Harmadik ciklusát kezdheti meg a Mezőföldi Református Egyházmegye élén. Miben látja ennek a bizalomnak az okát?

Abban a 12 éves szolgálatban, munkában, ami a hátunk mögött van. Ez a bizalom nem csak nekem szól, hanem annak a munkatársi, szolgatársi közösségnek, akikkel ezt a 12 évet végigszolgáltuk. Köszönettel tartozunk az elmúlt 12 év elnökségének a lelkész társaknak, köszönet mindenkinek (gondnokoknak, presbitereknek, gyülekezeti tagoknak), akik szívügyüknek érezik ezt az egyházmegyét. Hálával tartozom a családomnak, a dégi gyülekezetnek, hogy a sok elfoglaltságom mellett is imádságos szeretetben viselnek el.

Sokat kell nagytiszteletű urat nélkülözni? Mi az, ami leginkább leköti esperes úr idejét?

Mikor először elvállaltam ezt a tisztséget, nem gondoltam, hogy ez ennyi adminisztrációval jár. Sokat próbálnak könnyíteni rajtunk -az egyházkerületnek, munkatársaknak nagyon köszönöm a munkáját - de ettől függetlenül nagyon sok adminisztráció van. A Mezőföldi Egyházmegye könnyen átlátható, hála Istennek, sok probléma nincsen, ez nem visz el sok időt. De vannak egyéb hálaadó alkalmak, ilyenkor nem tudok itthon szolgálni.

Mezőföld nagyrészt mezőgazdasági terület. Ebből adódóan leginkább kis települések alkotják. Hogyan jellemezné az egyházmegyét?

Jó itt lenni, jó itt reformátusként élni, szolgálni. Valóban, egy nagyvárosi gyülekezetünk van, Székesfehérvár. Van néhány kisebb városi gyülekezetünk (Mór, Enying Polgárdi, Bodajk), de a többség az falusi. Régen érezhető volt ellentét az északi, ipari és a déli, mezőgazdaságból élő területek között. Napjainkban azonban már egy egységes egyházmegye vagyunk, csak egy cél van a szemünk előtt, hogy Krisztus evangéliumát - ebben a felgyorsult, pörgő világban, ami elégé közömbös és közönyös világgá formálódott - megpróbáljuk az emberekhez eljuttatni.

Adottak a feltételek ehhez? Most itt, Dégen, egy felújított gyülekezeti házban beszélgetünk, de nem ez az egyetlen megújult ingatlan az egyházmegyében. Milyen eredményeket értek el ezen a területen?

Gazdasági vonalon is érdemes a teljes 12 évet nézni. Nehéz helyzetben vettük át a vezetést. Mind a kicsi, mind a nagy gyülekezeteknek megvoltak a gazdasági gondjaik. 2010-től egy erőteljes külső forrásbevonás történt az egyházmegye gyülekezeteiben. Ez a különböző pályázatoknak volt köszönhető. Köszönet azoknak az egyházközségeknek, lelkészeknek, akik ezt meglátták, és elindultak...

Aktívak ezen a téren a gyülekezetek az egyházmegyében?

Igen. Nagyon sok templom, ingatlan újulhatott meg pályázati forrásból. El tudom mondani, hogy a 33 egyházközségből 27-ben történt valami külső forrásból való beruházás. Itt azt is el szeretném mondani, hogy nagy örömmel tölt el, hogy Urunk megsegítő kegyelméből az országos óvoda építési projektben három gyülekezetünk is részt vesz: Székesfehérvár, Mór és Enying.

Pár szót az iskolákról...

Az oktatás ősszel rendben megkezdődött. A pedagógusok már tavasszal is mindent megtettek azért, hogy a gyerekek nagy hátrányt ne szenvedjenek. Most folyamatos az oktatás, jól helytállnak a tanárok és a diákok.

Nagyon szép eredményekről számolt be esperes úr. Van-e még feladat?

A feladat az sosem fogy el, midig generálja magát. Többszázéves épületeink vannak, amelyek igénylik a törődést. Folyamatos megújulásban kell lennünk mind az épületeinket, mind a lelki életünket tekintve.

Térjünk is át a lelki építkezésre. Isten igéje örök, az nem változik, de talán a kérdések mások napjainkban. Milyen válaszokkal kell ma élnie az egyháznak, úgy is kérdezhetném, hogy mi a feladata ma az egyháznak?

