Az első napon a Parajdi Református Gyülekezet meghívásának eleget téve zenés dicsőítéssel vettünk részt a helyi istentiszteleten, majd a környék egyik legismertebb nevezetességébe, a Sóbányába látogattunk el. A második nap ősi mesterségeket ismerhettünk meg kedves helyi lakosok saját házainál. Annus néni igazi, hagyományos szövőszékén mutatta meg a szövés alapjait, Sándor bácsinál a zsindelykészítést próbálhattuk ki, Jóska bácsi megmutatatta, hogyan őröl egy vízimalom, majd az esztenába mentünk (magasabban fekvő hegyi terület, ahol birkákat őriznek). Itt a sajtkészítés során végre választ kaptunk arra az örök kérdésre is, hogy „ Mi az az orda?”

Meglátogattuk az igazi turista nevezetességeket is. A Szent Anna-tónál a gyerekek előadása életre keltette a legendában szereplő vihart, és azóta azt is tudjuk, hogy egy 9 személyes mikrobuszban 23 ember is elfér, ha egy gyülekezethez tartozik, és nem akar bőrig ázni. Felmásztunk a Madarasi Hargita csúcsára, ahol a kopjafamező megidézte a közös történelmet, és persze nem jöhettünk haza anélkül, hogy ne mentünk volna el a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz is. Gyönyörű helyeken jártunk és egymást is jobban megismerve áldott élményekben részesültünk. De lelkileg is többek lettünk az út során. Erdélyben a só felhasználásának sokféle módjával találkoztunk. Ízesítenek vele, használják tartósításra és még gyógyításra is. Krisztus egy tanításában a keresztényeket a sóval azonosítja: ."Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni?" (MT 5, 13). Az Eredélyben élő, egyre fogyatkozó magyarság Jézus tanításához híven igazi „íze” az ottani életnek. Nem hagyják, hogy a vidékük és történelmük értékei eltűnjenek. Nehéz életkörülmények között, küzdve a minden napi megélhetésért, híven őrzik a hitüket, magyarságtudatukat és egymást segítve mindenben összetartanak. Mindezt békességgel a szívükben, a többi ember felé szeretettel és bíztatással teszik. Bátran képviselik származásukat, hitüket, egyszerű életüket – és ők így boldogok. Ahogy az ott élők mondták, ha ez elveszik közülük, ők is elvesznek. Így Székelyföldön járva nem csak festői tájakat, értékes foglalkozásokat és tiszta szívű embereket találtunk, hanem olyan példaértékű hitet és összetartást is, amelyek még gazdagabbá teszik Erdélyt.

Moncsi

A kiránduláson készült sok-sok fotó a lenti galériában és a Facebook-oldalunkon látható.