
Bizonyságtétel, Koncert, Evangelizáció
Jézus Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok… és én megnyugvást adok nektek.” - ezzel a Máté 11,28 idézettel hívogattak a plakátok településünkön a 2013. november 30-ára a Faluházba meghirdetett rendezvényre. Aki eljött, nem csalódott.
A WOL Élet Szava Alapítvány és Bibliaiskola ének- és zenekarának tagjai több országból és földrészről érkezve „álltak össze”, hogy kezdő zenei blokkjukkal fiatalosan, modern stílusban, ám a fülnek kellemesen és a léleknek megelevenítően dicsőítsék Istent.
Jézus te vagy minden álmom, énekelte Stella a fekete hajú brazil és Viktória a szőke amerikai kislány a zenekar kíséretével, egyre jobban mosolyt, boldogságot csalva a hallgatóság soraiban az arcokra.
Ki vagyok én? című ismét az Urat dicsőítő számuk után pedig fergeteges tapssal jutalmazta a művelődési ház közönsége a bibliaiskola ének- és zenekarát.
Ezt követően Tóth András fordításában Stella tett angolul bizonyságot Istenről. Keresztyén családban született, gyülekezetbe is járt, de üresnek érezte életét. Ám egyik nyáron megtért, átadta Jézusnak életét, és ettől kezdve a világhoz való hozzáállása kezdett megváltozni. Isten rámutatott arra, hogy meg kell változtatnia az életét. Az ezt követő megalázkodás ideje alatt eldöntötte, hogy nem a világnak, hanem Istennek akar élni. Rájött, hogy amit Isten ad neki az sokkal több, mint amit a világ tudott adni neki. Ezt a boldogságot te is csak Istennél találhatod meg - mondta a fiatal Stella. És végül idézte a Bibliát: Isten elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Bármilyen (esetleg nehéz) helyzetben is vagy ma, ha nem a körülményekre tekintesz, hanem Istenre, olyan boldogságot, szeretetet kapsz, amit sehol nem tudsz megtalálni - mondta.
tovább


Grafika: Varga Lajos
tovább
"Keressétek az Urat, amíg megtalálható!
Hívjátok segítségül, amíg közel van!"
(Ézsaiás 55,6)
Most, amikor e sorokat írom egy kedves barátunk, Testvérünk jut eszembe, akinek a történetét megosztom idei karácsonyi köszöntőnkben. Még Sáregresen szolgáltunk, az ottani gyülekezet hitoktatója volt Szabó Magdi. Saját gyermekei nem voltak, de a hittanosokat, a gyermekeket a gyülekezetben sajátjaként szerette. Krisztushoz szerette az embereket, derűt, örömet és mosolyt tanulhattunk tőle! Aztán 5 évvel ezelőtt egy őszi reggelen tragikus baleset érte, ahogy autójával munkába sietett. Kórházba került és már csak néhány napig élt, váratlanul 37 éves korában ért véget számára a földi életút. De úgy hiszem, hogy mikor meghalt, akkor mégsem ért véget az ő története. Nagyon sokan eljöttek, amikor utolsó földi útjára kísértük őt. A következő vasárnapi istentiszteleten egyik kedves versével, Túrmezei Erzsébet soraival fejeztem be az igehirdetést, ebből idézek most:
Otthonom a templom.
Ajtaján belépve mindig hazaérek.
Ismerősen csendül fülemben az ének.
Mintha minden hangja simogatás lenne!
Égi Atyám keze simogat meg benne.
Mesterem műhelye.
Azért keresem fel, hogy kezébe vegyen,
hogy régi emberből új emberré tegyen:
hogy amíg templomát látogatom híven,
templommá formálja egész bűnös szívem.
Otthonom a templom.
Mennyei otthonom halvány földi mása,
drága tükörképe, szent hívogatása.
Míg egykor mennyei hajlékod befogad,
köszönöm, Istenem, földi hajlékodat!
