Húsvéti köszöntő, ünnepi alkalmaink 2023

Polgár Tibor / 2023-04-05 08:36:02

Húsvéti Örömhír Klub Magyaralmáson 2023. április 8-án (szombaton) délelőtt 10 órától

Polgár Tibor / 2023-03-14 06:34:08

Nick Vujicic előadása a Budapest Arénából (2023. 03. 11.)

Polgár Tibor / 2023-03-13 11:25:52

Evangélizáció 2023. március 28-30. (kedd-csütörtök) este 6 órától Magyaralmáson a református gyülekezetben

Polgár Tibor / 2023-03-11 11:54:23

Ökumenikus Esték 2023

Polgár Tibor / 2023-01-16 06:43:44

tovább

Karácsonyi köszöntő, ünnepi alkalmaink

Polgár Tibor / 2022-12-22 19:45:33

tovább

Magyaralmási ifisek Biharfélegyházán

Polgár Tibor / 2022-11-30 09:13:45

Hallott már a Magyaralmási Református Egyházközség ifjúsági csapatáról? Arról, hogy milyen csodákat élhetnek át Isten kegyelméből? Nos, a legjobb helyen jár, hiszen most róluk olvashat egy izgalmas beszámolót a missziós útjukról.

Mindenekelőtt, engedjék meg, hogy bemutassam színes csapatunkat. A nevünk Mifi. Egy különböző korosztályokból összegyűlt közösség vagyunk, akik szinte mindent együtt csinálunk. Természetesen mindezt Istennel együtt. Már 2018 óta tartunk különféle összejöveteleket, programokat és be kell vallanom, nagyon szeretünk együtt lenni. Ifjúsági csoportunk vezetője a magyaralmási lelkész Polgár Tibor Csaba, aki mindenben támogat bennünket.

2020-ban kezdtünk neki az Exodus nevű programnak. Bátran kijelenthetem, hogy ez a program nagy mérföldkőnek bizonyult számunkra, hiszen megtanulhattuk, milyen is Krisztus útján járni és egymást segíteni. Az Exodus első lépcsőfoka után az itthoni táborunkban szolgáltunk. Ez volt az első olyan tábor, ahol az ifjúság óriási szerepet töltött be. Ez a szerep idén megduplázódott, hiszen a második lépcsőfok már többet követelt. A Bibliát kíméletlen részletességgel tanulmányoztuk és forgattuk nap, mint nap. A saját táborunkon kívül, eljutottunk egy másik táborba is, ahol Isten igéjét hirdethettük a gyermekeknek.

Na de hogyan is jutottunk el idáig? Nem volt egy könnyű út. Az Exodus idei szlogenje a Step Out volt, ami annyit takar, hogy lépj ki a komfortzónádból. Úgy gondolom ez összejött, hiszen a program által eljuthattunk Erdélybe tíz teljes napra, ahol olyan életre szóló élményeket szereztünk, amiket nem lehet szavakba önteni. A tavalyi csapathoz képest büszkén mondhatjuk, hogy Isten kegyelméből bővültünk több csapattaggal is, akik szintén beleadták szívüket, lelküket a szolgálatba.

Az első három napot Zutorban töltöttük az Exodus központjában, ahol egy Bush Camp nevű táborban vettünk részt. Csapatunk minden tagja egyhangúan azt mondta, hogy lelkileg olyan fejlődésen mentek keresztül ezalatt a három nap alatt, hogy az hihetetlen. Az esti tábortűz melletti beszélgetések, bizonyságtételek mellett egy juhpásztorral is beszélgethettünk, akinek bátorító szavait mai napig emlegetjük magunk között. Ami talán a legmegrázóbb volt ezekben a napokban, az volt, mikor elvittek minket egy „képzeletbeli országba”, ahol keresztyénüldözés folyik. Minden keresztyén dologért büntetést kaptunk, így figyelni kellett ki mit mond, vagy cselekszik. Miután bejutottunk, különböző játékokat játszottunk, és pénzt gyűjtöttünk, amiből a sátrunk alapanyagait vehettük meg. Itt megmutatkozott, hogy mi is emberek vagyunk, így konfliktusok támadtak a csapaton belül. Ám itt jön Isten, és az, hogy miként is szól hozzánk. Egyik társunkat több darázs is megcsípte, majd később arról tett bizonyságot, hogy mivel eléggé goromba volt a többi csapattaggal, Isten így szólt hozzá, hogy nyugodjon meg. Ebből is látszik, hogy Isten mennyire kreatív módokon szólítja meg az embert. A program végére szembesültünk azzal, hogy ma is élnek a világban keresztyének, akiket üldöznek a hitükért.

