Rekordszámú résztvevő a XI. REND Fesztiválon

A REND történetének leggazdagabb és legsokszínűbb programsorozata várta a vendégeket Veszprémben június 26-28 között. A rekkenő hőség ellenére is hatalmas tömeg vett részt; a három nap alatt közel 15-20 000 ember fordult meg a Dunántúli Reformátusok fesztiválján és hallhatta meg Jézus Krisztus lecsendesítő, és a csöndből teremtő, szabadító szavát.

Három nap, száz program, két nagyszínpad, több kisszínpad, a Veszprémi Petőfi Színház és a Hangvilla épülete, a Csermák Antal Művészeti Iskola termei, terek, parkok, ötven stand a református utcában, közel hetven önkéntes segítő és 15-20 000 látogató… Csak néhány adat, ami keretezi a XI. Református Egyházi Napok Dunántúl Fesztivált. Ám ami a legfontosabb, az egy másik szám: Egy. Mert ami a leginkább meghatározta a Dunántúli Reformátusok legnagyobb rendezvényét az az, hogy mindvégig ott volt a legfontosabb Egy, Jézus Krisztus.

Az Ő csodálatos jelenlétét hangsúlyozta Farkas Gergely elnökségi tanácsos is. „Ott van az a csoda az előadásokban, a színdarabokban, a beszélgetésekben, találkozásokban, amelyből megszületik Jézus Krisztus, aki csendesen közöttünk van, hogy mindez az Ő csendjéből megszülethessen” – mondta a fesztivál címére utalva: Szó és Csend. Úgy fogalmazott, hogy Jézus ott volt a dalszövegekben, a versekben, a csendből születő szavakban, amelyek Igévé váltak, teremtettek és lecsendesítettek. De ugyanúgy jelen volt a hangos koncerteken, ott sétált a kiállítások képei között. „Az igazi csoda az, hogy Ő ezután is ott lesz velünk a házainkban, a dolgainkban, ha hazamegyünk. Hozzáléphetünk, megszólíthatjuk, beszélhetünk neki a zajból vagy a zajról, ami körülvesz, ami bennünk szól.” – mondta.

Az ide REND hívóigéje Márk evangéliumából szólt (Márk 4,35–41). A tanítványok hajója viharba kerül, ők kétségbe esnek, rémülten ébresztik Jézust, aki aztán lecsendesíti a tengert. Az Igeszakasz számos üzenete elhangzott a három nap alatt, de a legfontosabb talán az volt, hogy Ő az, aki le tudja csendesíteni viharainkat. A kérdés tehát az, ott van-e Jézus a mi hajónkban?
Erről szóltak az istentiszteletek is. A nyitó napon Szabó J. Róbert esperes többek között az Evangélium egyetemességét emelte ki, hogy Jézus nem az egyformaságunkban van jelen, hiszen lehet, hogy különböző hajókban vagyunk, de mind ugyanoda tartunk. A szombati istentiszteleten Steinbach József püspök arra kereste a választ, hogy kicsoda az a Jézus Krisztus, aki le tudja csendesíteni a vihart, míg vasárnap Farkas Gergely elnökségi tanácsos arra irányította a figyelmet, hogy nem csak az a csoda, hogy Ő lecsendesíti a vihart, hanem az, hogy egyáltalán velünk van a hajóban, hogy az álmában is ott van már viharaink lecsendesítése.

Az istentiszteletek megmutatták a fesztivál legfontosabb üzenetét is. Azt, hogy az Evangélium nem zárható falak közé. A hívogató harangok hangjai, a liturgia formai megjelenése református identitásunk megtartó erejét közvetítette, de azáltal, hogy mindez a szabad ég alatt történt, kilépve a szakrális térből, megszólítva azokat is, akiknek talán nincs is egyházi kötődésük- bizonysága annak, hogy az egyház és annak evangéliumi szolgálata nem bezár, hanem kinyit kapukat.

