- Lassan lezárjuk ezt az évet, milyen feladatok vannak még a püspöki hivatal előtt?

- Adminisztratív szempontból van még munka, határidős feladatok, pályázatok lezárása, évvégi zárások, az új esztendő előkészítése.  Az idei évben sok nehézség adatott, ami az esztendő végére is ránehezedik. Annak azonban örülünk, hogy az Úr Isten irgalma átsegített bennünket ezen az esztendőn, hálásak vagyunk megtartó kegyelméért.

- 2020 számos tekintetből rendhagyó év volt. A magyarországi reformátusok tisztújítás tartottak. A Dunántúli Egyházkerületben is megtörtént a választás. Főtiszteletű Úr harmadik ciklusát kezdheti meg. Cikluszáró beszédét úgy zárta, bízik abban, hogy jó dunántúli reformátusnak lenni. Ha röviden jellemeznie kellene az elmúlt hat, illetve 12 évet, mit emelne ki?

- Az elmúlt ciklusokért hála van a szívemben, elsősorban az Úrnak, köszönet és hála a megbízó gyülekezeteknek és a munkatársaimnak. Én magam is sokat érlelődtem ezalatt az idő alatt, tényleg köszönöm az Úrnak, hogy hordozott és megtartott.

A püspöki cikluszáró jelentést két órán keresztül mondtam Herenden a közgyűlésen, kiadványban is megjelent, 300 oldalban foglaltam össze az elmúlt éveket. A jövő év elején a teljes előadást, kisebb részekre felosztva, videó formájában nyilvánossá is tesszük. Fontos, hogy minél többen értesüljenek arról, hogy hányféle szolgálati területen igyekeztünk az egyházkerületben építeni Isten országát. Az utóbbi hat, de mondhatom, hogy mind a tizenkét esztendő nagyon összetett volt, sok hangsúlyos feladattal - az általános feladatokon túl. Amit most kiemelnék, az az, hogy a jelentésben készítettem egy értékelő és előremutató összefoglalót arról, hogy mi az, ami jó, és mi az, amit másképp kellene tenni, elvi síkon is újragondolni, egyházkormányzati, egyházszervezeti kérdésekben, feladatok elosztásában, szakosztályok létrehozásában, egymáshoz való viszonyainkban, az egyházmegyék és egyházkerület kapcsolatában, a kommunikációnk frissítésében. A cikluszáró püspöki jelentésemben, közel tíz oldalban csak ezeket részleteztem.

- Lezajlott a választás, ismét bizalmat kapott a püspöki szolgálatra. Mikor fog felállni az új testület, és mik lesznek az elkövetkező év feladatai?

- Nagyon köszönöm ezt a bizalmat, megható számomra, és igyekszem megszolgálni, a záró ciklusban. Én magam is imádkozom és kérem a dunántúli reformátusság nagy családját, hogy ők is hordozzák imádságaikban azt, hogy a munkatársaimmal, a tisztségviselőkkel együtt kapjunk erőt az erőn felüli úthoz, adjon Urunk vezetést, bölcsességet. Évről évre nagyobbak a kihívások, egyre több a feladat, miközben az apparátus bővítéséhez nincs forrásunk. Ennek a megoldásában mindenképpen lépnünk kell.

Az egyházmegyei alakuló közgyűlések - az Őrségi Egyházmegye kivételével, mert ott érkezett fellebbezés - megtörténtek. Alkalmazkodva a vírushelyzethez, zsinati törvénymódosítással, online módon megtarthattuk az alakuló közgyűléseket. Az egyházkerületi alakuló közgyűlést 2021. január utolsó péntekjére (29.) tervezzük Pápára a nagytemplomba. A munka január legelején már elkezdődik, az új esperes-gondnoki karral, korábban egyeztettem a munkatársakkal, az új főgondnokkal, Dr. Nemes Pállal. Az egyházkerületi alakuló ülés után az érdemi munka azonnal elkezdődhet, mert lesz feladat bőven. Hála az Úrnak, örömmel tesszük, csak legyen rajtunk áldás, adassék erő, vezetés, egészség és egyetértő, építő szeretet.

- Ha az idei évről beszélünk, akkor mindent a világjárvány határozott meg. Hogyan érintette az egyházat a koronavírus?