A Bush Camp után kezdődött is a nagy megpróbáltatás. Útnak indultunk Biharfélegyházára, ahol egy református gyerektáborban szolgáltunk. Boldoggá tesz, hogy idén nyáron a magyaralmási táboron kívül még 50 gyermekhez elért Isten szava. Mit is mondhatnék, rengeteg újdonsággal néztünk szembe ezen a héten. A gyerekekkel való munka nem volt könnyű, ellenben nagyon nehéz volt. Ám azt is megtapasztalhattuk, hogy Isten munkálkodott a gyerekek szívében, és amikor a mi erőnk már elfogyott, Ő vezetett bennünket. Olyan jó volt látni, hogy a gyerekek már a második napon annyira megszerettek minket, hogy teljes nyitottsággal beszéltek velünk, sőt a hét végére folyton azt kérdezték, hogy jövőre visszamegyünk-e, mert nagyon szeretnének velünk újból találkozni. Hálával tartozunk a biharfélegyházi lelkészcsaládnak, akik által eljuthattunk az idősek otthonába is. Különösen jó érzés volt, hogy a gyermekeken kívül az idősekhez is szólhattunk. Énekeltünk és imádkoztunk. Nem olyan nagy dolgok ezek, mégis mikor egy-egy idős testvérünk pityeregni kezdett, mi is elérzékenyültünk, sőt el is határoztuk, hogy több hasonló otthonba is ellátogatunk majd. A hét végén, mikor mindenki elmondta milyen gondolatai, tapasztalatai vannak, egyik csapattagunk fogalmazta meg a legfontosabbat: egész héten egyel többen voltunk, hiszen ott volt velünk Isten!

Sokat fejlődtünk, mint csapat, és egyénileg is mindenki túltett saját magán. Nem tudom azt mondani, hogy valami nem volt jó, hiszen minden úgy történt, ahogyan azt Isten eltervezte. Na de hogyan is folytatódik tovább a Mifi élete? Azt csakis Isten tudhatja! Egy biztos, mi mindent megteszünk azért, hogy ne térjünk le az egyenes útról! És ez hogyan lehetséges? Természetesen egymást segítve, imádkozva, és az Urat követve!

Dezső Lotti

Ó, mily szép, mily gyönyörűséges a Testvérekkel egységben lenni!

Polgár Tibor / 2022-09-21 09:40:05

A magyaralmási református gyülekezet tagjaival mi is átélhettük a zsoltárossal együtt ennek a szép Igének valóságát 2022. szeptember 17-én szombaton. Nagy volt az érdeklődés meghirdetett kirándulásunkra (már régen kitettük az ívet a templomban ezzel kapcsolatban), végül azonban kicsit kevesebben indultunk mint terveztük az őszi megbetegedések miatt. De fiatalok és idősek, gyermekek és felnőttek, szinte minden korosztály képviseltette magát az egynapos kiránduláson, ahová 39 fővel indultunk reggel 8 órakor. Megérkezve Tatára első utunk a református templomba vezetett, ahol Strifler Zoltánné Niki (aki Magyaralmáson nőtt fel) köszöntött minket áhítattal: „Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra!” -bátorított minket a napi Ige alapján. Az üzenet erre a napra nemcsak lelkiképpen volt útravaló, hanem abban az értelemben is igaznak bizonyult a Kalauz szerinti szakasz, hogy az időjárás előrejelzés alapján simán otthon maradhattunk volna, mert esőre lehetett számítani, ami ezen a napon nem igazán érkezett meg, de ezt most egyáltalán nem bántuk, mert így nagyon szépen sikerült az egész napunk.

