Tatai Református Egyházmegye

Személyes gondolatok Református Egyházunk megújulásáról

2024-01-08 20:37:19 / Nagy Attila

Írta és közzéteszi: Gyimóthy Géza korábbi egyházmegyei gondnok

 

Csak az ébredés Ura segíthet!

 

A nemzedékem fogyatkozása és a bűnbánatra, bűnvallásra kényszerítő szomorú népszámlálási adatok indítottak arra, hogy féltő, jobbító szándékkal megírjam e kis gondolatébresztőt. Ahogy öreg kiskertészek bizakodással készülünk a tavaszi kerti munkákra, ugyanolyan lelkesedéssel, hittel, reménységgel készüljünk a közelgő lelki ébredésre!

 

Ahogy nem tudjuk Úr Jézusunk második eljövetelének pontos időpontját, úgyanúgy Megváltónk titka, hogy mikor ismétlődik meg szeretett egyházunkban is a II. világháború utáni áldott, lelki ébredés.

Hitünk, reménységünk szerint, ahogy akkor Ravasz Lászlót, Szikszai Bénit és még sokakat, a Szentlélek segítségével felhasznált, hogy a II. világháború fizikai, lelki romjaiból felépüljünk, úgyanúgy felhasználhat bennünket is e gyűlőlettel teli, megosztott, közömbös világban.

 

Mit lehetne javítani?

1. Mi, akik az ötvenes évek elején születtünk, kényszerből elfogadtuk a látszólag megváltozhatatlan viszonyokat, de lélekben nem tudtak megtörni bennünket, és a 80-as évek közepén, végén aktívan részt vettünk a változásokban. Hittük, hogy a rendszerváltozás az egyes emberek életében is Új emberré változást hoz. Csalódnunk kellett.

 

2. Ahogy Úr Jézus is közvetlen emberi kapcsolatok révén változtatta meg a bűnös, nyomorult emberi életeket, uyanúgy ma is vissza kell térni a közvetlen, személyes emberi kapcsolattartáshoz. Közös szolgálatok, munkák összehozhatják a fiatalokat az idősekkel. Hídemberekre van szükség a gyülekezetekben, akik a különböző társadalmi helyzetű, korú csoportok között a bemutatást, az átjárást segítik.

 

3. Mi idős lelki testvérek ha találkozunk, úgy örülünk egymásnak, mint unokáink az óvodai szünet után. Le kell győzni a közönyt, a közömbösséget, legalább a 80-as évek végi reménységgel kell tekinteni a fizikai és lelki életünkre, a jövőre.

 

4. Minden bálványt le kell tenni, egyedül csak Megváltó Jézusunkat szabad életünk iránytűjének tekinteni, aki a Jn 12,24-ben hirdeti: " ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz."

 

Gyimóthy Géza nyugalmazott egyházmegyei gondnok