Mivel földi létünk korlátok között zajlik, a jövőből semmit nem láthatunk előre. Nem tudjuk mi fog történni egy fél év, egy hónap, vagy egy óra múlva. Életünk egy titkokkal teli vándorláshoz hasonlít. Nem tudjuk meddig tart, merre vezet, kik és meddig lesznek benne társaink. Csak az a biztos, hogy a Mindenható Atyánk kíséri léptünket minden percben. Ő, mielőtt útnak indította választott népét Kánaán felé, megkérdezte Mózestől: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? (2 Móz 33,14) Az Úr megígérte népének, hogy velük lesz, nem hagyja el őket és nekik adja az Ígéret Földjét. Mózesnek azonban ez a kijelentés nem volt elég; még többet szeretett volna megtapasztalni a Teremtő lényéből, arra vágyott, hogy az Atya még közelebb engedje magához: Mutasd meg nekem dicsőségedet! (2Móz 33,18)- kérte Istent. Kérése tele volt vágyakozással és szeretettel. A rá váró küldetés előtt erőt és biztonságot remélt Isten jelenlététől. Az Atya pedig engedett neki. Orcáját nem mutatta meg, mivel azt élő ember nem láthatja, de elvonultatta Mózes előtt dicsőségét és hátulról megpillanthatta Őt.

Lenyűgöző az Úr engedékenysége a mindent kívánó emberi kérés előtt. Nagyon jellemző ránk, hogy egyszerű ígéretekkel nem érjük be. Az, hogy Jézus velünk van földi utazásunkban minden nap a világ végezetéig, gyakran minket sem nyugtat meg teljesen. Mindannyian hasonlítunk Mózesre abban, hogy többre vágyunk. Még jobban érezhető közelséget, párfogást és biztonságérzetet igénylünk Atyánktól a kiszolgáltatott létünkhöz. Isten azonban szereti az olyan kéréseket, amiben az Ő kiemelt jelenlétét óhajtjuk, szeretnénk belőle többet látni, rá hagyatkozunk, és azért esedezünk, hogy mellette nyugodtabbak lehessünk. Ilyen könyörgésekkel sem lesz gondtalan életünk. Jézus sem azt ígéri, hogy aki Őt követi, azt nem fogja szomorúság, betegség, gond érni itt a Földön. De ha az új esztendő kezdetén az Úrban bízunk és Mózeshez hasonlóan mi is arra vágyunk, hogy megláthassuk az Ő dicsőségét, akkor nem utasítja vissza a kérésünket; vezetni fog minket, gondunkat viseli, és örömteli pillanatokon keresztül nekünk is megmutatja fenségét. Ez a lehető legteljesebb kérés egész életünkre.

Isten dicsősége kísérje 2012-es esztendőnket!

Hauzler Mónika