Áhítat után elsétáltunk az Öreg-tó partján található Esterházy-kastélyhoz, közben az ifisek igés kártyát ajándékoztak a járókelőknek, aminek én személyesen nagyon örültem. A kastélyt, ahová néhány percnyi séta után megérkeztünk, nagyon szépen felújították az elmúlt évek során. Felkészült idegenvezetőnknek köszönhetően pedig visszarepülhettünk az időben és a gazdag kiállításanyagon túl nagyon sok érdekességet tudhattunk meg a családról és a kastély történetéről is. Majd ebédszünet, szabad program következett, séta az Öreg-tó partján.

Délután 2 órakor indultunk a Majki Kamalduli Remeteségbe, amely az észak-vértesi erdőség mélyén, náddal körülölelt tavak szomszédságában bújik meg. Megérkezésünkkor már kezdett hűvösre fordulni az idő, de ez egyáltalán nem szegte kedvünket. Jártunk már ezen a helyen néhány éve a gyülekezettel, akkor is emlékezetes napot töltöttünk együtt, bográcsoztunk, együtt ebédeltünk, de már a parkolóba érkezve láthattuk, hogy azóta milyen nagy felújítások valósultak meg itt is. Nagyon jó idegenvezetőt kapott csoportunk, aki visszakalauzolt bennünket a remeték korába, abba az időbe, amikor még voltak lakói a cellaházaknak. A kiállításanyag itt is nagyon gazdag volt. Jó volt körbejárni, rácsodálkozni, milyenek lehettek akkor a csendes hétköznapok, hiszen a szerzetesek csak kétszer három napot beszéltek egy évben, de nagyon sokat imádkoztak másokért, mindenkiért. De jó volna megtanulni ezt tőlük, és sokkal többet csendben lenni, elcsendesedni, imádkozni, kettesben lenni az Úrral! Mivel kiderült, hogy református csoport vagyunk, a látogatás végén kalauzunk biztatására még énekeltünk is két református éneket.

Mikor már mindenki felszállt a buszra, rövid közvélemény-kutatást végeztünk, hogy akadnak-e 15-en a testvérek közül, akik bemennének a csákvári híres cukrászdába egy fagyira. Fagyizásra való idő ugyan nem volt, de mivel a 15 jelentkező végül (második próbálkozásra) összejött, így arra kanyarodtunk hazafelé. Volt, aki egy forró kávéval, mások fagyival vagy sütizéssel fejezték be a napot. Természetesen nemcsak 15-en éltünk ezzel a lehetőséggel, mire Csákvárra értünk egész sokan ráhangolódtak a csapatból a cukrászdázásra :-)

A busz este 6 óra körül érkezett Magyaralmásra. Hála Istennek épségben hazaértünk és egy nagyon tartalmas napot tölthettünk együtt testvéri szeretetben, sok élménnyel, látnivalóval meggazdagodva. Buszsofőrünknek hálás szívvel, apró ajándékkal és áldásénekléssel köszöntük meg ezt a felejthetetlen napot. Jó volt együtt lenni! Reméljük, hamarosan újra útra kelünk! Köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott és hozzájárult ennek a napnak a megvalósulásához! Hálás vagyok Istennek, hogy én is részese lehettem. Jó az ÚR!

Soli Deo Gloria!

Polgár Tibor

Nyári tábor 2022

Polgár Tibor / 2022-08-24 08:22:11

Mint minden évben, idén is megszervezésre került a magyaralmási református hittantábor. Július utolsó hetében több mint 110 gyermekhez jutott el Isten hívogató szava, ami szinte felfoghatatlan számomra.

Egy tábor megszervezése és lebonyolítása nem egy egyszerű feladat. Ám, ha valakinek olyan segítsége van, mint amit mi kaptunk a táborunkhoz, akkor biztosan állíthatom, hogy mindnekinek megváltozna a véleménye. Egy olyan csapatot alkottunk felnőttekből és fiatalokból egyaránt, akikkel a tábor megvalósítása mellett, egymás lelki fejlődésében is ott voltunk egymásnak. A csapatot természetesen lelkipásztorunk Polgár Tibor Csaba és felesége Polgárné Szendrák Edit tartották össze. Igazán hálásak lehetünk nekik, hogy egy ilyen táborban tudtunk együtt szolgálni.