- Az intézményeinkben mindent felülírt. Az iskolákban az előző tanév szinte teljes második félévében online zajlott az oktatás. Most ősszel, a második hullámban a közép- és felsőoktatási helyeket kellett bezárni, az interneten zajlott az oktatás. Az általános iskoláinkban rendben folyt a tanítás, rendkívüli karanténhelyzet nem alakult ki, de egy-egy osztály néhol a fertőződés miatt csak zoomos oktatást tudott tartani. A Pápai Gimnáziumban például a hatosztályos képzésben a 7. és a 8. osztály jelen volt személyesen, a többiek pedig online. Itt is szeretném megköszönni minden közoktatási intézményünknek, vezetőknek, tanároknak, diákoknak azt a felkészültséget, és azt az odaadást, amivel kezelték ezt a nehéz helyzetet. Ugyanilyen hála és köszönet illeti a szociális intézményeket, az idősotthonainkat, a házi segítségnyújtó szolgálatainkat, ahol az igazgatókra, ápolókra, gondozókra, nővérekre nagy felelősség hárult. Nemcsak szakmailag, hanem lelkileg is gondozták, gondozzák a rájuk bízottakat. Minden tiszteletünk, hálánk és köszönetünk feléjük, és imádkozunk, hogy az Úr adjon erőt nekik, és hogy mielőbb megszűnjön a járvány. És természetesen imádkozunk a gyülekezeteinkért is. A lelkipásztorok hamar feltalálták magukat az online térben, és a második hullámra már gyakorlatuk volt az alternatív lehetőségekben. Végezték a szolgálatukat, megoldották az idősek lelkigondozását, telefonos kapcsolattartást végeztek ott, ahol kellett, és az Igét is eljuttatták a gyülekezet minden tagjához. Köszönjük a hűséges helytállást a lelkipásztoroknak, a gondnokoknak, presbitereknek, hitoktatóknak és minden szolgáló testvérünknek. Mi a lelki segítségen túl anyagilag is próbáltunk segíteni a gyülekezeteken. Itt a Dunántúlon 245 lelkipásztor szolgál közel 350 istentiszteleti helyen, folyamatosan tartottuk velük a kapcsolatot. Az elmaradt Dunántúli Református Napok rendezvényére szánt teljes költségvetést kiegészítve egy válságalapot hoztunk létre, amit kiosztottunk a gyülekezetek között.

Az imádságra egyre inkább szükség van, mert az látszik, hogy ahogy telik az idő, úgy fogy a türelem, és lesz egyre nehezebb a helyzet, de én hiszem, hogy az Úr Isten nem fog bennünket erőnk felett megpróbálni. Vannak betegeink, imádkozunk azokért, akiknek gyászuk van, és imádkozzunk azokért, akik az egészségügyben dolgoznak, orvosokért, nővérekért, gyógyítókért; könyörgünk a vezetőkért, akik koordinálnak.

- Látva a nehézségeket, a veszteségeket, amiket ránk rótt az Isten ebben az évben, felmerül sokakban a kérdés: miért?

- Ez egy nagy teológiai kérdés. De meggyőződésem, hogy most nem ennek van itt az ideje. Most a mi kötelességünk az, hogy örömhírt, evangéliumot, reménységet hirdessünk, hogy bátorítsuk, pásztoroljuk, gyámolítsuk az embereket. Hogy erősítsük és segítsük egymást. Nyilván közben is felmerülnek ezek a kérdések, de ha majd valamennyire már mögöttünk lesz ez a próbatétel, akkor bizony imádságos szívvel kell átgondolnunk: Miért, Uram?

Mi hisszük azt, hogy az Úr, az övéi életében mindent a javukra tud fordítani. Javamra lett nekem a nagy nyomorúság, keserűség, írja Ézsaiás próféta (Ézsaiás 38,17). Hitünket érleli, erősíti az Isten. Minden nyomorúság ellenére már tapasztaljuk ennek az áldásait, a hitbéli erősödésen túl például számos tapasztalatot szereztünk az online közvetítések terén, másfajta istentiszteleti és pásztorációs módszerek kapcsán, tekintsünk ezekre is áldásként. Az biztos, a vírusjárvány után át kell gondolni, hogy mi az, amit másként kellene tenni, megújultan élni, szolgálni. Át kell gondolni, mi az, amit el kell hagyni, amiből konkrétan meg kellene térni, mi az, amit megítélt az Úr? Nekem az a legnagyobb félelmem, hogy olyan hamar elfelejtjük a mások és a magunk bajait is, amint rendeződnek a dolgok. A Bírák könyvében olvassuk: megsegítette Isten népét az Úr, amikor Őhozzá kiáltottak, és midőn megszabadultak, akkor ugyanott folytatták, ahol abbahagyták.

