Nem könnyen kibogozható az ember életében, hogy a Biblia közelsége támasztja-e azt az igényt, hogy az Isten útján járni akaró ember jobban megismerje a hitigazságokat, vagy a hit tesz kíváncsivá mélyebbre ásni a Szentírás igazságaiban. Valami hasonló motoszkálhatott annak a valakinek fejében, aki a reformáció jubileumi évében azzal a kéréssel fordult lelkipásztorához, hogy sok látványos rendezvény mellett lehetne-e olyan az érdeklődők számára fontos kérdésekkel foglalkozni, hogy kicsoda Isten, honnan van a rossz, a szenvedés? Azokkal a kérdésekkel, amelyek emberekben nemcsak felmerülnek, hanem amelyeket felületesen a nem hívők meg is válaszolnak. Mit tanít ezekről a Biblia? Így született meg a hitmélyítő csütörtökök gondolata a szombathelyi gyülekezetben. Az eddigi alkalmakon mély beszélgetések követték a bevezető előadásokat, személyes vallomások hangzottak el. A téma határozza meg az alkalmat, de talán nem ez a különlegessége ezeknek az estéknek, hanem az, hogy igény van keresztyén válaszokra az ember életét mélyen érintő kérdésekben. Nagyon jó, hogy ezekről a gyülekezeti közösségben beszélgetni lehet.

Jakab Bálint lelkipásztor

Időszerű kérdések, örökkévaló válasz az Úr Jézus Krisztusban – az első hitmélyítő csütörtöki alkalom - A reformáció 500. évében gyülekezetünk sok programot szervez. A széles nyilvánosságnak szánt, mozgalmas rendezvények közé erősen kívánkozott olyan is, ahol a gyülekezet kisebb közösségében az Igére, és Isten szavát hallgatva egymásra figyelünk, hogy egymás hite által épüljünk. Hiszen melyikünk mondhatja el magáról, hogy sosem támadnak kétségei, sosem inog meg? Nem kell hozzá veszélyhelyzet, tragédia, krízis, hétköznapi nehézségektől is megfáradhat, elszürkülhet a legszilárdabb alapokon álló hit is.

Az első este kérdése Kicsoda Isten? /Isten megismerhetősége vagy megismerhetetlensége/ volt. Bevezetőjében tiszteletes úr sok oldalról világította meg a kérdést, beszélt személyes emlékeiről is, és az érintettség fontosságáról, ami elindítja az embert, hogy megnyissa a szívét. Ennek több útja van, segíthet a tapasztalat, a hagyomány, de tisztában kell lennünk vele, hogy a hitet Isten adja, sem megtanulni, sem örökölni nem lehet. A végtelen, öröktől való, mindenható Istent, aki a tökéletes tisztaság és maga a szeretet, ebben a földi létünkben bűnös emberi természetünk miatt teljességében nem ismerhetjük meg. A Jn14,1-14 versekben Isten Jézus Krisztusban való megismerhetőségét olvassuk, nekünk Ő az út, az igazság és az élet, szüntelen imádságban törekedhetünk rá, hogy napról napra közelebb kerüljünk a teljességhez, és reménységünk van benne, hogy odaát majd megláthatjuk színről színre.

A résztvevők saját életükben felmerült nehézségeket és az Isten közelségének öröméről nyert tapasztalataikat is megosztották. Bizony nem könnyű ilyesmiről mások előtt megnyilatkozni, de itt testvéri közösségben nagyon mély és őszinte beszélgetés részesei lehettünk. Hiszem, hogy mindannyian lelki életünket építő gondolatokat vittünk haza. Különösen megfogta a szívem egy elhangzott mondat: Az az ember, aki a hitét percről percre úgy tudja megélni, hogy az őt körbevevő világot, benne a jót és rossznak látszót egyaránt, mint Isten csodálatos ajándékát tekintve szívbéli gyönyörűséggel nézi, hálát adva érte a Teremtőnek mindig mindenért, példa és megerősítés a körülötte élőknek. Isten adja, hogy ilyen emberekké lehessünk Szentlelke ereje által!

Az alkalmat közös énekléssel kezdtük, melyet tiszteletes úr gitárral kísért, és az Úr Jézustól tanult imádsággal zártuk.

Kormosné Bloch Györgyi