2009-ben a székfoglalómban Mózes 5. könyvéből idéztem, hogy „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezet Istened, az Úr, de vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az Úrról, hogy nem tartod meg parancsolatait". Ahhoz, hogy a jelenben jól tudjunk sáfárkodni, és hűséggel végezzük a szolgálatunkat, látnunk kell azt, hogy honnan indultunk. Igaz, hogy Krisztus evangéliuma állandó, azonban az a társadalmi közeg, amelyben az evangélium megszólal, az folyamatosan változik. Ezeknek a kihívásoknak kell nekünk megfelelni, hogy ebben a folyamatosan változó közegben az egyéneket meg tudjuk szólítani Isten igéjével, hogy ők is emlékezni tudjanak, hogy honnan indultak, és milyen volt az az út, amin nem csak önmaguknak köszönhetik az eredményeiket, amin az élő Isten támogató szeretete végig elkísérte őket.

Élő gyülekezetek vannak az egyházmegyében?

Vannak egészen kicsi gyülekezeteink, ahol a merítési létszám nagyon alacsony. Ennek következtében ott nem várható el, hogy egy nagyon markáns gyülekezet legyen. A többség próbál megújulni. Ha a lelkészek, a vezetők képesek a megújulásra, akkor a gyülekezet is élőbbé válik. Az egyházmegyénk nagyon aktív megye. Az országos központi nagy alkalmakat, a kerületi eseményeket is látogatjuk. Az egyházmegyén belül is van számos programunk minden korosztály számára. (pl. csendes napok, hittanos összejövetelek, zenei tábor, Mezőföldi Református Ifjúsági Teaház, kisköri alkalmak stb.)

És mi mondható el a lelkészekről?

Én azt mondom, hogy egy jó csapat vagyunk. Az átlagéletkorunk az 42-43 év. Egy folyamatosan megújulni kész csapat. Nem csupán lelki értelemben, hanem az önképzés terén is, hogy a szolgálatokban is látható legyen ez. A lelkészi kör találkozóinak szervezésében nehézséget jelent - minden öröme és áldása mellett - a hitoktatás, hisz nagyszámban kis gyülekezetek vagyunk, a lelkészek maguk végzik a hitoktatást.

Mi lesz a közeljövő feladata?

Nagyon várjuk, hogy az Isten gondviselő kegyelme ránk tekintsen, és ez alól a pandémiás állapot alól felszabadítson bennünket. Amit lehetett online megcsinálni, azt megtettük, de a személyes, fizikális kapcsolattartásra nagy szükség lenne, hiszen számos esemény maradt el. Szeretnénk - ha a járvány is engedi - visszahozni ezeket az alkalmakat. Az emberek szívében ott van a tartózkodás, és nem lehet már úgy találkozni egymással, ahogy régen, és ez a gyülekezeti alkalmakon is látható. A legfőbb feladat az lesz, hogy az online istentiszteletek megtartásával vagy lazításával a közösséget újra összehozni és felerősíteni tudjuk.

Az egyházmegyei gondnok is a harmadik ciklusát kezdte meg. Az eddig két alkalommal egyházmegyei tanácsos tisztséget betöltő Kovács János tősgyökeres református családból származik.

Miért tartotta fontosnak, hogy tisztséget vállaljon az egyházmegye életében?

Egyházmegyei tanácsosként sok gyülekezetet megismertem. A beszélgetések során elhívást éreztem, hogy miként lehetne a gyülekezetek között koordinálni, elméleti és gyakorlati megoldásokban segíteni.

Világi oldalról, a hívők szemszögéből milyennek látja az egyházmegyét?

Hála Istennek a mi egyházmegyénk kiegyensúlyozott. Nagyon fiatal lelkészekből áll, korukból adódóan néha hevesebbek, de jó látni őket, hogy csinálni akarják, hogy tettre készek.

Egyházmegyei főgondnokként mi lesz a legfontosabb feladat?

Nagyon szeretném, hogy ha a pályázatok sikeresen befejeződnének, és lehetne újakat indítani. A felújítások az épületmegóváson túl lelki többletet is adnak. Például a fülei templom is megújult, amikor az öregek meglátták, kijött a könnyük, nem hitték el, hogy ők még életükben így láthatják a templomukat. Fontos az is, hogy ott, ahol szükség van támogatásra, oda tudjunk adni. Az online istentiszteletek után szinte újra kell majd építeni a gyülekezeteket. Ez egy nagy feladat lesz, az emberek elkényelmesedtek, vissza kell őket csalogatni a templomba. A közösség imádságos ereje csodákra képes. Ezt most én meg is tapasztaltam, a vírus nagyon levett a lábamról, de az imádság sokat segített. Kaptam a jelzéseket, hogy milyen sokan imádkoztak értem, nagyon megható volt. Ezért mondom, hogy a gyülekezeteknek, a közös imádságnak, Isten szeretetének gyógyító ereje van.