Pápai Református Egyházmegye

2011. november

2011-11-01 11:08:40 / Füstös Gábor

November első napját a halottak napja árnyékolja be, mely sokunk számára egy szomorú és fájdalommal teli nap. Ilyenkor visszatekintünk elköltözött szeretteinkre, akiknek emléke szívünkbe vésődött, képe talán ott lóg a falon. Ennek az időszaknak a feldolgozását gyakran megnehezíti a kérdés, vajon mi van az élet után: Isten nélkül való öröklét vagy Istennel való tökéletes közösség, s hová jutunk, ha majd magához szólít a Teremtő Atya.

Nagyon jó útmutatást ad Isten igéje: „Akié a Fiú, azé az élet. Akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.”

(1Jn 5,12) Isten átvilágít bennünket, hogy ki lakozik szívünk rejtekében, kinek szenteljük életünk, befogadtuk-e Krisztust, vagy Zákeushoz hasonlóan a fügefáról nézzük közeledtét.

 

János levelében az örök élet Jézusban gyökerezik, ezért jött le Isten Fia közénk a földre, hogy minket a bűnből, halálból az örök életre vezessen. Így bármilyen magányosak, kiszolgáltatottak, reményvesztettek is legyünk, tudnunk kell, hogy Atyánk Jézusban minden napon mellettünk áll, megőriz és hazavár.

 

Hordozzuk hát a világban Atyánk szeretetét, hogy mások is megismerjék nagyságos tetteit!

 

Kovács Imola