Huszonhárom éves testvérgyülekezeti kapcsolatot, barátságot ápoltak a marosvásárhelyi Tulipán utcai református gyülekezet tagjai, akik nemrég meglátogatták a celldömölki református gyülekezetet. A 35 tagú küldöttség kirándulásáról beszámoló is készült.

„Útközben megálltunk Szentendrén. A nagy hőség ellenére sem hagyhattuk ki, hiszen a Duna partján fekvő mediterrán kisváros Magyarország egyik legbájosabb települése. Majd Szent István szülővárosában, Esztergomban megnéztük az 1821-1869 között épült bazilikát, amely homlokzati latin felirata szerint: Magyarország Egyházainak Feje, Anyja és Tanítómestere.

A délutáni órákban érkeztünk Celldömölkre, ahol barátaink nagy szeretettel és örömujjongással vártak bennünket. A viszontlátásöröme csillogott mindannyiunk szemében. A templomban Németh Tamás lelkész kedves szavakkal köszöntötte csapatunkat, majd szálláshelyeinkre vittek, ahol ízletes vacsorával kínáltak és késő estig tartó kellemes beszélgetés következett.

Másnap vendégfogadóink egyéni programokat szerveztek: voltak, akik a sümegi várhoz kirándultak, vagy Tapolcára, Sárvárra, mások a herendi porcelángyárat látogatták meg, de legtöbben a Balaton vizében hűsöltek a 40° C kánikulában.

Kihagyhatatlan kirándulás volt Pannonhalmára is. A bencés apátságot még Géza fejedelem alapította 996-ban, s a mai napig a rend hármas regulája szerint (Imádkozzál, dolgozzál és olvass!) élnek és munkálkodnak az itt élő szerzetesek: liturgikus szolgálatokat végeznek, iskolát működtetnek, időseket gondoznak, zarándokokat fogadnak, több hektáron szőlőt művelnek és gyógynövényeket termesztenek. A főapátság 400 000 kötetes könyvtárában a reformáció 500. évfordulójára rendezett időszakos könyvkiállítást is láthattunk.

Pannonhalmáról a vadregényes Cuha-völgyön át vonattal utaztunk Zircre. A Bakony csodálatos látványa tárult elénk, s nekünk, erdélyieknek a székelyföldi tájat juttatta eszünkbe.

Zircen a ciszterci apátság templomát, 65 000 kötetes könyvgyűjteményét és arborétumát néztük meg, és meglátogattuk a közös református - evangélikus templomot, ahol a református lelkésznő fogadott bennünket.

Kirándulásunk negyedik napján a nagycenki Széchenyi kastélyban láthattuk Széchenyi István életének és országépítő munkásságának emlékeit. A temető évszázados hársfáinak árnyékában áll a Széchenyi család mauzóleuma, ahol a „legnagyobb magyar" mellett a család további 102 tagja van eltemetve.

Nagycenkről Sopronba, a Hűség Városába mentünk tovább. Itt nemcsak sétálhattunk a hangulatos, szűk utcákon, a barokk erkélyes házak között, a boltíves kapualjakban, hanem az 58 m magas tűztoronyból a város lenyűgöző panorámáját is élvezhettük. A református templom hűvösében pedig a helybéli lelkész beszélt a gyülekezet mindennapjairól.

A késő délutáni órákban felkerestük a magyar-osztrák határon a Páneurópai Piknik Emlékhelyet, ahol az 1989. augusztus 19-én tartott békedemonstráció fontos előzménye volt az Európát kettéosztó vasfüggöny átvágásának, Németország egyesülésének és az Európai Unió kibővülésének.

A vasárnapi istentiszteleten Nagy József Levente marosvásárhelyi lelkész a Mt 14, 22-34 alapján hirdette az Igét, hangsúlyozva, hogy életünk nagy és áldott dolgai Isten akaratának és az ember engedelmességének találkozásából születnek. Az istentiszteletet úrvacsoraosztás követte, majd a templomkertben megkoszorúztuk az Összetartozás Kopjafáját.

Másnap reggel búcsút vettünk barátainktól azzal, hogy két év múlva Marosvásárhelyen ismét találkozunk. Hazafele jövet még megnéztük Cegléden Magyarország egyik legnagyobb református templomát is.

Mindig nehéz a búcsúzás, de öröm van a szívünkben, hogy tartalmas kirándulásban volt részünk, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, amit a nagyszerű idegenvezetésnek is köszönhetünk. Istennek legyen hála mindenért, és köszönet a vendéglátóknak!

Dale Carnegie amerikai író szerint: A barátság semmibe se kerül, de sokat ad, gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.

SZABÓ ZS. DALMA

Forrás: Vásárhelyi Hírlap, 2017. augusztus 29., 6. oldal