Steinbach József püspök is ezt a boldog tapasztalást élte meg. Úgy érzi, hogy az, ami az Evangéliumból ránk bízatott, az a mennyei több „átment” azoknak is, akik nem az egyházból érkeztek a fesztiválra. A mostani REND-en talán többen érkeztek „kívülről”. Gyülekezeteinkből előzetesen közel 5000-ren regisztráltak, de ennél jóval több református volt jelen. A nem egyházból érkezettekkel együtt a három nap alatt akár 15-20000 ember is megfordult a fesztiválon. A püspök elmondta, a cél az volt, hogy képesek vagyunk-e az egyházról olyan képet adni (megszólalásban, jelenlétben, viselkedésben, szervezésben), amelyen átüt az a több, hogy mi az Úrhoz tartozunk: „Ezért a testvéri találkozások örömén túl hálás vagyok azért, hogy úgy lehettünk jelen ebben a nem egyházias közegben, szólalhattunk meg többezer ember előtt, hogy direktben is elhangozhatott az Evangélium.” De ugyanilyen fontos volt az indirekt szólás is. Steinbach József felidézte ezzel kapcsolatban a külső résztvevők, szolgáltatók visszajelzéseit, akik már számos más fesztiválon jelen voltak, de nem tapasztalták még azt, hogy itt mindenki türelmes volt a sorokban várakozva, hogy megköszönték az itt dolgozók munkáját, hogy mosolyogtak, kedvesek voltak az emberek.

Ami valóban felülről jövő csoda volt, hiszen rengeteg ember gyűlt össze soha nem tapasztalt forróságban. Ennek ellenére semmi atrocitás nem történt, a biztonsági szolgálatnak nem volt dolga.

A REND nagyot lépett előre. Most nem csupán hívogatta az embereket, hanem egy olyan helyszínre „ment” el, ahol egymást érik a fesztiválok, ahol lehetett volna csupán egy a sok közül. De mégis, lelkületével kitűnt a többi rendezvény közül – ezt már Márkus Mihály esperes mondta. A fesztiválok helyszínén mutattuk meg magunkat, különlegességünket, hogy helyünk van itt is, mindezt úgy, hogy az ideérkezők bármilyen más neves fesztivál színvonalát tapasztalhatták. Az esperes kiemelte, hogy a segítőkkel közösen olyan minőséget tudtak teremteni, amely, megtartva az összejövetel lelkiségét, túlmutat az egyházi megvalósításon. „Bizonyos szempontból határokat feszegettünk, valószínűleg ez egy fejezet lezárása is. Egyrészt azért, mert Steinbach József püspök leteszi a szolgálatát, 18 éves időszaka alatti REND-ek koronája lett ez a mostani. De azért is, mert elért a folyamat a csúcsára. Mindegyik REND-nek megvan a maga arculata, a helyhez kötődő egyedisége. Ezért biztos, hogy mindig lesznek változások a jövőben is, de óriási példa és minta lesz ez a mostani” – mondta hozzátéve, sok dicsérő és rácsodálkozó visszajelzés érkezett, hogy az egyház tud ilyet is csinálni. És az a sokaság, aki eljött, aki esetleg csak a nagykoncertekre érkezett közénk, az is átérezhette azt, hogy e mögött a fesztivál mögött van valami több.

Veszprém gyönyörű helyszínén, amely három napra a fesztivál szigete lett, valóban ott volt ez a több. Ott volt a találkozásokban, a valódi örömben, a tikkasztó meleg ellenére is üdítő szeretetközösségben. Jellemző volt, hogy még azokra is átragadt az „áldás, békesség” köszönés, akik talán sohasem hallották még. Egyszerűen szimpatikus volt számukra az az emberekhez való viszonyulás, amit az így köszönőktől tapasztaltak. Hallottam olyat, hogy hatása alá került valaki ennek légkörnek. És biztos vagyok benne, hogy aki ezt észrevette, az megkapta rá a választ is: mindezért a dicsőség egyedül Istené!