Talán azért jut eszembe most az ő története, mert az adventi várakozásban számolnunk kell azzal, hogy bármikor megérkezhet a Vendég. Egyszer egy evangelizációs alkalom plakátján a következő felirat volt olvasható: „Jézus jön, készen vagy?" Azért is nagyon aktuális kérdés ez, mert adventben nemcsak az Ő érkezését várjuk, hanem az Ő visszajövetelét is, mert hisszük, hogy Jézus győztes királyként fog visszajönni az Ő ígérete szerint. Jézus visszajön, mindig készen várjuk Őt! Hogyan várjuk Őt? Én hogyan várom Őt? Készen vagyok-e a Vele való találkozásra? Tudom, hogy Magdi Jézusra bízta az életét, Krisztus megváltott gyermekeként örömmel szolgált a gyülekezetben. Éppen ezért élő reménységünk van azzal kapcsolatban, hogy ő készen volt, hazament, hitünk szerint megérkezett! Magdi járta a zarándok útjait, ahogy egy kedves énekében megfogalmazódik:
Járom a zarándok útjait, megyek a cél felé.
Kóstolom öröklét kútjait, megyek az Uram elé.
Vágok a réten, a völgyön át, hágok a szirtre fel.
Láthatok útközben sok csodát, vágyom az Uramhoz el.
Kezemben vándorbot és virág, lábamon út pora.
Zsákomban kalács, a Bibliám, ajkamon hála dala.
Megyek a tűző nap alatt, megyek, ha borús az ég.
A földet fedheti zúzmara, megyek, ha fütyül a szél.
Látom a kitárt Menny kapuját, terített asztalát.
A nekem szabott fehér ruhát, látom az Úr mosolyát.
Készen volt, várta az Urat és már látja a kitárt menny kapuját, terített asztalát, a neki szabott fehér ruhát, látja az Úr mosolyát! Várjuk hát mi is mindig élő reménységgel az Úr érkezését!
Így kívánok gyülekezetünk nevében Krisztus szeretetében gazdag, áldott ünnepet mindenkinek!
Karácsony ünnepi alkalmaink:
24-én délután fél 5-kor, 25-én 11 órakor és este 6 órakor, 26-án pedig 11 órakor tartunk istentiszteletet.
Alkalmainkra mindenkit szeretettel hívunk és várunk!
Polgár Tibor
lelkipásztor
tovább
Mindkét témakör érdeklődésre számot tartó és aktuális, különösen egyházunk médiakapcsolatai, amellyel a templomba (még) nem járó, de Istent aktívan kereső tömeget lehet elérni, megérinteni. Ezért is örömmel indultunk 2013. november 16-án Mórra, ahol a szép, fafaragványokkal díszített templomban hallgattuk az előadásokat, és a Szolgáló Szeretet házában láttak vendégül bennünket az őszi mezőföldi presbiteri konferencián. Miután Imre Bálint esperes köszöntötte egyházkerületi vezetőinket, és a presbiter és lelkész testvéreket, házigazda lelkészünk tartotta csendesnapunk kezdő áhítatát. Ének-imádságunkat a 90. zsoltárral kezdtük: „Tebenned bíztunk eleitől fogva...", majd a 392. számú énekünkkel bizonyságot tettünk róla: „Az egyháznak a Jézus a fundámentoma..." Ezt követően Veres Péter nagytiszteletű úr a János 16, 16-23. szakaszról beszélt.
A bibliai rész egy búcsúzás története, melyről három mai gondolat jutott eszébe. Első, amikor búcsúznak tőlünk gyerekeink, és egy ideig nem látjuk őket, aggódunk. Másodjára, amikor mi búcsúzunk a családtól, mi is izgulunk, és gyermekeink izgalommal várnak bennünket haza. Harmadik visszaemlékező gondolata volt számára legnagyobb hatású, amikor is nagyapját a Hortobágyra „kitelepítették", és rendelkezett. Kérés formájában, írásban dédszülei felé, hogy azok miként, mit tegyenek gyermekeivel. Itt az aggódás mellett megjelent a reménység hangja.
