Dohi Zsolt lassan két évtizede a Sárvári Református Egyházközség gondnoka, emellett az Őrségi Református Egyházmegye tanácsosa, a Dunántúli Református Egyházkerület közgyűlési képviselője, illetve Mesterháza község polgármestere.

Tisztelt gondnok úr 20 esztendő egy egyházközség élén presbiterként, majd gondnokként, alkalom a visszatekintésre. Tudomásom szerint az Ön esetében is meghatározó volt a családi indíttatás.

A nagyszülők példája volt meghatározó. Mind az anyai, mind az apai ágon - Vámfalun, illetve Kőszegremetén, mindkettő az erdélyi Szatmár megyében - erős hitű, az egyházért áldozatot és felelősséget vállaló nagyszülőknél eltöltött nyarak, a gyülekezeti bibliaórák, melyek éveken át nagyszüleim házában kerültek megtartásra, jelentették a szellemi gyökereket.

Hosszú volt az út lélekben és térben is a nagyszülői háztól a gondnoki szolgálatig. Milyen nehézségei, illetve örömei vannak ennek a szolgálatnak?

A kamaszkor elhozta az eltávolodást az egyháztól, aztán amikor Sárvárra, Mesterházára kerülve fizikailag is távol kerültem a templomtól - a környéken nem volt a közelben református templom -, akkor kezdtem el újra érezni egy Isten-kereső közösségnek a hiányát. Azután a családommal megtaláltuk a sárvári közösséget, - már az esküvőnk is itt volt feleségemmel a templomunk elődjeként szolgáló egykori kovácsműhelyből lett imaházban -, ahol fokozatosan egyre inkább beépültünk a gyülekezetbe. A szolgálatra való felkérést őszintén szólva vonakodva, fenntartásokkal vállaltam, mert nem igazán tudtam mire vállalkozom. Presbiterként, gondnokként a példaadás fontos számomra. A szolgálat nehézségét az adja, hogy hiányoznak a tradíciók, a közös múlt, a közös emlékezet, a keretek. A történelmi Magyarország különböző területeiről, más-más háttérrel ide érkező reformátusokat kell közösséggé formálni, egy a belső mozgások miatt gyakran és gyorsan változó összetételű gyülekezetben. Ugyanakkor öröm látni és átélni a gyarapodást, az egyre növekvő istentiszteleti közösséget, a sok-sok gyermeket.

A különböző közegyházi funkciók és feladatok egy másfajta, tágabb rátekintést is adnak az egyházi életre. Melyek ezeknek a tapasztalatai?

Itt az Őrségi Református Egyházmegyében egyfajta kettősség tapasztalható. Egyrészt a falusi gyülekezeteink, objektív demográfiai okok miatt is egyre inkább sorvadnak. Ez a csökkenés, az emberileg megállíthatatlan lassú fogyás megüli a lelkeket, rátelepszik a gondolkodásra, a mentalitásra is sajnos. Az egyházlátogatások szomorú tapasztalata, hogy olykor olyan gyülekezetek is halódnak, ahol a lélekszám, a háttér, a potenciál ezt nem feltétlenül indokolná. Talán vissza kellene térnünk a gyökerekhez. A régiek még tudtak valamit, amit mi már úgy látszik elfelejtettünk. Másrészt ott vannak a városi gyülekezeteink, amelyek előre lépnek, épülnek, sokrétű, változatos egyházi élet tapasztalható.

Gondnok úr az egyházi szolgálat mellett közéleti szerepet is vállalt, immár négy esztendeje a 160 lelkes Vas megyei kistelepülés, Mesterháza polgármestere. A hit és a közélet között van-e, lehet-e bármilyen kapcsolat?

Nem lehet, hanem van kapcsolat. Egy olyan faluban választottak reformátusként polgármesternek, ahol nagy többségben katolikusok, illetve evangélikusok élnek, zömében vallásos emberek. Mindkét felekezet híveivel jó a kapcsolat egyébként. Fontos, hogy minden vasárnap látják a polgármestert beülni az autóba és elmenni az istentiszteletre Sárvára, mert ez egy példa. Tudják, hogy hívő ember vagyok, ráadásul a Református Egyházközség gondnoka Sárváron és ezzel kapcsolatosan csak pozitív visszajelzés érkezett. Vasárnapról vasárnapra ott van előttem egyházunk címere - hiszen szemben ülök vele a templomban - és benne az ige: "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?"(Rm 8,31) Ha nem is mottóként, de jó lenne ezt továbbadni.

Milyen tervei vannak gondnok úrnak a jövőre nézve?

Tulajdonképpen egy megvalósult tervről tudok beszámolni. Sokadik nekifutásra ebben az esztendőben sikerült bővítenünk egyházi ingatlanunkat a földszinten egy gyülekezeti teremmel, a tetőtérben a lelkészlakás bővülhetett, illetve elkészült egy belső parkoló is. Az egyre növekvő istentiszteleti látogatottság, az istentisztelettel párhuzamosan futó gyermek-istentisztelet, a különböző hétközi alkalmak indokolták a bővítést, aminek nagyon örülünk. Célunk a gyülekezet további épülése, építése.

Köszönöm a beszélgetést.

Szentgyörgyi László