Néhány hónapja egy gyülekezeti tagunk azzal kereste meg a gondnokot és lekészt: Mit szólnának hozzá, ha megszerveznék az 50 éve konfirmáltak találkozóját?
Hogy mit szóltak: ahogyan az ünnepi istentiszteleten is elhangzott, nincs nagyobb öröm, mint amikor "alulról" jön egy ilyen kezdeményezés.
Így jött létre a konfirmáltak és a gyülekezet szervezésében Pünkösd hétfőn az az ünnepi alkalom, ahol megerősítették fogadalomtételüket azok, akik 50 évvel ezelőtt konfirmáltak.
Egyikük így számol be erről:
Ez a nap is úgy indult, mint máskor szokott: sütött a nap és szóltak a madarak. Számunkra azonban, 50 éve konfirmáltaknak mégis más volt ez a pünkösd hétfő. Fél évszázada annak, hogy konfirmációi fogadalmat tettünk és, hogy először vettük magunkhoz az úri szent vacsorát.
1962-ben a 7. és 8. osztály reformátusait Labancz László nagytiszteletű úr készítette fel a fogadalomtételre. Sajnos ezen a napon a tiszteltes úr és sokan közülünk már nem lehettek itt a megmelékezésen, magához hívta őket az Úr. Rájuk is emlékeztünk egy-egy szál virággal.
50 év nagy idő egy ember életében. Talán az aktivitás is fogyóban az emlék pedig egyre több lesz. De ez a nap maradandót adott mindnyájunk számára. A kicsorduló könnyek a meghatottság és a visszaemlékezés őszinte könnyei voltak.
A szeretetvendégségen a táci gyülekezet tagjaival együtt örülhettünk a szép napnak.
Köszönet érte Borsos Teréz lelkész asszonynak, Vass Edit Szeréna volt csőszi lelkésznőnek és Fodor Lászlóné gondnok asszonynak.
Kiss Pálné