Ahogy egy mai fiatal látta (hallotta)

"Nem jó az embernek egyedül lenni” Móz. 2. 18.

Kedves Olvasóm!

„ A bálványok azonban nem segítenek.” – áll a kis kék cetlin, melyet március 6-án szombaton a női konferencia keretében kaptam. Izgalmas, gondolatébresztő, meghökkentő s kissé elszomorító délutánt varázsolt nekünk a gyülekezteti házba Bene Éva, reumatológus főorvos asszony.

Nők helyzete a 21. században – a cím, mely akár ez is lehetett volna: Nők sanyarú sorsa az emancipálódott világban. Előadónk rávilágított több arconcsapó tényre, melyek ott bujkálnak mindennapjainkban. Ebből párat közvetítenék:

Magyarország.
Élve születések száma: 90-95 000
Halálozások száma: 135-140 000
→ A magyar, mint nép olyan radikális tempóban fogyatkozik, hogy jogosan kérdőjelezhető meg a fennmaradása.
A házasságkötések 40-50%-a válásba torkollik.Jelen pillanatban 2 200 000 magyar lakos egyedülálló, avagy csonka családban élő. (Ez több mint Budapest lakossága.)
1956 óta 7 millió abortuszt szenvedett el az ország. („17 millióan lennénk, ha nekik joguk lett volna az élethez.” – mondja főorvos asszony.)

Az előadásnak fő témát az abortusz érthetetlen okai és visszataszító, borzalmas következményei, illetve az egyenjogúság kiharcolása és az ennek köszönhető társadalmi, életmódi változás nyújtott. Az első perctől érezhetővé tette számunkra, hogy igen nagy hangsúlyt fektet a hittel való kapcsolatra, a vallásos meggyőződésből fakadó érvekre.

Idéznék pár eredeti, szubjektív gondolatot:
Jogi egyenlőség lehet, de egyenjogúság soha, hisz divergensek a női illetve férfi szerepek, s Isten határozatát – miszerint a férfi uralkodik, a nő engedelmeskedik - nem módosíthatjuk jogok kiharcolásával.A nők felszabadítása a társadalmi fogamzásgátlás, hisz hármas nyomás alatt élni (anya, dolgozó nő és háziasszony szerepben) már önmagában tökéletesen nem teljesíthető feladat. A kiválók kiszorulnak a társadalomból, s így egyre romlik az értelmi színvonal, hisz az értelmiségi nők egyetemeket végeznek a gyermekvállalás helyett, így nem tudnak tovább élni, öröklődni a „kiváló gének”.
A férfiakat semmi sem motiválja a tökéletes jellemre való törekvésben, hiszen a nők igen könnyen kapható, egyszerű esetekké váltak a mai laza erkölccsel jellemezhető világban. (Fiú: „Feljössz?”, lány: „Ha már így rábeszéltél”.)
Az abortusz mellett való döntéshez jogi, egészségügyi és ideológiai feltételeknek kell teljesülnie. Ez utóbbival kapcsolatban pedig megfigyelhető, hogy az ateizmus túlzott mértékben való elterjedése a megnövekedett művi terhesség-megszakítások számához vezetett.
A csecsemő-gyilkosságot elkövető börtönbüntetést kap. Az abortuszt „igénylő” anya, saját egészséges magzatát elvetető nő léte elfogadott, hétköznapi, feltűnés és botránykeltés nélküli jelenség a társadalomban. (Régen: „Fiú lesz vagy kislány?”, ma: „Megtartod vagy elveteted?”)

Mint minden retorikus megnyilvánulásban, e beszédben is a valós történetek bizonyultak a legnagyobb izgalmat nyújtónak. Ezek közül szemezgettem egyet a Kedves Olvasómnak: Fiatal lány derékfájdalmakkal beállít a Főorvos asszonyhoz. Vizsgálat közben mondja, hogy állapotos. Doktor nő nem akar felírni gyógyszert, csak a szülés után. Reakció: - Ja, nem tartom meg… Görögbe megyünk, s előtte kikaparnak.

Előadónk lehetőséget nyitott arra is, hogy kérdéseinkkel bombázzuk, így kerültek szóba a fogamzásgátlási módszerek, pontosabban kiszámíthatatlanságuk, veszélyeik, végtelenül káros hatásuk. Főorvos asszony egyetlen alternatívát vél megfelelőnek: az önmegtartóztatást. S emellett fontos tudni még valamit! „Akinek a Jóisten báránykát ad, annak ad legelőt is hozzá.”

