Nagytiszteletű Gerecsei Zsolt és felesége 2005-óta szolgál az Ácsi Református Egyházközségben. Januártól nagytiszteletű Máté Lászlót követi a Tatai Református Egyházmegye élén. Máté esperes úr harmadik ciklusát követve bízták meg ezzel a feladattal.

Az egyházmegyében többek úgy gondolták, hogy alkalmas vagyok erre a tisztségre, jelöltek, és én elfogadtam ezt a megtiszteltetést, igyekszem megfelelni neki.

Milyen egyházmegyét vett át Máté esperes úrtól?

Ami a legfontosabb, hogy egy békés és nyugodt egyházmegyét. Máté esperes úrnak a szolgálata, de még előtte Bátky Miklós esperes úr, aztán az őt követő Zsoldos Gábor esperes úr tevékenysége alatt is kiegyensúlyozott egyházmegye voltunk. Összetartó, segítő közösséget vettem át, és ami még fontos, hogy az adminisztráció tekintetében is rendezett egyházmegyét. Ezt szeretném tovább vinni.

A gyülekezeti szolgálatok megoldottak, összesen 46 lelkész szolgál az egyházmegyében, akiknek több mint fele 40 évesnél fiatalabb.

Jó közösséget alkotnak, de persze mindig lehet min javítani. A jó kollegiális viszony az most, a vírushelyzet alatt is megmutatkozott, mindenki természetesnek vette, ha segítenie, helyettesítenie kellett lelkésztársát. Vannak lelkészi kisközösségek, összetartóak, személyi konfliktusokat nem tapasztalok. Amit megfogalmaztam feladatként az az, hogy ezt még bensőségesebbé kellene tenni. Kellenek olyan alkalmak is, ahol nem csak hivatalból vagyunk együtt, hanem, hogy megéljük a közösségünket. Nemcsak munkatársak vagyunk, hanem testvérek is a hitben.

Az ilyen összejövetelekhez idő kell, amiből - a gyülekezetekben, a hitoktatásban végzett munka és az adminisztrációk mellett - gyakorta kevés adatik. Tud segíteni az egyházmegye a tehermentesítésben?

Nyilván van olyan helyzet, amikor igénylik. Akár gyülekezetek, akár lelkészek is. A lehetőségekhez mérten segítünk, de visszamenőleg is azt tapasztaltam, hogy mindig a segítő szándék volt jelen. Itt is utalnék a jó közösségre, hisz ha valakinek szüksége volt a feltöltődésre, pihenésre, mindig megvolt a megfelelő ember, akit lehetett mozgósítani a helyettesítésre. A túlterheltség kérdésében én úgy fogalmazok, hogy ez inkább szétforgácsoltság, hiszen annyi felé kell fordulni lelkészként. Gyülekezeti szolgálat, hitoktatás (ez sok lelkésznek több iskolát is jelent, akár egész heti leterheltséget). Ezek mellett természetesen ott vannak a hétközi alkalmak, lelki gondozás, temetés stb. Sok felé kell a figyelmünket, energiánkat összpontosítani.

A segítség egy formája lehet az, hogy alkalmanként megvitatják egymással az észrevételeiket. A Tatai Egyházmegyében nagy hagyománya van a konferenciáknak. Bár most a vírushelyzet ezt nem teszi lehetővé, de esperes úr is kíván élni ezekkel az összejövetelekkel?

Ez egy nagyon áldott öröksége az egyházmegyénknek. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy minden rétegnek, érdeklődési körnek van ilyen alkalma. (presbiteri, női, diakóniai, ifjúsági, énekkari találkozó, nyugdíjas lelkészek és lelkészözvegyek találkozója) Ezeket, ha majd visszaáll a normális élet, szeretném továbbvinni. Nagyon jó közösségépítő szerepük van, jó tájékozódást biztosítanak az előadások. Egyházmegyei támogatással szorgalmaznám, hogy kisebb gyülekezetek is merjenek felvállalni egy-egy konferencia szervezést. Kellő segítség mellett, az ilyen események növelhetik a kisgyülekezetek önbecsülését. Az egyházmegyei rendezvények mellett működnek kisköri összejövetelek is, én ezekben is látok sok fantáziát. Itt egymáshoz fizikailag és lelkileg is közelebb állók találkozhatnak.

