Megérkezésünk első napján első utunk a temetőbe vezetett, ahol főtiszteletű Bellai Zoltán sírjához mentünk ki. Tiszteltük és szerettük. Vittük a még Várpalotán - egyik testvérünk által készített koszorút. Igeolvasás, ének és imádság után mindenki mondott egy-egy mondatot róla. Szomorú találkozás volt ez, de hisszük, hogy Ura és Megváltója mellett van.

Hagyománnyá vált, hogy egyik évben Ó- a következőben Újszövetségi történetet dolgozunk fel. Tavaly Eszter történetébe ástuk bele magunkat, az idén a gazdag ifjú és Jézus találkozása volt soron. Előszörre rövidnek tűnik a történet, de ahogy versről-versre haladtunk, úgy láttuk meg, hogy mennyire rólunk szól. Magunkra ismertünk a fiatalemberben, aki ragaszkodik értékeihez, és Jézus kedvéért sem képes lemondani róluk, bár nagyon szeretné az örök életet. A történetet bibliodráma formájában is előadtuk. Itt aztán igazán életessé vált mindaz, ami a Bibliában talán távolinak tűnik. Minden napot áhítattal kezdtünk, és nagy örömünkre a templomban este azzal fejeztük be. Kántorunknak köszönhetően sok új éneket tanulhattunk. Az idén ismét volt labirintus-járás. A csönd, lépéseink haladása a középpont felé, majd a kivezető út - önmagunkban való elmélyedést, az imádság csöndjét biztosította.

A vidámabb programok közül nem maradhatott ki a Petörke-tó, némelyeknek a csillagvizsgáló, a foci sem, a ping-pong, késő esti séta Szilvásszentmártonba. Festmények által is igyekeztünk a történethez közel kerülni, megfejteni, hogy a művészt mi ragadta meg. És a most már szokásos kreatív dolgok sem maradtak el: szétszabdalt vers sorait újra összerakni (volt ok a nevetésre!), valamint régi fotók pillanatképeihez történetet alkotni. Itt igazán elszabadult a fantázia, és nagy kacagásokra késztetett mindenkit. Egész héten készültek a saját kézzel alkotott ajándékok a „bárányoknak". Asszonyok hímeztek, a fiatalabbak rajzoltak. Hosszú évek után újra „rajzolt vers": Szabó Lőrinc: Nyár c. versét rajzoltuk le. Csodálatos, egyedi művek születtek.

Mindig megható és felemelő, amikor több napi valóságos együttlét után közösen veszünk úrvacsorát. Most is átéltük a jézusi hívást: „egyétek, vegyétek!"

Mint mindig, most is hamar eltelt ez a pár nap. Hitben, szeretetben gazdagodva térhettünk haza.

Köszönjük Isten után a kaposvári gyülekezetnek, és Erikának, aki gondos mamaként mindenben segítségünkre volt!