Ami a fiatalságot illeti, mi sem bújtunk ki a munka alól, és beleadva apait-anyait próbáltunk segíteni ott, ahol csak tudtunk. A tábor előtt szorgalmasan rendbe hoztuk a templomkertet, gyakoroltuk az énekeket, gyűjtöttük a játékokat, és együtt imádkoztunk a tábor sikeréért. De hogy kik is vagyunk mi? A csapatunk neve MIFI, és amióta elkezdtük az Exodus programot, érezzük, hogy egy olyan közösséget alkottunk, akik elválaszthatatlanok, és együtt haladnak Isten útján. Igyekszünk mindent átélni közösen, a boldog és nehéz időket is együtt vészeljük át, amely összekovácsolta a csapatot.

Na de térjünk is rá magára a táborra. Bátran kimondhatom, hogy az idei tábor volt az eddigi legösszeszedettebb és legeseménydúsabb. Ezt természetesen az egyháztagoknak köszönhetjük, akik elvállalták, hogy kreatívabbnál kreatívabb foglalkozásokkal kötik le a gyermekeket. Festészet, gyöngyfűzés, papírtányérkép készítés, pirográfia, csillámtetkó és még sorolhatnám mennyi programmal vártuk a gyermekeket. Természetesen voltak, akik csak játszani szerettek volna. A templomkertben van egy játszótér, röplabdapálya, focipálya, rengeteg hinta, függőágy és természetesen különféle játékok is. Így senki nem tudott unatkozni, hiszen mindenki megtalálhatta a hozzá legjobban illő elfoglaltságot.

Természetesen a lelki rész sem maradhatott el. A KOEN Alapítvány által készített programfüzet állt rendelkezésünkre, melynek címe RendezŐ volt. Minden nap 14 órára vártuk a gyerekeket a templomban. Az Igen Band újra összeállt és együtt dicsőítettük Istent. Majd egy filmforgatásra invitáltuk a gyermekeket, ahol megismerkedhettek az aznapi tanítással. Jákób és Ézsau történetét meséltük el a hét során, különböző játékokkal és kvízekkel. A templomi rész után következtek a kiscsoportos beszélgetések. Istennek hála idén három ifjúsági csoportot is tudtunk indítani az ovis és az alsós csoport mellett, ami elképesztő számunkra. Én személy szerint nagyon élveztem ezeket a beszélgetéseket, hiszen kötetlenül, nyíltan tudtunk véleményt alkotni és Istenről beszélni.

Belegondolni is elképesztő mennyi adományt kapott a tábor. Süteményeket, rágcsálnivalókat, édességeket, buborékfújókat és még ezer más ajándékot kaptunk, melyekért igen hálásak vagyunk. Így sikerült a gyermekekkel elmenni kirándulni a Gaja-völgybe, ott aludni egy este a templomkertben, lovaskocsikázni, valamint rendőr- és tűzoltóautót, és egy kamiont is szemügyre venni.

Ezek olyan élmények a gyerekeknek, amiket sosem felejtenek el. Mi sem felejtjük el. De ami talán a legfontosabb, egész héten, reggeltől estig, a nap 24 órájában ott volt velünk az Isten. És hogy ezt honnan tudom? Láttam, mikor egy kisfiú elesett és egy segítő odalépett hozzá megvigasztalni, ahogyan esténként a tábortűznél nevettünk, amikor a konyhás néni szüntelenül töltötte újra az üres poharakat vagy készítette az uzsonnát, ahogy egyre több csillámtetkót láttam a gyerekeken, amikor minden szó nélkül csak megöleltek bennünket, amikor csillogó szemekkel meséltek valamit, mikor együtt énekeltünk vagy táncoltunk, ezekből tudom, hogy ott volt Isten. Ennél több nem is kellett, csak hogy ott volt Isten velünk.

Dezső Lotti

Húsvéti Örömhír Klub Magyaralmáson

Polgár Tibor / 2022-07-24 20:39:54

2022 áprilisában is megtartottuk örömhír klubunkat nagyszombaton, várva Jézus feltámadásának megünneplését. Miközben mások csöndbe borulva gyászolják Jézus nagypénteki halálát, és várják Jézus vasárnapi feltámadását, mi programot hirdetünk a gyerekeknek, és élettel telik meg az udvar. Ezzel nem a hagyományokat szeretnénk megtörni, hiszen gyülekezetünkben is fekete terítő kerül az úrasztalára, és sokan tartják a böjtöt is legalább a pénteki napon. Programunk küldetése arra irányul, hogy a gyerekekkel megismertessük a húsvét valódi jelentését. Olyan élményekben legyen részük, amelyek szívüket Jézus felé fordítják, akár egészen a megtérésig. Mikor is lehetne jobban, erővel hirdetni az evangéliumot, mint húsvétkor?