Milyen a gyülekezeti élet az egyházmegyében?

A legtöbb helyen működnek a hagyományos alkalmak. Sajnos vannak olyan helyek, ahol már az általános iskolai oktatás sincs meg, így ott nehéz a fiatalokat megszólítani, hisz fizikailag nincsenek ott, de legtöbb helyen ifi körök is működnek. Vannak gyülekezetek, ahol több szolgáló közösség is tevékeny. Ahol egy lelkész szolgál több gyülekezetben, ott összejárnak a hívek, de van, ahol külön gyülekezetekben is szerveződtek közös alkalmak. Például Tatabányán, ahol két gyülekezet is van, ott nagyon jó, testvéri a kapcsolat.

Püspök úr a cikluszáró jelentésében úgy fogalmazott, hogy a Tatai Egyházmegye a legerősebb egyházmegyénk, de itt is tapasztalható jelentős visszaesés a református hívek számában. Milyen missziós feladatokat látnak el?

Vannak missziói egyházközségek, van falusi és városi is. Hogy mit tudunk még tenni, az nehéz kérdés. Azt látom, hogy a városi gyülekezetek egy része jó lehetőségekkel rendelkezik ott, ahol van intézményük. A Tatai gyülekezetnek óvodától a gimnáziumig van minden létesítménye, beiskoláznak az egész egyházmegyéből. Nálunk az is probléma, hogy ezek a városok a szocializmus alatt épültek. Az oda beköltözők nem kopogtattak be az egyház ajtaján. Viszont a városokban olyan lelkészek vannak, akik nyitottak, megjelennek a települési rendezvényeken, mutatják, hogy vannak. Táborokat szerveznek, kulturális eseményeket, amik alkalmat adnak arra, hogy olyanokat is megszólítsanak, akik nem templomba járók. A legfontosabb, amit tehetünk, hogy ott vagyunk, végezzük a szolgálatot, és minden alkalmat missziós alkalomnak is tekintünk.

Ehhez jó, ha van stabil anyagi háttér. A saját források mellett milyen intenzitással tudtak bevonni külső forrásokat?

Voltak gyülekezetek, akik önállóan pályáztak különböző területeken, és volt az úgynevezett „református csomag", amiben szinte az összes megyei gyülekezet benne volt. A lelkészek és a gyülekezetek is felelősnek érzik magukat abból a szempontból, hogy az épített örökséget megóvják, de - a hitéletet elősegítve - rendezvényekre is pályáztak. Az épületeink most jó állapotban vannak, romos templom, parókia, gyülekezeti ház nincs. Ez annak az áldozatkészségnek is köszönhető, hogy egy-egy település lakossága - még akkor is, ha nem templomba járó - fontosnak tartja az adakozást ezen épületek karbantartására.

Milyen református intézmények működnek a megyében?

Mint mondtam, óvodától a gimnáziumig mindenféle oktatási intézményünk van. Úgy veszem észre, hogy az egyházi oktatásra van igény, sajnos nem feltétlenül a reformátusok körében, ezért erősebben protezsáljuk az egyházon belül ezeket a lehetőségeket. Az viszont tény, hogy többen jelentkeznek, mint ahány férőhely van. Több kis falusi iskolának ez adta meg a jövőjét, a szomszéd települések gyülekezeti tagjai, ha már van a környéken református iskola, oda írattatják be gyermeküket, így ott növekszik a létszám. Van három diakóniai intézmény is az egyházmegye területén, Dömösön a Református Egyház Iszákosmentő Missziója, szintén országos fenntartásban Dunaalmáson a Fogyatékosokat Ápoló- Gondozó Otthon, illetve a Kömlődi gyülekezetnek van egy fogyatékosokat ápoló intézménye.

