanem Istennel. Meg kellett tapasztalnia azt is, hogy van az a pont, amikor a saját megoldásai elfogynak. Az Úr szembesítetteJákóbot saját magával (csaló), ugyanakkor új nevet adott neki: Izrael. Bár belesántult, de lelkileg győzelmet aratott, amihez az is kellett, hogy kitartson a harcban: „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz." (1Móz 32:27)

 

Isten megszólítására kell az emberi válasz is: az önátadás. Mint ahogy Krisztus is példát adott számunkra a Gecsemáné-kertben: „legyen meg a te akaratod" (Mt 26:42) - ez is megtusakodott mondat. Nekünk, nőknek nem mindig könnyű a saját akaratunk átadása. Megszoktuk, hogy kontroll alatt tartjuk saját és családunk életét, és ebből a rendszerből sokszor még Isten is kimarad... Pedig ettől nem vagyunk boldogok, mert nem erre születtünk.

 

Az Istennel való tusakodása után Jákób egészen másként közelített Ézsauhoz: elöl ment, alázatosan, hétszer leborulva a földre. Már nem ügyeskedett, nem manipulált. Az igazi csatáját már megvívta Istennel.

 

A második csoportbeszélgetés során nekünk is lehetőségünk volt beszélni arról, hogyan állunk a „legyen meg a te akaratod" szemlélettel, kikkel vannak konfliktusaink, hol vívjuk a nagy csatáinkat. Kérdés volt még, hogy tudunk-e példát mondani arra, amikor egy-egy konfliktusunkban, megterhelt kapcsolatunkban megjelentek a gyógyulás első kis csírái, lépései. Hazatérve az alkalomról vajon merre visz az utunk, ki vagy mi felé lépkedünk tovább?

 

A csendesnap közös svédasztalos ebéddel zárult, amelynek során még kötetlenül beszélgethettünk.A résztvevők emlékként ajándékot is vihettek haza: igés kártyát, a Lábnyomok című verset képeslap formájában, és választhattak különböző színű táskák közül. Áldott alkalom volt - hála érte az Úrnak, és köszönet a szervezőknek és a szolgáló testvéreknek.

 

„...Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell." (Ézs 48:17)

 

Ujváriné Császár Boglárka