A gyerekek izgatottan készültek, mert tudták, sok izgalmas dolog szokott történni ilyenkor a református templom kertjében. Tibi bácsi kiküldte a meghívókat, és azon olvashatták, hogy lesz piros tojásfestés, lesz feltámadás süti készítés és húsvéti futóverseny is. De azért ennél sokkal több várta őket! Miután énekeltünk, Tibi bácsi „varázstrükkje” nyitotta meg a programokat: a teafilter, ami repül, és ami jelképezi a saját kis életünket. Szeretjük a gyerekek figyelmét megragadni és mély nyomot hagyni bennük, és ezzel a kis mutatvánnyal ez sikerült is. A teafilter jelképezte az életünket, az olló, amivel levágtuk a cérnát róla Jézust, a bűneinket a teafű jelképezte, amit Isten a háta mögé vet, és nem emlékezik meg róluk! A tűz pedig a Szentlelket, ami felemel, újjá tesz, és Istenhez segít minket. A gyerekek tátott szájjal figyelték, hogyan emelkedett a magasba a lángoló filterpapír, és szinte látták magukat a mennyben Jézussal.

Ezután Jézus életéből vettük a húsvéti történetet, és kerestük a választ, hová lett Jézus teste. Kis jelképek segítségével vezettük a gyerekeket a János 3,16 szerinti aranymondásunkon haladva, mit tett értünk Jézus, hogy bizonyította Isten azt, hogy „úgy szerette Isten a világot”… A történetmondás csattanója itt is egy trükk volt. Az előre megrajzolt Jézus sírjába a fehér papírra fehér zsírkrétával írt szavak a rájuk festett fekete festéktől kiragyogtak: Nincs itt, feltámadt! Szerettük volna a gyerekekben megerősíteni a tudatot, nem halott Jézushoz imádkozunk! Élő Urunk van, feltámadt, Szentlelke segítségével kapcsolatban vagyunk Vele. De jó volt látni a gyerekek arcát! Ahogy az emmausi tanítványok arca is ragyogott, ahogy felismerték Jézust, az övéké is ugyanúgy!

Aztán tényleg következtek a játékos részek. A feltámadás sütijét mindenki maga készítette el, és mondhatom, soha ilyen finomat nem ettek a gyerekek: a pillecukor jelképezte Jézus testét, a cukros fahéj a temetési szertartást, a tészta a sírt, és amikor kisültek a sütik, és megtörtük a csoda illatos tésztát, bizony nem csalódtunk, ott volt az üres közepe, az üres sír jelképe. Majd kézműveskedtünk kicsit, tojást festettünk, ami otthon a húsvéti asztalt díszíthette, illetve gyöngyből keresztet fűztünk.

A futóverseny pedig megkoronázta a délutánt! Hát láttatok már olyat, hogy egy 80 éves néni fut a dédunokájával a templom körül, hogy a kis unoka is átélje az izgalmat, amit Péter és János élt át a sír felé futva? Mert mi láttunk! Az eldugott csokitojások keresése pedig nevetéssel töltötte meg az udvart, boldog futkározással, mert a gyülekezet kertje ne csak attól legyen szép, hogy rendezett, ápolt, hanem élő lelkektől, melyek hirdetik: Jézus él! Áldott legyen a mi Urunk ezért! Övé a dicsőség! Örökkön örökké.

Végezetül nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az áldás drága testvéreken keresztül jutott el a gyerekekhez: asszonyokon át, akik odaszánták a szombat délutánjukat Krisztusnak! Voltak asszonyok, akik adták a kezüket, hogy tojást fessenek a gyerekekkel, akik adták a kezüket, hogy sütit süssenek, keresztet fűzzenek, hogy imádkozzanak, adták az idejüket, pedig otthon is lett volna dolguk. Isten áldja meg ezeket az asszonyokat! Köszönjük szolgáló életeteket az Úrnak!

psze

Fotók: Polgár Illés