
Nemzeti ünnepünkön Baksay Sándor egykori dunamelléki püspök gondolatait idézzük, aki igehirdetéseiben hazánk szeretetére nevel minket. A legszebb tanítása ezzel kapcsolatban a „Hazaszeretet" (1885. március 15.) című prédikációjában jut kifejezésre. Itt arról beszél, hogy hazaszeretetünk kötelesség is, mindig tevékeny és mindig önzetlen kötelesség. Majd arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne legyünk hálátlanok őseink iránt, hanem becsüljük meg örökségünket, szeressük hazánkat! Végül az említett igehirdetés a következőképpen fejeződik be: „Ó Magyarország, ó én hazám... Szeretlek téged, mint gyermek szereti anyját, mert te vagy az én atyáimnak országa. Szeretlek a kenyérért, mellyel táplálsz, a világosságért, melyet nyújtasz, szeretlek gyermekkori emlékeimért. Szeretlek az én benned eltöltött éltemért, az én szolgálatodban töltött édes napjaimért. Szeretlek még a fájdalmakért is, amelynek színtere voltál, a könnyekért is, melyekkel földed öntözém, szeretlek a sírokért, melyeknek megszentelő hantjai alatt atyáim nyugosznak s én is kívánok nyugodni. Szeretlek múltadért, mely szomorú bár, de dicsőséges, szeretlek jövődért, mely borús bár, de hiszek benne! Szeretlek, mert a szeretetnek ezer kapcsai kötik szívemet a te halmaidhoz és rónaságaidhoz, a te folyóidhoz és erdeidhez, a te váraidhoz és falvaidhoz, a te kunyhóidhoz és templomaidhoz...
tovább

Fotó: Némethné Boros Ágota
tovább

Minden - külső és belső - gondunk megoldásának ugyanaz lehet a forrása: Isten igéjének újrafelfedezése és az ige üzenetének komolyabb megélése. Ehhez pedig olyan magyar nyelvű Bibliára van szükségünk, amely mindenki számára érthető, ugyanakkor méltó formában közvetíti Isten hozzá szóló akaratát az istentiszteleti közösségben is.
tovább

Február első hetének végén közösen imádkoztunk a keresztények egységéért. Az alkalmakon a község katolikus hívei, a református gyülekezet tagjai és a baptista közösség tagjai vettek részt. Összeköt minket az egy keresztség, és meghívásunk, amely Krisztus által, a Megváltó kereszthalála révén a megigazulásra és az örök életre szól.
A hét témája, jelmondata volt: „ Mindnyájan el fogunk változni"
(1Kor 15,51)
A végső dolgokról, halálunkról és Krisztus dicsőséges eljöveteléről elmélkedtünk.
Első alkalommal a katolikus templomban gyűltünk össze, majdhogy nem megtöltve azt. A közös imát Sándor atya vezette, és a templom énekkara vezetésével a taizéi ökumenikus közösség dalait énekeltük. Tanultunk a tiszteletes úrtól és feleségétől két református éneket is, amelyet a harmadik napra már mindenki jól ismertként énekelhetett.
tovább

Ötödik alkalommal rendezik meg Magyarországon a Házasság Hetét, amely arra hivatott, hogy felhívja a figyelmet a házasság fontosságára, a család intézményének népszerűsítésére, valamint segítséget adjon párkapcsolati, esetleg gyereknevelési nehézségekkel küzdőknek. Az eseményt felvezető sajtótájékoztatót február 9-én tartották a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének székházában, ahol felszólalt Bíró László katolikus, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Lackfi János költő és felesége Bárdos Júlia, a Házasság Hetének idei arcai, valamint Richard Kane, a mozgalom megálmodója is.
tovább

A zord időjárási viszonyok közepette sok magányos, idős testvérünk lehet veszélyben. A megyei rendőrfőkapitányságok az elmúlt napokban felvették a kapcsolatot egyházkerületünkkel, segítségünket kérve.
Az egyházkerület elnöksége arra kéri minden kedves testvérünket, hogy a szokottnál is jobban figyeljünk egymásra és szükség esetén vegyük fel a kapcsolatot a helyi segítő szervezetekkel. Ha helyben nem tudunk hova fordulni a 112-es telefonszámon tehetünk bejelentést.
"Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be a Krisztus törvényét."

Forrás: www.refdunantul.hu
tovább
Az első élményem vele ifjú házasként ért. Első gyülekezetünkben éltünk és szolgáltunk már, felelősségteljesek és felnőttek voltunk, épp vártuk első gyermekünket, mikor a férjem visszament Sárospatakra, szeretett Teológiájára vizsgázni, konzultálni. Vártam haza, hogy majd belép az ajtón, ahogy szokott, ahogy szerettem... de egy másik ember jött haza, egy lelkes egyetemista, aki felvillanyozódva lengetett a kezében egy kazettát. Valami Pintér Béla énekelt rajta, akinek a nevét addig még csak nem is hallottam... Nekem nem tetszett se a szöveg, se a zene, jó magam Continental Singers-ön nőttem fel hitemben, és ez a zene oly távol esett attól. Rap-es, modern hangzása és diákként hazatérő férjem látványa összekapcsolódott, és ellenállássá hangolta bennem az első élményt...

De folyton ő szólt a magnóból... és szíven ütöttek a szavak. Pár jó ritmus, nagyszerűen összerakott rímek, nem túl magas szintű zenei háttér... Elgondolkodtatott: mi lehet a titka, hogy vele dúdolok, hogy hatással van rám... Egyre kíváncsibb lettem, ki is ez az énekes. És akkor hazahozta a párom a Csemetéket. Ezzel végérvényesen eldőlt a sorsom, mert a gyermekeink olyan nyitott szívvel hallgatták és énekelték „A Bélá"-t, miközben a csupán szóban elmondott evangélium nem sokáig kötötte le őket.
Aztán eljutottunk az első koncertre, ahol megismerhettünk egy hívő, nyitott szívű, magáról és Istennel való kapcsolatáról őszintén vallani tudó embert. Állt a színpadon, egyes egyedül, vékony testalkata még inkább sebezhetőnek mutatta. De ahogy énekelt, megtelt a levegő erővel és Isten-imádattal. Dalaiban bátran vallott gyengeségeiről, de győzelmeiről is, és ezekkel teljes szívemből azonosulni tudtam, mert IGAZNAK éreztem. A végső áttörést és elfogadást a Homokba írva című albuma hozta bennem. Megtudtuk belőle honnan jön, milyen volt fiatal kora, hány gyermeket nevel, milyen nagyszerű asszony a felesége, és hogy homokba kell írni a szót, melyekkel megbántott más... hagyni kell, had' vigye a szél... Ezerszer meghallgattam... nagyszerű ez a szám zeneileg, üzenetében, lelkiségében is.
tovább