Coetus Theologorum Pápán

A Kárpát-medence lelkipásztorképzőinek fórumát június 4-6 között Pápán tartották. Az oktatók, az intézményvezetők és a fenntartó egyházkerületek vezetői a lelkészképzés aktuális kérdéseiről tárgyaltak. Így szó volt a mesterséges intelligencia megjelenésének kihívásairól, az egyéni tanrend gyakorlatáról, a presbiterképzés tapasztalatairól és a teológiák szellemi bázisának fontosságáról.

A 2023-ban újból elindult Coetus Theologorum, a Kárpát-medence hat magyar református lelkipásztorképző intézményében oktató teológiai tanárok lelki és szellemi fóruma adott időközönként ül össze. Június 4-6 között egyházkerületünkkel karöltve a Pápai Református Teológiai Akadémia szervezte és adott otthont a találkozónak. A tanácskozáson a lelkészképzés aktualitásaiból kiindulva kerültek szóba egyházunkat és a keresztyénséget érintő kérdések.

Dr. Németh Tamás nyitó áhítatában Pál apostol Rómaiakhoz írt levele alapján fogalmazta meg, hogy Isten és ember kapcsolata Isten irgalmasságán nyugszik: „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12,1-2). Az Úr és az ember kapcsolata úgy épül, hogy az Úr ígéretet tesz, az ember pedig erre válaszol, és az ígéret az engedelmes válasz után beteljesül: „Az Úr megszabadít, szövetséget köt, és elküldi azt a nagy ajándékot, amely által nekünk életünk van, egyszülött Fiát, Jézus Krisztust”. Az Istennel való kapcsolatunk első és legfontosabb része az istentisztelet, ami az Igére való figyelés, a teljes életünk odaadása, odaszánása az Úr kegyelmének. Nem a jelenvilághoz, hanem Istenhez, az Ő Igéjéhez igazított élet a hívő ember útja.

A tanácskozás Dr. Balla Ibolya rektor köszöntése után kezdődött.

MI. Napjainkban ez a két betű már nem csupán a többesszám első személyt jelenti. Sőt, egyre kevésbe kötjük össze a közösségre utaló személyes névmással. MI, azaz mesterséges intelligencia, amely bár adatok és hálózatok összessége, mégis személyként tekintünk rá. Ezt nevezte az egyik veszélyforrásnak Dr. Balikó Zoltán, teológiánk oktatója, aki a mesterséges intelligencia teológiai oktatásban és lelkipásztori szolgálatban jelentkező kihívásainak témáját vezette fel. Értekezésében egyházi, a témával kapcsolatos kutatásokat vizsgálta. A technika fejlődése új dimenziókat nyithat meg, de óvakodnunk kell attól – kivált Isten szolgálatában –, hogy az ember szerepét átvegye. A gép nem megélt élményekből táplálkozik, csak szimulálja a valóságot. Kiemelte, hogy az oktatás terén feladat hangsúlyozni, hogy a lelkipásztori munka nem mentesíthető, helyettesíthető ezzel a szimulációval.

Dr. Hanula Gergely, a budapesti hittudományi kar tanszékvezető egyetemi tanára ezt megerősítve azon gondolatait osztotta meg, hogy lehet-e az oktatás terén értelmesen használni a mesterséges intelligenciát.

A résztvevők a felvetett témához kapcsolódva osztották meg tapasztalataikat, kiemelve, hogy szükséges az offline gondolkodás, a személyes kapcsolatok nyomatékosítása és egyre inkább annak tanítása is.

Ezt követően Dr. Balla Ibolya, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora az egyéni tanrendről, előnyeiről és hátrányairól beszélt. Elmondta, hogy dunántúli intézményünkben milyen igények alapján kérhető és adható meg ez a tanulási forma, kiemelve, hogy a személyes tanmenetben résztvevőknek ugyanazt a követelményt kell teljesíteniük, mint a nappali hallgatóknak.
A PRTA gyakorlatát és tapasztalatait ismertetve összegezte, hogy ugyan az egyéni tanrend az akadémiától és az oktatóktól is áldozatot követel, de feladatuk, hogy akit Isten erre az útra vezetett, annak biztosítsák a lelki és tudásbeli hátteret.

A délutáni fórum alaphangját Kolumbán Vilmos, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke adta meg azzal a kérdéssel, hogy szükség van-e a Coetusra. A jelenlévő püspökök és az intézmények képviselői kiemelték az együttműködés fontosságát. Elhangzott, az összefogás kétirányú. Egyrészt a lelkipásztorképzés nem képzelhető el a lelkészeket érintő aktuális kihívások megismerése nélkül, és erről a kerületeknek van napi ismerete. Másrészt a teológiák szakmai felkészültsége teológiai támaszt ad a közegyháznak a kortárs kérdések megválaszolásában.

Jelenleg a közigazgatás felsőoktatási tervei nem ismertek, ezzel is magyarázható a távolmaradók aránya. Steinbach József püspök megköszönte a jelenlévőknek, hogy ideszánták idejüket. Elmondta, zsinati szinten is értékesnek tartják a Coetus Theologorum munkáját. Az a tudás, amely a teológiákon fellelhető, a zsinat munkájában is segítség, és az egyház jövője szempontjából, az új kihívásokra való felkészülésben nélkülözhetetlen.

A nap utolsó témája a presbiterképzés volt. A beszélgetést Dr. Kocsev Miklós, a PRTA oktatója vezette, aki az akadémia presbiterképzését is szervezi. A tavaly ősszel elindult első kurzus nagy érdeklődéssel zárult, úgy tapasztalják, van igény rá. Ezt erősítette meg Dr. Rácsok Gabriella, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem rektorhelyettese is, aki az intézményükben folyó presbiterképzés gyakorlatát mutatta be. Szabó Gábor, egyházkerületünk presbiteri főjegyzője, a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség alelnöke a szolgáló egyháztagok részéről osztotta meg benyomásait, tapasztalatait. Kiemelte, hogy a képzések lelki és szellemi erősödést adnak, közösséget építenek, a gyülekezeti beszámolók pedig inspirációk egymásnak. Elhangzott, a presbiterek a lelkipásztorok partnerei, munkatársai a szolgálatban. A teológiák presbiterképzői ezért egyrészt kapcsolatot biztosítanak a (leendő) lelkészek és a presbiterek között, mindeközben erősítik a teológia és a gyülekezetek kötelékét.

A háromnapos találkozón a plenáris ülés mellett alkalom volt a kötetlen beszélgetésekre, eszmecserére. A résztvevők a program részeként meghallgathatták Rákász Gergely orgonakoncertjét is.