Egy általános iskolai tanárnőm jutott eszembe - így van ez, ha jön a front és nem tudok aludni, ébren álmodom: rémeket - nos, ő azt találta mondani, a rendszerváltás idején, egyszer : Jézus nyilvánvalóan fontos személy volt, hisz a születésével indul az időszámítás. Hm. Ez nyilvánvalóan igaz, mégis, mindig is zavart ez a kijelentés, és most, ezen az álmatlan téli éjszakán - kb 20 év elteltével - eszembe jutott miért. Mert ez amolyan befőtt-teszi-el-a-nagymamát jellegű megfogalmazás. Jézus nem azért jelentős, mert a születésével indul az időszámítás, hanem azért számoljuk tőle az éveket, mert "jelentős" személyiség volt! No, így már jobb, kezdtem megnyugodni. De ez a "jelentős személyiség" dolog még mindig zavart. Zavart, mint az összes többi, emberi kijelentés Jézusról, legyen az hívőé vagy hitetlené, íróé, filozófusé vagy tudósé. Mert bármilyen találó is, mindig hiányérzetet kelt.

Jézus nem csupán egy nagy gondolkodó, erkölcstanító, nagy hatású prédikátor, gyógyító, vagy vallásalapító (ez utóbbi definició zavar a legjobban), hanem mindez és még valami több. Kicsoda Jézus? kérdezem magamtól újra meg újra .... és akkor, már megint, bevillan ez az időszámításos dolog. Mert valami azt súgja, sejteti, ha jól válaszolok a kérdésre új időszámítás kezdődik - Nekem is, az én életemben is! Kr.e és Kr.u. - így rövidítjük - morfondírozok tovább. Nem Jézus, hanem Krisztus (előtt vagy után)! Hm. Ha belegondolok, ez egyáltalán nem mellékes részlet! Jézus - egy 2000 évvel ezelőtt élt - kétségkívül rendkívüli - ember, már-már hétköznapi neve. De Krisztus! Felkentet-Királyt jelent, életünk urát, magát az Istent! Itt a kulcs: ha számunkra Jézus Krisztussá válik, nos akkor valami új kezdődik az életünkben, valami, amihez képest "előtt" és "után" minősítést kap minden! Jézusból sarokkő lesz, kiindulópont, origó, középpont. Egyszóval: Krisztus.

Mikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: "Kinek mondják az emberek az Emberfiát?" Ők így válaszoltak: "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Erre megkérdezte tőlük: "Hát ti kinek mondotok engem?" Simon Péter megszólalt, és így felelt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Jézus így válaszolt neki: "Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. (Mt 16, 13-17)

Ha csupán emberi erőből akarunk válaszolni arra, kicsoda Jézus, mindig zavarba esünk, hiányérzetünk marad - így voltak ezzel a tanítványok is, zavarba estek. Csak Péter tudott megfelelni, igaz, nem a saját erejéből... Ezt az erőt és ezt a "boldogságot", a Péterét, kívánom nektek is!

Gyura