Nagy öröme van a fehérvárcsurgói református híveknek, hiszen többéves előkészület, majd szorgos és kitartó munkálkodást követően külsőleg is megújulhatott a több évszázados templomuk.
Örömüket Isten iránti hálaadással fejezték ki január 30-án tartott ünnepi istentiszteletükön. A beruházást jelentős Európai Uniós, kormányzati és egyházi forrás mellett számos magánszemély felajánlása is segítette.

Isten iránti hálaadás és öröm egyaránt jellemezte a Fehérvárcsurgó Református Gyülekezet híveit az egyházközség templomának megújulásáért és köszönetüket fejezték ki az adakozók felé is. Mindennek rendhagyó alkalom keretében adtak hangot, amelyre a testvéregyházak képviselőit és tagjait is meghívták.

Az ünnepségen köszöntőt mondott Dr. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, dr. Huszár Pál főgondnok, a Magyarországi Református Egyház világi elnöke, Bellai Zoltán püspöki főtanácsos, és Imre Bálint, a Mezőföldi Református Egyházmegye esperese.
Isten igéjét Köntös László -Köntös Dezső, a gyülekezet korábbi, 20 éven át hűséges lelkipásztorának idősebbik fia - a Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője hirdette Ámos próféta 5, 14-15 és Lukács evangéliuma 18, 18-19 versei alapján. Emlékeztetett: az ünnepség a megújulás mellett a reményt is kifejezi, hiszen rámutat arra, hogy a fehérvárcsurgói gyülekezetnek nem csupán egy a múltból örökölt szép temploma, de jövője is van. Hiszen lenne-e értelme egy templomot felújítani, ha nem élne bennük a remény? A szomorú tapasztalat azt bizonyítja, hogy hazánkban van sok, külsejében megújult templom, amely belül azonban üres.

- Mi azonban nem akarunk műemlék egyházat és műemlék keresztyénséget! - hangsúlyozta a lelkipásztor. Az igehirdetés kezdetén felolvasott ige kimondja, hogy egy közösség jövője a jóhoz és a rosszhoz való viszonyától függ. Az a társadalom, ahol nem különböztetik meg a jót és a rosszat, és ahol az számít „legnagyobb” bölcsességnek, hogy mindent szabad, csak ki ne derüljön, az a saját jövője ellen dolgozik. Nem az ember a mércéje a jónak. Isten mondja meg mi a jó és mi a rossz. Köntös László lelkipásztor hangsúlyozta, az evangélium arról beszél, hogy annak ellenére, hogy felismerjük tökéletlenségünket, a Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá vált kegyelem megnyitja az utat számunkra a jóra való törekvésre. Az örömhír pedig az, hogy annak ellenére amilyenek vagyunk, részesedhetünk a jóból és a jóban, és rajtunk keresztül Isten egyedüli jósága nyilvánvalóvá válhat mások számára is.

A Biblia a valóságról szól, és arról tanít, hogy miként lehet az ember ember, és miként kell úgy élnie, hogy életben maradjon. Éppen ezért a Biblia - modern könyv. A lelkipásztor feltette a kérdést, létezik-e még egyéb más nyilvános közösségi helyszín ebben az országban a templomon kívül, ahol az emberek azért jönnek össze, hogy a jóról és rosszról közösen gondolkozzanak?

Az igehirdetés után az egyházmegye lelkipásztorainak áldásmondásai következtek, majd felolvasták az ünneplő gyülekezet számára Dr. Márkus Mihály nyugalmazott református püspök, gróf Károlyi György - a fehérvárcsurgói kastélyt működtető alapítvány elnökének – valamint Szántóné Hargita Csilla – Hargita Pál a gyülekezet volt lelkipásztora lányának - az ünnepi alkalomra megfogalmazott köszöntő levelét.

A hálaadó istentiszteletet a gyülekezet hittanos gyermekeinek verses, énekes, zenés műsora zárta.

