Várpalota-Pétfürdői Református Egyházközség Honlapja

Első csendes hetem Zselickisfaludon

2018-09-28 16:03:52 / Lukátsné Orovicz Piroska

Már tavaly is gondolkodtam rajta hogy elmegyek, de még nem voltam annyira ismerős a gyülekezetben, ugyanis én nem régóta járok ide. Tavaly még nem mertem menni, de az idén nagyon sok kérdés volt bennem hogy milyen lesz, mit fogunk csinálni, több gyülekezeti tagtól is érdeklődtem, akik már régóta járnak oda. Mindenki csupa pozitív dolgot mondott a csendes hétről.

Első csendes hetem Zselickisfaludon Már tavaly is gondolkodtam rajta hogy elmegyek, de még nem voltam annyira ismerős a gyülekezetben, ugyanis én nem régóta járok ide. Tavaly még nem mertem menni, de az idén nagyon sok kérdés volt bennem hogy milyen lesz, mit fogunk csinálni, több gyülekezeti tagtól is érdeklődtem, akik már régóta járnak oda. Mindenki csupa pozitív dolgot mondott a csendes hétről. Eldöntöttem aztán hogy az idén elmegyek. Az első napom az ismerkedéssel telt. Ismerkedtem a hellyel, a környezettel és a társasággal is. Már ekkor hozzáláttunk a heti bibliatanulmányhoz: Eszter könyvéhez. Az első nap 13 órakor jött az ebéd. Addig tanulmányoztuk az aznapi anyagot. Ebéd előtt és után minden nap hálaadó ének volt. Ebéd után szabad foglalkozás. Ki elpihent, ki sportolt, volt, aki pedig olvasott. Én mindig a mozgékony csapattal tartottam. Ping-pongoztam, sétáltam, beszélgettem. Délután 4 óra körül pedig minden nap más program volt. Eszter könyvével foglalkoztunk akkor is, csak volt, mikor színdarabban adtuk elő, volt mikor képeket elemeztünk. Sok érdekes és izgalmas dolog volt ebben az egy hétben. Minden este vacsora után áhítat volt. Általában 10 óráig voltak a közös programok, utána pedig aki akart lefeküdt, aki akart pedig beszélgetett. Én akkor sem tudtam egy helyben ülni, mi (főleg a fiatalabb korosztály) Zselickisfalud felderítésére indultunk. Késő este volt már, teljes sötétség, de mi nem féltünk mert tudtuk "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?" A héten volt két olyan alkalom is mikor a lelkész asszonnyal és 5-6 gyülekezeti taggal elmentünk a Kolat-házba elcsendesedni. Ezen alkalmakon éreztem magam igazán közel Istenhez. Ezt leírni nem lehet. Ott kell lenni, át kell élni! Összességében elmondhatom, hogy eddigi életemben az egyik legnagyobb élményem volt ez az egy hét, rengeteg programmal és feladattal teli. Eszter könyvét sikerült befejezni, megérteni. Ezen a héten úgy gondolom, még közelebb kerültem Istenhez, lettek új barátaim és a gyülekezeti tagokat is jobban megismerhettem.

Köszönöm ezt az élményt. Ha lesz rá lehetőség, jövőre is szeretnék a gyülekezettel tartani.

Bierbauer Dávid