
tovább
2014. február 27-től március 2-ig szolgálhattunk együtt Székesfehérváron a maroshegyi református imaházban.
Minden nap egy bizonyságtétel és egy vers is elhangzott a tékozló fiú történetéről (Lukács evangéliuma 15, 11-32) szóló igehirdetések előtt.
A napok témái a következők voltak:
Eltévedve
Megtalálva
Mindenem a tiéd!
Hazavárlak!
Az evangélizációs alkalmakon készült hangfelvételek elérhetőek a következő link segítségével:
http://www.refdunantul.hu/lap/magyaralmas/letoltes/lista/hazateres-maroshegyi-evangelizacio/

Mostanában valahogy nem ment az imádság. A mindennapi gondok, hajtás kiölte belőlem a vágyat, hogy keressem Istent, mint ahogy a gazos talajba hullott magot megfojtották a rátekeredő indák. Itt a család, a munkám, a gyülekezetem, mintha ezek közül bármelyiket is lehetne felülről jövő bölcsesség nélkül intézni, rendezni. Pedig ima nélkül, Istennel való kapcsolat nélkül az élet olyan mint az orosz rulett. Szerencsésnek mondható talán néhanapján, de semmiképpen sem biztonságos és megnyugtató, sőt néha tragikusan is végződhet.
Nálam a csúcspontot a gyereknevelés jelenti, főleg az épp most kiskamaszodó nagylányommal vívott harcok tehetetlen küzdelmei. Ismerem a könyvekből a tüneteket, de egész más benne lenni, sodortatni az indulatokkal, mint csak olvasni róla. Egyik percben még utál minket, épp világgá készül menni, másik percben hálásan megköszöni a családját. Feszegeti a határait, szemtelen, vérlázító, néha legszívesebben lekevernék neki egyet. Elcseni a telefont titokban, azon hallgat számomra hallgathatatlan zenét, a ruháit pedig folyton cenzúrázni kell, hogy ki lehessen menni benne az utcára. Örlődöm és kimerülök... A kisebbik titkolja a feketéket, egyeseket, mert ő inkább zenél, mint tanul, folyton ajnározni kell, hogy fésülködjön meg, kösse be a cipőjét, cipzározza be a táskáját, egyáltalán csináljon meg bármit is, aminek már magától kéne működnie... néha annyira fáradtnak érzem magam, és csak bedőlve este az ágyamba szempilláim mögül szakad fel sóhaj az ég felé segítségért.
tovább

tovább
Kedves Testvéreink!
![]()
Szombaton ismét útra kelünk!
2012-ben már jártunk itt, de most is szeretettel várunk mindenkit!
![]()
Indulás ¾ 8-kor a parókia melletti parkolóból.
tovább
„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja”- hirdette igei bevezetőjében Polgár Tibor nagytiszteletű úr 2013. decemer 15-én, és énekben felelt rá templomunkban az ünneplő közösség: „Az egyháznak a Jézus a fundámentoma…”

Papp Tibor, Szántó Péter, Viniczai József és Györök Bernadett testvérünk felnőtt konfirmációi fogadalmat tesz, Györök Bernadett és Titl Tamás testvérünk részére pedig kiszolgáltatjuk a keresztség sákramentumát is - folytatta a lelkész. E nagy ünnepünkre hozott egyik igém: „aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek az én mennyei Atyám előtt” - mondja Jézus Krisztus.
tovább

2014. február 16-án (vasárnap) 15 órától
a református gyülekezeti házban
film klubot tartunk,
melyre mindenkit szeretettel hívunk és várunk!
tovább
Kedves Testvéreink!
Szombaton ismét útra kelünk!

Indulás délelőtt 9 órakor a parókia melletti parkolóból.
Mindenkit szeretettel várunk!
tovább
Idei vezérigénkben az erőnk forrásáról, Krisztusról beszél Pál apostol. Honnan jön az erő? Hogy fogjuk bírni az előttünk álló utat? Honnan lesz erőnk az előttünk álló feladatokhoz? Mikor az évfordulón átgondoljuk az egész esztendőben ránk váró feladatokat, akkor természetes, hogy megterhelődünk, megijedünk, félünk, sőt azt is tudjuk, hogy saját erőnkből nem tudjuk végigjárni az utat, ami ránk vár. De sokszor érezzük úgy, hogy erőnk felett való út áll előttünk. Ilyenkor különösen jó Isten Igéjére figyelnünk, mely egy csodálatos bátorítás mindannyiunk számára: „Mindenre...", nem csak erre vagy arra, hanem mindenre, és Ővele igazán mindenre van és lesz erőnk. Erő a szolgálatokhoz, amiket el kell végeznünk, erő a terhekhez, amiket hordoznunk kell. Az is érdekes, hogy Pál jelen időben fogalmaz: „Mindenre van erőm...", nemcsak a múlt tapasztalatai alapján mondja, hanem a jelenben is átéli ezt. Ezért tekinthetünk mi is reménységgel, sőt bizonyossággal a jövőre, mert bár azt nem tudjuk, mit hoz, vagy mit visz el a holnap, de azt igen, hogy Jézus velünk lesz. Erőt ad a megfáradtnak és az erőtlen erejét megsokasítja, igen, Ő az erőtlent nagyon erőssé teszi! „Mindenre van erőm a Krisztusban..." - írja az apostol. Igen, azt sem felejthetjük el, így az év kezdetén, hogy egyedül Krisztusban van a mi erőnk, mert Ő az, Aki megerősít minket egyen egyenként és hisszük, hogy a családjainkat, és a nagy családunkat, a gyülekezetünket is Jézus Krisztus tudja és fogja megerősíteni. Ehhez kérjük az Úr segítségét ebben az új esztendőben, amikor Szentlelkét segítségül hívva az Ő dicsőségére szeretnénk szolgálni! Adja az Úr, hogy átéljük egyénileg és közösségi szinten is az esztendő minden napján, hogy Jézus Krisztus megerősít minket!
Az Ő erejéből merítve szeretnénk mások felé is elindulni, szolgálni. Mi, akik erőt kaptunk szeretnénk másokat is megerősíteni, szeretnénk az Úr szeretetét továbbadni bizonyságtétellel, cselekedeteinkkel, szeretetszolgálattal. Imádkozunk azért, hogy az Ő gyógyító közelsége, erőt adó jelenléte megtapasztalható legyen gyülekezetünkön keresztül is mindenki számára.
Végül idén is imádkozunk azért, hogy egyre többen legyenek Magyaralmáson, akik megismerik Jézus Krisztust, mint személyes Megváltót.
tovább