Éppen 20 évvel ezelőtt amikor elődünk - néhai Köntös Dezső nagytiszteletű úr - ideérkezésünk után nem sokkal felvitt bennünket a templom padlására és azt monda: „Ibolya, János, ezt meg kell csinálni, máskülönben rátok fog szakadni!” - emlékezik vissza érdeklődésünkre a templomépítés kezdeteire Jákob Judit Ibolya, a Fehérvárcsurgói Református Egyházközség lelkipásztora. Az elmúlt két évtized során hol a parókia újult, szépült, hol a gyülekezeti ház épült. Több részben és folyamatosan építkezve készült el végül minden a mai állapotában.

- Jánosnak volt különösen nagy álma és dédelgetett vágya a templom. Próbálkoztunk pályázatokkal, de valami miatt mindig halogattuk a dolgot. Például nem szerettünk volna kiállítási termet csinálni a templomból csak azért, hogy elindulhassunk egy pályázaton.
Végül kiírták azt az Európai Uniós pályázatot, ami kedvezőnek tűnt, hiszen nem kívánt önerőt, 100%-ban támogatott pályázat volt, ráadásul egyértelműen templomfelújításra írták ki. Nem kellett semmit ügyeskedni ahhoz, hogy ezt a pályázatot beadhassuk. Számukra ez volt a legfontosabb: tiszta, becsületes legyen, s nemcsak az emberek előtt, hanem az Isten előtt is.

Sok előkészítő munka után adták be pályázatukat az „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: vidéki területekbe beruházó Európa” Új Magyarország Vidékfejlesztési Programjába. A kiírók pedig fogadták pályázatukat „Vidéki örökség megőrzés” címen, műemlék templom felújítására. Mindez 2009 januárjában történt. Közel egy évet kellett várni a határozatra, amit 2009 novemberében meg is kaptak, a támogatási kérelmüknek helyt adtak az elbírálók. A kivitelezés megkezdésére 2010 októberében kerülhetett sor. A munkák befejeződését követően decemberben, a karácsonyi istentiszteleteket már a megszépült templomban tarthatták. A munkálatokat két ütemre osztották. Az első ütem a templomtorony felújítása volt 2009-ben, a pályázattól függetlenül. A második ütemben pedig templomhajó szépülhetett meg az elnyert pályázati forrás segítségével.

- Hálaadó istentisztelettel zárult le véglegesen is templomfelújítási projectünk – mondja a református lelkésznő, majd a számokba is beavatva elmondja: a templomuk külső felújítására pályázatban 16.608.824. forint támogatást nyertek el, igaz, a két évvel korábbi referencia árakkal számolva. Ez viszont azt jelentette, hogy 2011. év január végére a teljes beruházás költsége 20.333.034. forintra emelkedett. Jákob Judit Ibolya elmondja, a referenciaárak változásai és egyéb előre nem látható tételek miatt a legnagyobb jóindulat mellett is körülbelül egy millió forint veszteséggel kell számolniuk. Ennek oka, hogy a jelenleg érvényes Építési Normagyűjtemény referencia árai alapján kell elszámolniuk, a támogatást azonban még a 2008-as árak szerint határozták meg. Mindezek mellett Isten előtti hálaadásra ad okot számukra, hogy összesen 3.925.170. forint folyt be templomfelújításra szánt céladományként az egyházközség pénztárába.

- Erről az összegről el kell mondanom, hogy 2006. óta gyűjtünk folyamatosan a templom felújítására, tehát az említett összeg 5 év adományait tartalmazza 109 adományozó részéről – tájékoztat a gyülekezet lelkipásztora.
A Dunántúli Református Egyházkerülettől 200.000, a Fehérvárcsurgó Önkormányzatától 300.000., és az ALCUFER cégtől 300.000. forintot nyertek el támogatásként. Némi bevételt nyertek „pet” palackokból, 1-2 forintos pénzérmékből illetve a templomról eltávolított bádogból. Így a gyülekezeti tagjai (bérből, nyugdíjból, tanulmányi ösztöndíjból élők) illetve a gyülekezet felé elkötelezett egyháztagok felajánlásaként több mint 3 millió forint adomány gyűlt össze az építkezés támogatására.

Szerző: Szűcs Gábor
a székesfehérvári ref. gyülekezet presbitere

A hálaadó istentiszteletről a Fejérmegyei Hírlap is tudósított.