Minden bizonnyal a hallgatók közt akadt liberális illetve konzervatív szemléletmóddal élő egyén is, a józan paraszti eszünket vakon követve úgy gondolhatnánk, hogy e gondolatmenet a konzervatív beállítottságúaknak imponál, de higgye el, liberálisként végighallgatni, s végiggondolni is hatalmas szellemi élményt nyújt.

Kedves Olvasóm! Bene Éva vezérgondolatával búcsúznék Öntől:

"Mindenkinek imádkoznia kell, és a saját életében fel kell vennie a küzdelmet."

Tóth Melitta
Fehérvárcsurgó

_______________________________________________________________

Női konferencia - férfi szemmel

2010. március 6-án gyülekezetünkben került megtartásra az egyházmegyei böjti női konferencia.

Gondnoktársammal úgy gondoltuk, hogy a gyülekezet női tagjainak is kell olyan rendezvény, ahol nem ők szolgálnak, hanem nyugodtan, gondtalanul vehetnek részt azon. Így segítőként, háttérmunkásként volt részem meghallgatni a konferencia előadásrészét, melyet Bene Éva, reumatológus főorvos asszony tartott.

Az előadás címe alapján (Nők helyzete a 21. században) nem gondoltam, hogy mennyi gondolat ébred bennem. Ezek közül az egyiket szeretném megosztani Önökkel.

Szó esett az emancipáció hatalmas romboló munkájáról, mely életünk minden területére kihat.

Az alapgondolattal, egyenlő jogokat a nőknek, egyetértek. A tettek viszont túlmentek ezen. Nem egyenlővé, hanem egyformává próbálták tenni a nőt a férfival. Ez, már a teremtés rendje miatt sem lehetséges, hiszen Isten férfivá és nővé teremtett minket. Megajándékozta a nőket az életadás, az anyaság lehetőségével. Így ha nem egyenlővé, hanem egyformává akarják, akarjuk tenni a nőket a férfiakkal, csak egy torzót kapunk.

A nőknél az emancipációból következően az alábbi szerepköröket találjuk: anya, dolgozó nő, feleség és háziasszony. Önmagától kúszik gondolataink közé a kérdés: Meg lehet felelni mindennek? A válasz ott van előttünk a mindennapjainkban. NEM. Valamelyik szerep mindig sérül. Legtöbbször az anyaság kerül háttérbe.

Ez mit jelent? Társadalmi „önmegtartóztatást”, fogamzásgátlást. Fogyó népességet, haldokló nemzetet. Legtöbbször eltorzult családmodellek, családon belüli groteszk szerepkörök várják azokat a gyermekeket is, akik megszületnek.

A munka már nem lehetőség, hanem kötelező feladat a nőknek, hiszen a férfi, a kenyérkereső már nem tudja eltartani a családot. Rengeteg férfi viszont a régi családmodellből eltanult, kényelmes férfiszereppel azonosul, nem próbál meg segíteni párjának a rá háruló feladatkörök elhordozásában.

Két szerepkörben tudunk segíteni: háziasszony és anya. Ha harmonikus, szeretetteljes családi légkört szeretnénk, ahol a párunk FELESÉG és ANYA a dolgozó nő mellett, segítenünk kell kiváltani, elhordozhatóvá tenni a háziasszonyi szerepet. Ezúton is kérem férfitársaimat, hogy hagyják el a régi elképzelést, modellt, hogy a házimunka csak a nőké. Természetesen vállalhatunk és vállaljunk is nagyobb szerepet a gyermeknevelésben.

Örömmel tölt el, hogy a környezetemben egyre gyakrabban találkozom megnyílt szemű férfitársakkal, akik együtt hordozzák párjukkal az emancipációnak köszönhető nem könnyű keresztet.

Isten gazdag áldása, ha meg tudjuk érteni társunk problémáját és segítünk hordani azt.

Mi sarjadhat mindebből?
- kevesebb depressziós nő,
- kevesebb öngyilkosság, szenvedélybetegség
- kevesebb abortusz,
- több gondoskodás a gyermekek felé,
- gyermekekben helyes, a megváltozott életkörülményhez alkalmazkodó    viselkedésminta kialakulása.
- gyarapodó, gyermekvállaló nemzet

Kérem, imádkozzunk közösen azért, hogy mind több férfi, férj és apa szemét nyissa meg kegyelmes Istenünk e témában is.

"Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét”
(Galata 6,2)

Szabó Gábor
gondnok
Fehérvárcsurgó