Nagytiszteletű úr, ön szerint mi a feladata ma az egyháznak?

Az egyház legnagyobb feladata mindig, de ma különösképpen az, hogy egyház maradjon és egyház legyen. Az, hogy maradjon, azt azzal az igével szoktam magamnak is megtámogatni, hogy „ne szabjátok magatokat ehhez a világhoz". Én veszélyt látok abban a gondolkodásban, hogy akkor leszünk kedvesek a világ szemében, hogyha sok tekintetben hasonulunk, esetleg azonosulunk különböző dolgokkal. Az emberek, ha az egyház felé fordulnak, akkor valami olyat keresnek, amit a világban nem találnak meg. Az pedig, hogy egyház legyen, ebben benne van a cél, őrizni a jelleget, ami különbözik minden világi közösségtől, és mégis jelen van, és szükséges a világban. Ez egy örök kihívás, hogy minél inkább odaszabjuk magunkat ahhoz a mércéhez, amit az egyház ura, Jézus Krisztus és a Szentírás az ő egyháza felé támaszt. Az egyházat hinni kell! Mindig több az egyház, mint amit látunk belőle, és a lényege az, amit nem látunk a szemünkkel.

*   *   *

A jogász végzettségű dr. Balogh Zoltán az Esztergomi Református Egyházközség gondnoka. Református családban, a Fejér megyei Mány községben született, ott is keresztelték meg. Az Esztergomi közösségbe a 80-as évek elején került, presbiter lett, majd gondnoknak is megválasztották. Most pedig ő lett a Tatai Református Egyházmegye gondnoka is.

Még Bátky Miklós esperes úr idejében, a Tatai Egyházmegyei Közgyűlés jogtanácsosi tisztségbe választottak. Ennek során nemcsak az egyházmegyében láttam el feladatot, hanem az egyházkerületben is végeztem jogtanácsosi szolgálatot. Volt idő, amikor egyházkerületi bírónak is megválasztottak. Németh Lajos nagytiszteletű úr idején kerültem Esztergomba az egyház közösségéhez. Itt számunkra különösen fontos az ökumené. Több, mint 20 éve szervezője vagyok egy egyesületi életnek, és ezzel az egyesülettel az országos búzaszentelő ünnepségeket itt tartjuk. Ennek már Kárpát-medencei jelleget is sikerült adni, ahol az egyházak vezető püspökei mellett, a Magyar Országgyűlés Elnöke is látott el szolgálatot.

Mit jelent önnek az, hogy református?

Közösség. Már a nagyszüleimtől is ezt láttam, közösséget szolgáló, építő emberek voltak. Én is ezt tartom a legfontosabbnak.

Milyen feladatokat tűzött ki maga elé?

Újra azt mondom, közösségépítés. A legkisebb gyülekezetekért is el kell menni, senkit nem szabad magára hagyni. Régen akár a házakhoz is elmentek istentiszteletet tartani. Ezt ma is alkalmazhatónak tartom ott, ahol nincs mód gyülekezet megtartására. Persze az elsődleges feladat az, hogy a templomokat tudjuk megtölteni. Meg kell tudni tartani a gyerekeket a konfirmálás után is. Ez a család feladata is, hisz a szülők példáját követik a gyermekek. Aztán a család gyülekezetbe építése a feladat. Például itt, nálunk, Ágoston Csaba lelkipásztor úr ezt a feladatot áldottan, sikerrel végzi is. Ennek támogatásában nagy szerepe van a presbitériumoknak. Jogászként pedig azt látom, hogy célszerű lenne az egyházi jogszabályainkat a mai időkhöz igazítani, frissíteni. Ezzel is segíthetnénk a közösségek működését.