„Mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol ének volt az alapja. A hangszer a kevesek, kiváltságosak dolga. Az emberi hang, a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak általános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja.” Kodály Zoltán
Több hetes előkészület, izgalom előzte meg az ének-zene vasárnapi ünnepi istentiszteletet, amit az Egyházasrádóci Református Templomban tartottak meg az Őrségi Református Egyházmegye hívei. Istennek legyen hála, hogy újra megtelhetett a templom, ezzel is csodálatosan jelezve, hogy a kicsinységünk ellenére tudunk lelkesen együtt énekelni, Istenre figyelni és egymásnak szolgálni. Az ünnepi istentiszteleten Dr. Balikó Zoltán református lelkipásztor hirdette Istennek üzenetét, amellyel igyekezett megerősíteni bennünket, hogy a közösségnek formáló ereje van, és törekednünk kell a közös magasztalásra, nem elfeledve, hogy az éneklés erőt adhat az Istennel és egymással való egységre. Az igei gondolatoknak az alapigéje a Zsoltárok könyvéből szólt a jelenlévőkhöz: Zsolt 96:1: "Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld! " és Zsolt 96:10. a: "Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az Úr!"
Szabadi István esperes úr és Pető Gábor Márk lelkipásztor köszöntése mellett hat énekkar és énekes, hangszeres szolgálattevő tette magasztosabbá az ünnepi alkalmat (az Egyházasrádóci Kossuth Lajos Általános Iskola énekkara, Dr. Juhász Sándor, egyházmegyei főgondnok, Zalaegerszegi Református Gyülekezet énekkara, Őrségi Baráti Kar, Becsvölgyei Református Gyülekezet énekkara, Egyházasrádóci Népdalkör). A gyülekezet is énekekkel dicsőítette Istent és hálás szívvel magasztalta gondviselő Istenét. Csodálatos érzés volt részese lenni, ebből meríteni, a lelket erősíteni. A délután szeretetvendégséggel ért véget, amit a Für Lajos Művelődési Házban szerveztek meg a házigazdák. Nagyon jó hangulatban telt el a kötetlen délután, a közös étkezés mellett lehetőség volt a beszélgetésre. Jó volt látni, hogy a generációk szeretetteljesen voltak együtt, a gyerekek játszottak, a felnőttek felszabadultan beszélgettek, az arcokon a valódi öröm jelent meg.
Visszagondolva, néhány nap elteltével is bátran mondhatjuk, hogy minden pillanatán áldás volt. Tudtunk egymásnak örülni, szeretettel hálát adni, és reméljük, hogy Egyházmegyénk még több ilyen felemelő alkalmat szeretne megtartani. A mi kicsiny gyülekezetünk nagyon örül a lehetőségnek, és reméli, hogy erősödve egymás szeretete által még több csodában részesülhet, ha nyitott és kész a szolgálatra. Istennek legyen hála mindenkiért és mindenért, köszönet mindazoknak, akik segítették munkánkat.
Pető Tímea