Akkor kezdődött a várpalotai gyülekezet kapcsolata vele. Akkor ismertük meg igazán. Addig csak egy név, egy egyházi tisztségviselő volt számunkra. De attól kezdve, hogy személyesen is találkoztunk vele évente egy-két órára, gyülekezetünk tagja lett. Hozzánk is tartozott. Ő tanácsolta először, hogy ha igazi csendes hetet szeretnénk, Zselickisfaludot válasszuk, mert ott minden megvan, amire áhítunk. Nem gondoltuk, hogy annyira igaza lesz, hogy 11 évig más táborozási hely eszünkbe se jutott. Január végén, február elején már jelentkeztünk, és az idén is írtuk, hogy a szokásos időpontban szeretnénk ott lenni.

A terasz, ahol annyit beszélgettünk.

Mindig lejött hozzánk. Úgy gondoltuk, csak hivatalos látogatás lesz egy jelzett napon. Ha tudtuk az időpontot, a lányok már odakészítették a kávét, hogy abban a pillanatban, ahogy látjuk autóját, már kezdjék is főzni. Belehuppant a terasz padjába, és az öt percet igénylő elintézendőkből egy-két órás beszélgetés lett. A gyülekezeti tagok is körbevették. Szó volt egyházról, hitről, a gyülekezetek mai speciális gondjairól. Emlékszem, egyszer örömmel újságolta, hogy aznap reggel született meg következő unokája.

Aztán volt, amikor a megbeszélt napon nem tudott jönni. Másnap fáradtan, gondterhelten érkezett valamelyik közegyházi vagy saját gyülekezeti helyéről. Csodáltuk, hogy mennyi mindent bír. De elmondta: ez az életeleme. Ő nem dolgozószoba-teológus, neki mennie-tennie kell.

Része lett csendes heteinknek. Egy-egy szavával, mondatával mindig adott megbeszélni- és gondolkodnivalót a heti témán túl is.

Pár éve a temetőbe is kimegyünk. Egyszer, amint a sírfeliratokat böngésztük, felfedeztük szülei síremlékét is. Imádkoztunk, elmondtuk az Apostoli Hitvallást, énekeltünk. Amikor ezt említettük neki, szelíd mosollyal nyugtázta.

Hihetetlen, hogy többé nem fog jönni. A hír hallatán nemcsak a kaposváriak, de a várpalotaiak is megkönnyezték. Mert a miénk is volt.

Hisszük, hogy Jézus róla is mondta:

„...ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya". (Ján. 12,26b)

Édeseim, ne sirassatok engem!

Ha szerettek, csendes örömmel

Nézzetek utánam.

Én egy órával előre siettem.

És várlak a lakóház ajtajában,

amely örökre egyesít velem.

(Sík Sándor)

Megpróbáljuk.

L.P.

Bellai Zoltán, 2017