Cikluszáró Egyházkerületi Közgyűlés

Cikluszáró püspöki jelentés, felkészülés a választásra, egyházmegyei bemutatkozások, személyi kérdések – a Dunántúli Református Egyházkerület Közgyűlése 2026. május 29-én a balatonalmádi református templomban ülésezett.

A cikluszáró közgyűlés Szabó J. Róbert, a Veszprémi Református Egyházmegye esperesének rövid áhítatával kezdődött. Az ülést Dr. Nemes Pál kerületi főgondnok nyitotta meg, a tanácskozást Máté László kerületi főjegyző vezette.

A közgyűlés első napirendje a cikluszáró püspöki jelentés volt.

„Hálaadással és meghatottan állok itt, hiszen ez a cikluszáró Egyházkerületi Közgyűlésünk és a cikluszáró püspöki jelentés” – kezdte Steinbach József püspök beszámolóját, amelyben nemcsak a hat, hanem a tizennyolc évre tekintett vissza. Elmondta, hogy a részletes, írott formában is kiadott beszámolóját az októberi ünnepi közgyűlésre készíti el.
Igei bevezetőjében a húsvéti hittel és pünkösdi lelkülettel megélt életről szólt. A húsvéti sír elől elgörgetett kő a mi bezártságainkból való szabadulásnak is jelképe. Az emberi cselekvés csak akkor adhat megoldást a problémákra, ha a Szentlélek által felismerjük, hogy Isten nélkül tehetetlenek vagyunk, hiszen csak Ő tudta elhengeríteni a sírbolt elől a követ. Feltámasztotta egyszülött Fiát és ezzel az életet elsorvasztó zártságokat is megnyitotta, bűnbocsánatot, új és örök életet adott nekünk. „Ez az evangélium, az egyetemes üzenet, az egyházra mindig ez bízatott. Ha ehhez az üzenethez hű az egyház, akkor valójában minden rendben van, mert nem a körülmények határoznak meg bennünket, hanem az az örömhír, amit Isten ránk bízott” – mondta hozzátéve, nem a folyamatos megújulásra van szükség, hanem élő Krisztus-hitre, a Szentlélek áldására. Arra, hogy saját gyarló lelkünket betöltse az Úr Lelke, mert az ilyen ember és közössége mindig Isten országát építi, az Úr Jézus Krisztus testét munkálja, a feltámadott Úr örömében, és – bármilyen nehéz is –, túllép saját vélt vagy valós igazságán, önös érdekein, mert valójában nem a saját lelke, hanem az Isten Lelke vezeti őt.

„Ha visszatekintek erre a hat, illetve tizennyolc esztendőre, akkor a szívemben csak hálaadás és öröm van. Megtiszteltetés volt a dunántúli reformátusság nagy családját szolgálni három cikluson át” – kezdte személyes, őszinte összegzését, köszönetet mondva a támogató szeretetért és az egységért, amely a Dunántúlra jellemző.
Visszatekintve úgy fogalmazott, hogy a három ciklus teljesen különböző volt. Az elsőben, amely számára a legkedvesebb, tudtak érdemi, tartalmi kérdésekkel foglalkozni, személyes kapcsolatot tartani a gyülekezetekkel. A második ciklusban a beruházások lebonyolítása vitte el a figyelmet, míg a harmadik ciklust katasztrófakezelésnek nevezte: Covid, háború, gazdasági válság, kegyelmi ügy…
Pontokba szedve idézte fel, mit tudtak elvégezni a három ciklusban a misszió, a lelkipásztori szolgálat, a gyülekezetek építése terén. A pályázati források kapcsán elismerte annak kockázatát, de kiemelte, hogy mindezt jó szívvel, a kárpótlás részeként fogadhattuk el, és jó ügyet szolgáltak, ezért nincsen alapja, főként az egyházon belülről érkező, negatív kritikának.

A szigorú és következetes gazdálkodásnak köszönhetően jelentős tartalékkal zárják a ciklust, amely biztonsági alapot nyújt a jövőre nézve. Vannak még megoldandó feladatok, és új kihívásokkal is szembe kell majd nézni, de mindenhez az Úrtól kapott reménység megvan, a kő el van hengerítve. Az egyház feladata minden körülmények között ennek a reménységnek a szolgálata, hirdetése.
A cikluszáró püspöki jelentést bővebben olvashatják a hamarosan megjelenő Dunántúli Református Lapban.

