Első látásra sötét, nyirkos, barátságtalan hely volt. Elhagyva, üresen, értelmét és rendeltetését vesztve ásított a mélyben. Mégis volt benne valami, ami megérintett. Titokzatos, zord szépség, valami magával ragadó rejtélyes varázslat. Talán az anyagok nyers, mondhatni megmunkálatlan, természetes megjelenése okozta: terméskőből rakott barlangszerű boltozat, a vaskos falak, a döngölt föld, vagy talán valami más. Mintha a mélybe, a múltba, a kezdetekhez térnénk vissza, süllyednénk le: a barlangüregbe, mely egyszerre emlékeztet őseink lakására, születésünk előtti időkre, egyházunk kezdeteire, a katakombákra, vagy épp Jézus szülőhelyére, a betlehemi barlang-istállóra. A kezdetek helyére. És minden, ami a kezdetekhez tartozik, abban van valami ősi, romlatlan és elementáris erő.

Igen, ez az: egy igazi talált tér! Nem kell megtervezni, kitalálni, csak hagyni, hogy ,,építse magát”, hogy kibontsa, megmutassa valódi arcát. Ezt éreztem, amikor feltártuk a régi eltömődött szellőzőaknát, és egy fénycsóva hirtelen behasított a sötét pincetérbe, amikor kibontva a valamikor elfalazott szellőzőket betört a friss nyári levegő, vagy amikor megszabadítva a ,,rákérgesedett” hulló vakolattól, előtűnt a lejáró téglaboltozatának szépséges rajzolata…

A gyülekezeti pincénk mondhatni így épül ,,magától” – persze csak az építész szemében magától. Valójában rengeteg lelkesedésből, összefogásból, örömmel végzett önkéntes munkából. Pályázati pénzek, műszaki tervek, profi kivitelezők és pénz nélkül. Mert nem csak engem varázsolt el a lehetőség. Megismételhetetlenül különleges, egyedi és eredeti gyülekezeti teret kialakítani a mi talált terünkből, mely összeköt a múlttal, a gyökereinkkel, de a jövőnek szolgál! Egész férfikörünk egyként gyürkőzött neki a nem mindennapi feladatnak!

Köszönet érte mindenkinek, aki meglátta a lehetőséget, meghallotta a hívó szót és rögtön utána megfogta a kalapács, ásó, csákány, talicska nyelét, és erejét, idejét nem kímélve részt vett, és vesz ebben az izgalmas vállalkozásban!

Külön köszönet ezen túl:

- a feleségeknek (Lillának és Beának), és a többi sütő főző gyerekek után futkosó asszonynak, lánynak, akik biztosították, és biztosítják, hogy mi férfiak, belefeledkezhessünk a ,,férfimunkába”.

- Kondics Zsoltinak a szakmailag is komolyabb tudást igénylő kőműves munkákért!

- Barnusnak a legszebb bontott téglákért.

- Az adományozóinknak a jövőbeni még szebbekért

- Csomának és Jonatánnak a régészeti leletek hűséges kezeléséért….:-)(akiknek megint egész más jut eszébe a ,,talált tárgyakról” ).

Hajrá, folyt. köv!

Szabó György építész, presbiter