Fent idézett igeszakaszban Jézus, búcsúzása kapcsán, a távolban megélendő idő „helyre-tételét" végzi el. Az Úr Jézus Krisztus itt rólunk, és a második Adventről beszél, miszerint itt „lesz egy olyan idő, amíg nem vagyok veletek." És ebben az időben nekünk szolgálnunk kell, és ez az igehely tovább tekint, mint az egyszerű reménység, mert ebben az üzenetben már ígéret van.
tovább


2013. november 17-én, vasárnap este a falu lakóinak egy része és környékbeliek a Magyaralmási Református Templomba Fekete Nándor orgonaművész koncertjére igyekeztek. Késő őszi estéken ilyentájt már elcsendesedik a falu. Ezen a napon másként volt.
A padok lassan megteltek ünnepi alakalomhoz illően öltözött emberekkel, s az ideiglenes helyén álló vendégorgona került a szemek központjába. Templomunkban van orgona, nem egy, kettő is, a művész mégis ragaszkodott ahhoz, hogy saját hangszerét szólaltassa meg. Megtudtuk, hogy a világ egyik legmodernebb, digitális, igen értékes, szállítható hangszere. Templomban nem szokás beszélgetni, a várakozás pillanataiban e miatt nem lehetett elmarasztalni senkit. A színhely ebben az órában közösségi térnek számított.
17 órakor megmozdult a lengőajtó, megjelent a művész. Rövid bemutatkozás után helyet foglalt, s kezdődött az előadás. Egy-egy orgonadarab bemutatását annak rövid tartalmi ismertetése előzte meg. Fekete Nándor műsorvezetője is volt az estnek. Megtisztelte közönségét öltözékével is.
Már nagyon vártam az első leütött hangot, akkordot.
De szép! - suttogtam a mellettem ülőnek.
Világklasszikusok, J. S Bach, T. Albinoni, F. Schubert egy-egy művét hallhatunk talán úgy, ahogyan azt a zeneszerzők megálmodták.
Tapasztaltuk, hogy a hangszer - elsőre gesztenyebarna, barátságos mégis különös doboz - nemcsak kiváló orgona, hanem csembalóként, fuvolaként is megszólaltatható csodagép. A művész a két billentyűsor között észrevétlenül váltott, könnyed játékát nemcsak mi élveztük, ő maga is.
tovább

2013. 11. 16-án megbízott gondnokunk Szántó Gyuláné Eszti néni a Magyaralmási Református Egyház tagjai számára emléktúrát hirdetett a Vértesbe, mellyel elhunyt férjére emlékeztünk. Szántó Gyula bácsi 40 évvel ezelőtt, 1973. nov. 20-án készült el azzal az emlékművel, amit Dr. Göbölyös Géza székesfehérvári ügyvéd emlékére emeltettek természetjáró barátai. (Dr. Göbölyös Géza túravezetőként elsőnek járta be az országos Kék túra útvonalát.)
Déli 12 órakor közel 40 fő gyülekezett a templom előtt, Eszti néni mellett gyermekei és unokái is. Tiszteletes úr rövid imádkozással áldást kért utunkra, majd elindult a 10 autóból álló konvoj Gánt felé. Közvetlenül a falu előtt balra kanyarodva egy lovarda mellett haladtunk el, majd távolabb leállítottuk autóinkat és gyalogszerrel bevetettük magunkat az erdőbe.
Az első szakasz eléggé kaptatós volt, kinek a halántékán, kinek a hátán indultak el a verejtékpatakok. Az erdő még lombhullatott állapotában is szép volt: avartakaró borította a hegyoldalt ill. vastag avarszőnyegen lépdeltünk. A lemenő Nap a fák törzsei közt be-bekukucskálva utolsó erejével megvilágította az erdőt arany-sárga-bronz-barna színeket kölcsönözve neki.