Az Egyházkerületi Közgyűlés a cikluszáró püspöki jelentést elfogadta, és Isten iránti hálával köszönte meg minden lelkipásztor, gondnok, presbiter, munkatárs, gyülekezeti tag, intézményi munkatárs, esperes, egyházmegyei gondnok, intézményi vezető és munkatárs, testületi tag hűségét és szolgálatát.

A Dunántúli Református Egyházkerület 2021-2026 közötti választási ciklusra megválasztott tisztségviselőinek és testületeinek megbízatása 2026. december 31-én lejár.  A törvényi kereteknek megfelelően a közgyűlés elrendelte a Magyarországi Református Egyház Választási Szabályairól szóló 2022. évi IV. törvény szerinti választások lebonyolítását. Ehhez kapcsolódóan egyházkerületi választási bizottságot választottak, akik a közgyűlésen esküt is tettek: Lelkészi tagok: Gerecsei Zsolt (Ács – Tudományos Gyűjtemények), Iván Géza (Enying), Konc-Gáll László (Balatonszárszó); Presbiteri tagok: Bollók Gyula (Balatonkenese), Ferenczi Alpár (Pápa), Lay Gábor (Pápa).

Az elmúlt közgyűlések része az egyházmegyék életébe való betekintés.
A mostani alkalmon elsőként Márkus Mihály esperes a Pápai Református Egyházmegye jelenlegi helyzetét ismertette rövid múltra való visszatekintéssel, sokszínű mindennapjainak és az elmúlt évek közös tapasztalatainak bemutatásával. A történelmi múlt felidézése után szólt a területi adottságokról, ahol összesen 59 gyülekezetben szól Isten Igéje. A legutóbbi népszámláskor 26485-en vallották magukat reformátusnak, amelynek 65 százaléka van nyilvántartva a gyülekezeteknél, és 8000 fölött fizettek egyházfenntartói járulékot.

Az egyházmegye középső területe üres folt református gyülekezetek szempontjából. A Csornán elindult missziói és a Kapuváron működő leányegyházközség az itt élő reformátusságnak nyújt lehetőséget, de sok az új betelepülő ezen a részen, a misszióban több lehetőség van még. Az esperes az elmúlt időszakok adatait elemezve állapította meg, hogy a társadalmi változásoknak okán bár fogyott a hívek száma, de jöttek létre új közösségek, a hitélet és a közös terheviselési lelkület nőtt. Szólt továbbá az egyházmegyében működő intézményekről, ezek áldásairól, a területi és a korosztálybeli kihívásokról, a közösségépítésről, a nyitottság, az odafigyelés, az emberek közötti jelenlét fontosságáról. Hálaadással szólt új kezdeményezésükről, az egyházmegyei missziói napról, amely olyan közös találkozó, amikor a gyülekezetek közösségei épülhetnek, erősödhetnek egymás hite által. A cél nem a szervezeti keret, hanem a lelki közösség erősítése.

Gerecsei Zsolt esperes a Tatai Református Egyházmegyét mutatta be. A történelmi területi és népesedési alakulásokat, a reformáció hatásait felidézve ismertette az egyházmegye kialakulását, jelenlegi helyzetét. Jelenleg 40 anyaegyházközség – amelyből négy missziói egyházközség – szolgál itt, és van egy szórvány missziós terület is. A népszámláláskor több mint 25000-ren vallották magukat reformátusnak, a gyülekezetek nyilvántartásában mintegy 17000 fő szerepel, közülük 7000-ren fizetnek egyházfenntartói járulékot. Bár vannak elsorvadó közösségek, de a gyülekezetek nagyrésze nemcsak igyekszik magát eltartani, végezni a szolgálatot, hanem új lehetőségeket is keres az építkezésre, egyre többen vesznek részt a hitéletében.

A szolgálatot 45 lelkipásztor végzi az egyházmegyében, közösségük kapcsolatának erősítése folyamatos. Szólt a hittanoktatásban résztvevők alakulásáról, a hitoktatók összefogásáról, az intézményekről, az egyházmegyei pedagógus napról és az egyházmegyei oktatási díjról.  A közösségi életet építik a konferenciák, találkozók, közös ünnepek, hittanversenyek, táborok… Szólt arról is, hogy a belső, feszültségekből adódó kihívások ellenére az egyházmegye élete egyensúlyban van, egységben tudnak szolgálni.

A Közgyűlés döntött még a lelkészszentelésre jelentkezettekről, a Pro Pannonia Reformata idei díjazottjáról.