Ebben a felülről jövő „hatásban” nemcsak a kívülről érkezők merítkeztek. Dr. Nemes Pál, egyházkerületünk főgondnoka is sokakkal együtt vallja, hogy hosszú időre elég erőt kapott. Nagyon megérintette az a hangulat, légkör, amit tapasztalt. „Megannyi csodát éltem át a REND-en. Kezdve attól, hogy a szombati istentiszteletre felhő kúszott az égre a tűző nap ellen, ez egy látványos nagy csoda volt… De ott volt a csoda a számtalan találkozásban, az előadásokban, színházi és zenei programokban, a tartalmas beszélgetésekben. Hatása alá kerültem és hálás vagyok Istennek, hogy ezt átélhettem, hogy ilyen REND-et tudtunk rendezni” – mondta. Sokakkal találkozott, és azt tapasztalta, hogy dunántúli közösségünk majd minden részéből érkeztek. Nemcsak vendégként, hanem valóban megélve a házigazda szerepét. 
Méltatta a szervezés és a lebonyolítás magas színvonalát. Ez volt az első alkalom, hogy külsős cég is besegített a munkába. A Fabó Luca és csapata óriási segítséget adott, amely valóban magas színvonalúvá és profivá tette a rendezvényt. Ugyanúgy hálával szólt minden résztvevőről, a biztonsági személyzetről, a rendőrségről, a kulturális intézmények személyzetéről, a város önkormányzatának munkatársairól, akik mind-mind szívvel-lélekkel álltak a REND mellett. Ahogy a püspöki hivatal dolgozói is, akik fáradtságot nem ismerve voltak ott mindenütt, ahol szükség volt rájuk. Az idei REND a kommunikáció terén is nagyot lépett előre. A főgondnok köszönetet mondott a Köntös László vezette szolgálatnak, hiszen a Meg van írva blog munkatársai minden eseményről szinte azonnal közzétettek tudósítást a kerület Facebook oldalán, így pluszban eljuttatva a fesztivált még sokezer emberhez. Ezért most nem is sorolom a programokat, a tudósításokból minden kiderül.
És emeljük még ki az önkéntes segítők szolgálatát! A megkérdezett önkéntesek elmondták, hogy a Bocskai István Református Általános Iskola és Óvoda munkatársaiként nem volt kérdés, hogy az első hívó szóra jönnek. De jöttek máshonnan is, fiatalok, idősebbek, irányítottak, informáltak, segítettek, pakoltak… Nehéz lenne összeszedni, mennyi mindent végeztek el. Retkes Gábor vezetésével 45 fő önkéntes tevékenykedett, programgazdaként 15 lelkészi önkéntes szolgált, a református utcában Kálmán Csaba vezetésével hat fő szolgált, vagy éppen Varga Áron az amfiteátrumnál… közel hetven önkéntes segítő.

A REND-en nemcsak dunántúli reformátusok voltak jelen, jöttek az egész Kárpát-medence területéről. Voltak testvérek Kárpátaljáról és Erdélyből is. Találkoztunk Kolumbán Vilmossal, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével, aki elmondta, hogy nem a kilométer számít, hanem az, hogy ami református, ami magyar, azon ott kell lenni, hogy a testvériséget, az összetartozást demonstráljuk: „Nem elég csak megüzenni, így a legjobb, ha elhozzuk az üzenetet személyesen” – mondta mosolyogva.

De több egyházkerület elnökségéből is és más felekezetből is érkeztek.

Szó és csend. Talán elsőre furcsán hangzott ez a cím egy fesztiválhoz. Ha volt is kérdés az elején, a három nap megadta a választ rá. Az előadások, lelki beszélgetések, komoly- és könnyűzenei koncertek, szabadtéri istentiszteletek mind a teremtő csendre mutattak, amelyből éled a szó, az életet adó szó. Annyi felesleges beszéd, zavaró zaj vesz körül bennünket. Az, hogy olyan sokan meghallották a szó és csend hívogató üzenetét azt jelzi, hogy nagy igény van a jó szóra, arra az igaz emberi szóra, amelyen keresztül Isten szólít meg. És lehet, hogy ez most többekben, akik csak a közismert fellépők miatt jöttek el, még nem tudatosult, de lehet, hogy éppen ezen a fesztiválon indul el bennük valami, ami aztán elvezetheti őket Isten csöndjéből fakadó szavához.

Ahhoz, amit az utolsó program, „A Füst a szemében – Cseh Tamás 80” záró pillanatai alatt átélhettünk. A Vecsei H. Miklós, Szabó Balázs és Ratkóczi Huba előadás három perces csönddel fejeződött be. Elsötétült a színház teljesen, de senki nem mozdult, nem érezte idegennek, vagy technikai hibának ezt. Csönd a zsúfolásig megtelt nézőtéren. Majd halkan megszólalt a művész: „Köszönöm” – és felzúgott a taps. És utolsó taktusként elhangzott az ismert Cseh Tamás-Bereményi Géza dal: „mi más is lehetnék: csak csönd neked.”  A három nap alatt átélve Jézus Krisztussal a találkozást lett ez üzenetté: Jézus Krisztus, aki csönd nekünk, a csendjéből teremt bennünk csendet, és ebből a csendből fakadó életet.

2026. június 26-28 között tartottuk meg a XI. Református Egyházi Napok Dunántúl Fesztivált Veszprém gyönyörű belvárosában. A rendezvény országos hírűvé nőtt, és ehhez méltó volt a szervezés és a rendezés, a soha nem látott sokaság. Mi, dunántúli reformátusok méltán lehetünk büszkék rá, tudva azt, hogy a REND iránti szent büszkeségünkben nem önmagunkkal dicsekszünk, hanem egyedül azzal, akinek mindent köszönhetünk, a szavával a csöndből életet teremtő Élő Istennel. Találkozzunk 2028-ban az Őrségben is.