Őrségi Református Egyházmegye

Egy rózsalugas története

2019-07-15 09:13:52 / Bódis Tamás

Tömören a történetet annyi, hogy a pap megálmodta, a vállalkozó adakozta, a hívek ütötték, a pap és a vállalkozó pedig megcsinálta. Na, most bővebben és magyarázva a történet imígyen esett.

Évek óta álmodtam egy rózsalugast, futórózsát minden színben és rendezettségben, és amikor kifutó áron lehetett kapni néhányszáz forintért rózsatövet, vásároltam és ültettem a templom mögé. A rózsatöveket Fülöp Sándor presbiterrel ástuk az építési törmeléket kitermelve és termőfölddel helyettesítve több éven át. Ha valamelyik kipusztult, újat ültettem. A tavalyra kinőtték a melléjük ütött karót.

 

A rózsalugas álmát hallotta és a hozzávaló anyagot gyülekezetünk tagja, Gál Béla adományozta, le is szállította, s akinek jósága és kétkezi munkája nélkül aligha állna mai szépségében és igényességében. A tavaszi nagytakarítás idején a vasoszlopokat Samu segítségével a hívek ütötték, amint fényképek tanúskodnak a tettről és tettesekről. Samu a nagykalapács, szaknyelven a nagyverő, szintén Béla tulajdona. Később is beavatkozott Samu, amikor a végső helyzetüket elfoglalták az oszlopok. Hegesztést, festést, huzalozást kikötése szerint Bélával ketten csináltuk. A vele való jóízű beszélgetésből, két mondat mélyen maradt bennem, amikor megköszöntem és megkérdeztem, hogy mennyivel is tartozunk neki.

 

- Tiszteletes úr, ez mindannyiunkké, s ha szép, nekünk szép. Tudja, én már öregember vagyok - ami nem úgy van! -, pénzért nem dolgozok, de akit szeretek, annak ingyen bármit megteszek!

 

Ez a rózsalugas története. Húsz méter hosszan, a szombathelyi református templom mögött. És a történet folytatódik. Egyre szebben virágozik.

 

Sok ilyen gálbélás szívet kívánok egyházunkban!

 

Jakab Bálint lelkipásztor

 

Forrás: https://www.szombathelyref.hu/egy-rozsalugas-tortenete