¾ óra gyaloglás után értünk az emlékhelyre. Az emlékművön fekete márványtábla jelzi: „Géza pihenő". Alattunk szédítő mélység a Horog-völgy. Egy kicsit mi is megpihentünk, fotókat készítettünk, majd körbeálltunk, megfogtuk egymás kezét. Eszti néni hálát mondott Istennek a lehetőségért, köszönetet a résztvevőknek a megjelenésért. Az ima után elénekeltük a 434. dicséretet „Vezess Jézusunk, s Véled indulunk".
tovább

Elindult a Magyar Református Szeretetszolgálat orvoscsoportja a Haiyan tájfun által sújtott Fülöp-szigetekre. A misszió az orvosi szaktudás mellett 30 000 dollár adománnyal is hozzájárul a bajbajutottak megsegítéséhez és a helyreállításhoz.
Helyi idő szerint kedden délután egy óra körül érkezik meg Manilába a Magyar Református Szeretetszolgálat hét fős küldöttsége, akik az ENSZ koordinátor segítségével találják meg azt a helyet, ahol a segítségükre a legnagyobb szükség van. Az már biztos, hogy a természeti katasztrófa által leginkább sújtott Taclobanba mennek, ahol a tájfun során a tengervíz percek alatt emelkedett meg és söpört el mindent több mint egy emelet magasságban. A legfrissebb hírek szerint csak ebben a városban több mint tízezer áldozata van a Haiyannak.
A csapat egy hat fős egészségügyi személyzetből áll, melynek négy orvos és két ápoló a tagja, továbbá logisztikusként és szervezőként velük tart a Református Szeretetszolgálat egyik munkatársa is. A már korábban felajánlott 15 000 dollár (3,3 millió forint) értékű orvosi eszközökön és gyógyszereken túl a Szeretetszolgálat további 15 000 dollár értékű segélyszállítmányt biztosít, melyet a kinti helyzet megismerését követően az igényeknek megfelelően állítanak össze.
A Református Szeretetszolgálat adománygyűjtést indított a tájfun által sújtott terület megsegítésére, és várják az adományokat a 13600-as telefonszám 66-os kódjának hívásával (250 Ft/hívás), a 10702019-85008898-51100005 számlaszámon keresztül a „TÁJFUN" megjegyzéssel, valamint a Szeretetszolgálat jobbadni.hu oldalán online adományozásra is lehetőség van.
tovább

A harmincasok, negyvenesek újabb kirándulásra szánta el magát. Turisztikai vezetőnk, Sáfrán István a Gaja-völgyet célozta meg mint közeli helyszínt egy rövid túrára alig egy órával később a vasárnapi istentisztelet után. Mivel az ország más feléről is jönnek emberek ezt a természeti gyöngyszemet látogatni, így nekünk is illő kellő figyelmet fordítani felé.
Személy szerint én már régóta járok ebbe a kis patakot ölelő völgye. Még gyermekkoromban, mikor még a leggyorsabb járművem a bicikli volt, unokabátyámmal sokat jártunk ide Fehérvárról az erdőt és a vadakat csodálni. Akkor kezdték a kis tavat kialakítani és szinte a szemem láttára fejlődött ez a kis rezervátum. Annak idején még létrán lehetett bemászni a turistaútra. A szorgos emberi kéznek az építő és védő munkája itt igazán jól látszik. Mondhatnám, jól ismerem a környéket és mivel minden kanyar ismerős az úton, nem volt nagy kihívás a közeli kirándulás gondolata. Ráadásul alig pár hete jártunk feleségemmel ezen a helyen. De természet szerető és járó emberként tudom, mindig minden változik a természetben, évszakról évszakra, hétről hétre és napról napra. Tehát mindig érhet nekem tetsző meglepetés. Hát belevágtam a gyermekeimmel együtt.
tovább