Sok lelkész említi országszerte, hogy a gyülekezeteket újra kell építeni a járvány után, mert még a templomlátogató gyülekezetekben is elszoktak a templomtól az emberek, hiszen a piacon, az utcán, a boltokban, a bevásárló centrumokban, az iskola előtt és után találkozunk, de a templomban mintha jobban félnének a vírus terjedésétől. Már most hangsúlyozzuk, hogy vissza kell térni - ha erre adott lesz a teljeskörű lehetőség - a gyülekezet közösségébe, mert ezt semmiféle online közvetítés sem pótolhatja. Azt is értékelni kell majd, hogy ténylegesen több embert érünk-e el így? Ezek a módszerek mennyire maradjanak meg a továbbiakban? Számos gyülekezetben komolyabb technikát építettek ki. Itt teológiai kérdések is felvetődnek a puszta technikai lehetőségek alkalmazásán túl. Az istentisztelet személyes jelenlétet igénylő ajándék, ezt semmiféle online kommunikáció nem írhatja felül, noha a technika kínálta lehetőségek áldásait is bölcsen tartsuk meg a továbbiakban. Az egyensúly megtalálása sem lesz egyszerű.

- A karácsonyi elcsendesedés lehet erre megfelelő időszak? A hírek arról szólnak, hogy az idei más karácsony lesz. Tényleg más lesz?

- Az örömhír tekintetében nem lesz más. Megtartó született nekünk, és ezt most különösen fontos meghallanunk! Az életünknek Megtartója van, az a Jézus Krisztus, aki karácsonykor született, meghalt és feltámadott. Ez az örömüzenet! Immánuel, velünk az Isten, és ha ő velünk, akkor kicsoda ellenünk? Most biztos zengésű trombitaként harsogjon ez az örömhír! Az tény, hogy a külső megélésében más lesz ez az ünnep. Bár tarthatunk templomi istentiszteleteket karácsonykor, de mellette online módon, és egyéb alternatív módokon is szól majd az Ige, tartunk úrvacsorát - a biztonsági előírásokat figyelembe véve - akik nem tudnak eljönni, ők házi körben veszik magukhoz a szent jegyeket, úgy, mint húsvétkor. Ahol kell, ott próbálnak több alkalmat is tartani, vagy ha szükséges és lehetséges akár a szabadtérbe is kivihető a szentestei istentisztelet, hogy minél többen jöhessenek el. Ezek a körülmények mássá teszik ezt a karácsonyt. Eddig is már sok alkalmat el kellett hagyni, családi istentiszteletek, gyermekek karácsonya, másképp ajándékoztuk meg a hittanosokat. De én azt látom, hogy lelkiekben sokkal elmélyültebb az idei karácsony, és talán ezt is kérném az Úrtól, hogy ez a bezártság is legyen a javunkra, hogy a karácsonyi evangélium fényében tudjunk azokra tekinteni, akiket az Úr különösképp ránk bízott.

- Főtiszteletű Úr szolgáló lelkipásztor is. Így a karácsony az istentiszteletek okán munka is. Lesz ideje az elcsendesedésre?

- Idén úgy néz ki, hogy az ünnepekben, az esztendő utolsó két hetében hét istentisztelet lesz. Ezt meg kell szorozni annyival, ahány gyülekezetet visz egy lelkipásztor. Ezekre az igehirdetésekre fel kell készülni. Ilyen értelemben ez a karácsony is a szolgálat bőséges örömében fog eltelni, és az azokra való készüléssel. Nemrégiben valaki, teljes jóindulattal említette nekem, hogy egy gyakorlott lelkipásztornak már annyira kell ismernie a Bibliát, hogy egyszerűen csak felmegy a szószékre és mondja... Ez régi vélekedés, de ma is eleven. Pedig valójában rengeteget kell készülni egy prédikációra, egészen odáig, hogy minden mondatot át kell gondolni, a fő üzenettel, az egész igehirdetés ívével és korrekt igei üzenet aktualizálásával együtt. Viszont a készülésből is épülünk. Már ha ilyen személyes a kérdés, azt is hadd mondjam el, hogy én nem tudok lazítani az ünnep idején. Előre készülök, folyamatosan, aztán ha az egyik szolgálatnak vége, már a következőn vajúdom; de próbálunk majd előtte, illetve a két ünnep között a családdal is együtt lenni.

- Ehhez és a jövőbeni feladatokhoz is sok áldást kívánok.

- Köszönöm. Könyörögjünk egymásért! Bíztassuk egymást! Én is áldott ünnepeket, és a Megtartó kegyelmében gazdag, boldog újévet kívánok a dunántúli reformátusság nagy családjának, jövő évi vezérigénkkel: „Ez most nyilvánvalóvá lett, a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet." (2Timóteus 1,10)