A Rendészeti Szakgimnázium nagytermében közel 200 református sereglett össze, hogy a vasárnap délutánt Istent dicsőítő zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel és kórusművekkel töltsék el. Szabadi István körmendi lelkipásztor a fenti Ige alapján szolgált.

Bárdos Lajos zeneszerzőtől megkérdezték egyszer: Lehet-e zene nélkül élni? A válasz egyszerű és rövid volt: „Lehet, de nem érdemes." - Az ének-zene ősidők óta összefonódik az emberek életével. Ha valaki elkezdi olvasni a Bibliát, mindjárt az elején olvashat Jubálról, „ez volt atyja minden lantosnak és síposnak" (1Móz 4,21).

Az imádság és az áldozat mellett az éneklés a legősibb elemei az Isten előtti megállásnak, az élő Istennel való találkozásnak. Énekszóval azt mondjuk el, amit még - vagy nem tudunk szavakba önteni, amihez több kell, mint egyszerű beszéd. Ahol az érzéseinket, indulatainkat is bele szeretnénk vinni a mondandónkba. Az ének több mint dallamos beszéd. Énekünkbe belefér a hálaadás, Isten dicsőítése, imádása. De belefér a bűnvallás, a panaszének, bánat, harag, sóhaj. Sőt, belefér a tanítás, a hitvallás, a hangos ujjongás éppúgy, mint a halk, csendes suttogás. Az éneklésbe bele tudjuk adni szívünket-lelkünket. Az éneklés ajándéka ezért adatott nekünk.

"Énekeljetek új éneket!" Ez azt jelenti: újra felfedezni Isten régmúltban kijelentett kegyelmes munkáját. Az Ószövetség minden területét átszőtte az ének. A munkadalok, amikor arattak, csépeltek, szüreteltek. A munka is könnyebben ment az énekléssel. Az éneklés közösségformáló erejét nem kell bizonyítani. Vallásos területen is ott van a sok szép zsoltár. A zarándokok, amikor mentek a templomba, útközben énekeltek. A Bibliából tudjuk, hogy Dávid volt az, aki a kultikus szolgálatokat megszervezte Jeruzsálemben.

„Énekeljetek az Úrnak!" Nem emberektől jön a felszólítás, hanem magától Istentől. Dávid királyon, Ézsaiás prófétán vagy János apostolon keresztül maga Isten szólít fel erre a Bibliában (Zsolt 33,3).

Ha Isten szólít fel erre, akkor minden bizonnyal az valamiért nagyon fontos. Ő csak olyan dolgokra szólít fel, amelyeket fontosnak, jelentősnek tart. Isten azért szólít fel erre, mert az új ének mindig Isten szabadításával hoz kapcsolatba. Az új ének azt jelenti, hogy valaki megtapasztalja az Úr szabadítását. Minden Istent dicsérő ének egy-egy istenélményből fakadt, amelynek során az emberek szabadulást éltek át. Gondoljunk Mózes hálaadó énekére: „Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem" (2Móz 15,2). Legnagyobb ünnepeken Hallél-zsoltárokat énekeltek (113-118 zsoltárok), amelyeket Jézus is énekelt a tanítványaival (Mk 14,26). Pál és Szilász a filippi börtönben kalodába zárva nem gyászénekeket, hanem Istent magasztaló énekeket énekelnek. Pál apostol így buzdítja a híveket: „teljesedjetek be Lélekkel, beszélgessetek egymás között zsoltárokban, dicséretekben és lelki énekekben; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak".

A hívő ember énekel. Az éneklést nem lehet parancsolni (137,1-4), de az új énekhez új szív is kell! Amikor nemcsak a szánk énekel, hanem a szívünk is. Annak énekelünk, akit szeretünk, akivel közösségünk van. Az édesanya énekel a gyermekének, mert szereti. A hívő ember énekel az Úrnak, mert szereti. Ismertem Nagykőrösön egy presbitert, aki azzal töltötte a vasárnap délutánjait, hogy zsoltárokat énekelt.

Te milyen viszonyban vagy az Istennel? Beszélsz vele? Énekelsz neki, vagy csak köszönő viszonyban vagy vele egy betanult imádság erejéig? Amíg idegen földön vagy, amíg szívedet nem adtad oda az Úrnak, addig csak a száddal énekelsz és nincs benne áldás. Amikor átéled bűneidből való szabadítást, akkor megnyílik szád hálaadásra és szabad szívvel fogsz énekelni.

Az áhítat után Szakál Péter esperes nyitotta meg az egyházzenei délutánt. Elsőként a nádasdi Széchenyi István Általános Iskola 30 fős leánykórusa énekelt gyönyörűen szép és tiszta hangon egyházi és ifjúsági énekeket Tamus Bea zenetanár, karnagy irányításával, a zenei kíséretet gitárral István Péter és Tangl József szolgáltatták. A celldömölki énekkar Bárdos Lajos: Teljes szívemmel c. kánonját adták elő, majd zsoltárokkal és dicséretekkel díszítették szolgálatukat. A kórust Lakatné Molnár Adél karnagy vezette. A népes gyülekezet egy-egy kórus-fellépés közben református énekeket énekelt. A kántori szolgálatot Dr. Juhász Sándor szentgotthárdi gondnok, egyházmegyei világi főjegyző végezte. - A harmadik fellépő a becsvölgyei gyülekezet énekkara volt, ők evangéliumi énekeket adtak elő. A szombathelyi gyülekezet kórusát Muresán Adriána karnagy irányította. C. Goudimel 42. genfi zsoltárfeldolgozását, majd Birtalan József erdélyi lelkipásztor - zeneszerző 90. zsoltár kompozícióját adták elő, végül Samuel Jacobi: Istennek tetszened c. műve csendült fel. Ezután a körmendi Kölcsey Utcai Általános és Alapfokú Művészeti Iskola ifjúsági fúvószenekara szolgált. Őket követte a Zeneiskola Fuvolás Kvartettje. A zalaegerszegi énekkar C. Goudimel 34. zsoltár feldolgozását, Gárdonyi Zoltán: Pünkösdi dicséret és Tinódi Lantos Sebestyén: Imádkozzatok és buzgón kérjetek c. énekszámokkal dicsérték az Urat és örvendeztették meg a hallgatóságot. Az énekkart Varga Annamária vezette. Orgonán kísért Kiss Szabolcs, a gyülekezet orgonistája. Az Őrségi Baráti Kar az Ima; Szállj le ránk oh Lélek; Áldunk Istenünk; Csodás kegyelem c. műveket adták elő Boldogh András karnagy feldolgozásában és dirigálásában.

Az egyházzenei délután utolsó fellépője a sárvári gyülekezet ének- és zenekara volt. Az évtizedek óta együtt éneklő és muzsikáló testvéri közösség héber dallamokra írt dicsőítő énekeket szólaltatott meg hangszeres kísérettel.

Zárszóként Szakál Péter esperes köszönte meg minden énekkarnak, zenekarnak a komoly felkészülést és a szép előadásokat. Meghirdette, hogy a 2019. évben az egyházmegyei találkozó a szlovén határszélen lévő Lentiben kerül megrendezésre.

A találkozó szeretetvendégséggel folytatódott a vendéglátó körmendi gyülekezet szolgálatával.

Szabadi István