Az első élményem vele ifjú házasként ért. Első gyülekezetünkben éltünk és szolgáltunk már, felelősségteljesek és felnőttek voltunk, épp vártuk első gyermekünket, mikor a férjem visszament Sárospatakra, szeretett Teológiájára vizsgázni, konzultálni. Vártam haza, hogy majd belép az ajtón, ahogy szokott, ahogy szerettem... de egy másik ember jött haza, egy lelkes egyetemista, aki felvillanyozódva lengetett a kezében egy kazettát. Valami Pintér Béla énekelt rajta, akinek a nevét addig még csak nem is hallottam... Nekem nem tetszett se a szöveg, se a zene, jó magam Continental Singers-ön nőttem fel hitemben, és ez a zene oly távol esett attól. Rap-es, modern hangzása és diákként hazatérő férjem látványa összekapcsolódott, és ellenállássá hangolta bennem az első élményt...
De folyton ő szólt a magnóból... és szíven ütöttek a szavak. Pár jó ritmus, nagyszerűen összerakott rímek, nem túl magas szintű zenei háttér... Elgondolkodtatott: mi lehet a titka, hogy vele dúdolok, hogy hatással van rám... Egyre kíváncsibb lettem, ki is ez az énekes. És akkor hazahozta a párom a Csemetéket. Ezzel végérvényesen eldőlt a sorsom, mert a gyermekeink olyan nyitott szívvel hallgatták és énekelték „A Bélá"-t, miközben a csupán szóban elmondott evangélium nem sokáig kötötte le őket.
Aztán eljutottunk az első koncertre, ahol megismerhettünk egy hívő, nyitott szívű, magáról és Istennel való kapcsolatáról őszintén vallani tudó embert. Állt a színpadon, egyes egyedül, vékony testalkata még inkább sebezhetőnek mutatta. De ahogy énekelt, megtelt a levegő erővel és Isten-imádattal. Dalaiban bátran vallott gyengeségeiről, de győzelmeiről is, és ezekkel teljes szívemből azonosulni tudtam, mert IGAZNAK éreztem. A végső áttörést és elfogadást a Homokba írva című albuma hozta bennem. Megtudtuk belőle honnan jön, milyen volt fiatal kora, hány gyermeket nevel, milyen nagyszerű asszony a felesége, és hogy homokba kell írni a szót, melyekkel megbántott más... hagyni kell, had' vigye a szél... Ezerszer meghallgattam... nagyszerű ez a szám zeneileg, üzenetében, lelkiségében is.
tovább
Gyermek-istentisztelet: minden vasárnap 11 órakor a gyülekezeti házban.
Istentisztelet: minden vasárnap 11 órakor a templomban.
Bibliaóra: minden csütörtökön este 6 órakor a gyülekezeti házban, meghívás esetén házi bibliaóra.
Gitár: pénteken 4 órától az iskolában, szombaton 5 órától és 6 órától a gyülekezeti házban.
Minden hónap első és harmadik vasárnapján este 6 órától énekkar a gyülekezeti házban.
Minden hónap első vasárnapján 5 órától imaközösség a gyülekezeti házban.
Reménység szerint, hamarosan indul gyülekezetünkben a 30-asok, 40-esek köre is!
ALKALMAINKRA MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!
2012. január 8-án ünnepi istentiszteletünkön tettek fogadalmat gyülekezetünk megválasztott tisztségviselői.
A Magyaralmási Református Egyházközség presbiterei és pótpresbiterei:
Bankóné Somogyi Zsuzsanna
Baranyi Istvánné
Dezsőné Németh Aliz
Kovács Gyuláné
Kovács Péter
Németh László
Pánczél István
Ruff József
Sántha Elek
Szántó Gyuláné
Varga Lajosné
A gyülekezet gondnoka: Ruff József
Gondnokhelyettes: Szántó Gyuláné
Gyülekezetünk nevében életükre és szolgálatukra
Krisztus Urunk áldását kívánjuk!
tovább
http://www.youtube.com/watch?v=4WhjjdIcfNg
tovább
Pakkot kapni ...az valami csodálatos dolog. Mi épp a napokban kaptunk. Drága feladója levélként küldte, így a postás kézbe adta át. Először csak nézegettük, forgattuk a dobozt, találgattuk, mi lehet benne, hisz nem vártuk. Ismertük a feladóját, tudtuk, szeretettel csomagolta szívből jövő „gondolatát”, mert gondolatban fogant meg először az apró ajándék, utána vált csak kézzel fogható örömmé...
tovább
tovább
December 3. adventi vasárnapján nemcsak a délelőtti istentiszteletre, hanem délutánra is hívott bennünket a harangszó. A református templom nyitott ajtaja felekezettől függetlenül várta kis falunk minden érdeklődő lakóját. A székesfehérvári baptista gyülekezet ifjúsági csoportja adventi meglepetést tartogatott számunkra ezen a különleges délutánon.
A találkozóra egész héten várakozással készültem, s a koncertre igyekezve a templomból kiszűrődő hangokat meghallva még jobban szaporáztam lépteimet. A zenekart meglátva – ekkor még hangoltak, próbáltak a fellépők- azonnali jóleső érzés töltött el, s a legelső gondolatom az volt, bárcsak minél többen eljönnének erre a rendezvényre. A templom hátsó részébe, a konvektor mellé ültem, s minden ajtónyitásnál megörültem egy-egy újabb belépőnek.
tovább