Mindannyian kirándulók vagyunk. Az életnek nevezett erdő csapásait járjuk. Mikor a Magas-Bakony területén tényleges túrára indulunk, meg kell tervezni az útvonalunkat, hogy merre megyünk, és mit szeretnénk megnézni. Földi létünkben is mi választjuk meg útjainkat, amik átvisznek minket életünk különböző tájain. Bár az élethelyzetek és a körülmények folyton változnak, az élet útkereszteződései mindig ugyanazokat az irányokat hozzák elénk.

Az első út visszafelé vezet. Ezt az irányt úgy hívják: menekülés. Félelemmel van kikövezve és az élet dolgaitól elfelé visz. Becsapós lehet ezen haladni, mert úgy tűnhet, el lehet rajta jutni valahova, de igazából folyton csak önmagába vezet vissza. Nincs olyan élethelyzet, ahol ne kínálná föl magát ez a csapás. Látszólag ki lehet rajta kerülni nehéz szakaszokat és vannak emberek, akiknek egész élete úgy telik el, hogy ebbe az irányba haladnak. Ők valami elől mennek vagy feladnak dolgokat. A rossz hír az, hogy az élet nehézségei elől nem lehet elmenekülni. Hiába távolodunk tőlük, egyszer csak újra előttünk lesznek, amíg meg nem birkózunk velük.

A második direkció szembe megy mindennel. Ellenkezésnek hívják. Azok indulnak erre, akik nem törődnek útvonaltervezéssel, figyelmen kívül hagyják a jelzéseket, úgy gondolják, ha kell a hegyeket is arrébb tudják hordani, és nem baj, ha ott mennek ahol nincs út, mert ők majd kijárják. Ez az ösvény olyan alapokra van helyezve, mint lázadás, tagadás, düh, önhittség és makacsság. Megmászhatatlan magasságba vagy feneketlen mélységbe ível meredeken és rendkívül hamar ki lehet rajta fáradni. Úgy tűnhet, erre járva rövidíthetünk, vagy hamarabb oda lehet érni bárhova, de ebben az irányban vagy nincs is út, vagy csak a semmibe vezet. Mindig a visszafordulás marad innen az egyetlen lehetőség.

A harmadik választható alternatíva: a kitartás. Ez az élet útjára visz. A HIT adja az alapját, körbeveszi a REMÉNY és az egészet áthatja a SZERETET. Ez az egyedüli ösvény, amely célhoz vezet és az egyetlen út, amelyen ott van Isten. A Neki mondott „igen" a belépő ebbe az irányba. A hit összekapcsol Vele, ezáltal leszünk az Ő gyermekei. A remény az Atya halk, szelíd hangon tett ígérete: Ne félj, mert veled vagyok! Nem maradok el tőled, nem hagylak el téged. Itt jövök veled, minden rendben lesz. A szeretetet pedig annak a megnyilvánulása, hogy Isten a saját Mindenségét adja nekünk, ha ezt az utat választjuk. Ő lesz az erőnk, ami soha nem fogy el; a képességünk, amivel akár a falakon is átugorhatunk, és ami előtt nem létezik lehetetlen; a minden szükséget betöltő gondoskodásunk; a türelmünk, ami képessé tesz a várakozásra, amíg megérkezünk és a mindig megnyugodtató biztonságunk. Fény lesz Ő, amely nem szűnik meg nekünk világítani; minden könnyet letörlő vigasztalás; felemelő szárny az örömben; és segítő kéz, amely kihúz a mélységekből és fölvisz a csúcsokra. Eltűnhet körülöttünk minden és mindenki, Ő akkor is ott lesz, vigyáz ránk és átölel a szeretetével. Így sem könnyű ezen az úton menni; a magas hegycsúcsok között mély völgyek bújnak meg, a napfényes szakaszok mellett olyan sötét részek várnak, ahol alig lehet tájékozódni, az időjárási viszonyok pedig gyakran megtépáznak minket. Sokszor menekülnénk vagy mennénk inkább az ellenkező irányba, és gyakran olyan fáradtan roskadunk össze, hogy nem tudunk tovább haladni. De az ösvény végén már most látszik a cél ahová visz: az Örök Boldogság. Isten erre az útra hív és ide szeretne elvezetni minket.

Az útvonalat mindig a kiránduló választja meg. Ez egy döntés. Isten előtt, a Mennyország felé azonban csak egyetlen út áll. Egyetlen ösvényen lehet igazán élni és életben maradni. Minden más irány eltűnik, értelmét veszti és „Megmarad a hit, a remény és a szeretet e három; ezek közül a legnagyobb a szeretet." (1 Kor 13,13)

Jó kirándulást az Alfán mindenkinek!

Moncsi