Akárhogy is nézzük, ez a zsoltár egy különleges belső logikával megszületett lelkigondozó irat. Mondatai egyfelől az individuális lélekápolás, lélekgyógyítás metodikájának példaszerű megjelenítését, másfelől a kollektív vígasztalás csoport dinamikájának elemeit is tartalmazzák. Mindkét ígénynek megfelel e zsoltár. Így vizsgáljuk a belőle imént felolvasott részletet.         

      A zsoltár felirata így hangzik: „Könyörgés nagy veszélyben".  A  veretes  Károli fordítás pedig így fogalmazza meg a címet: „Az Istenben bízó lélek könyörgése az ellenségtől való szabadításért." Máris kerek egész a beharangozott téma felvetés tág ölelése. A keletkezési körülmények összefoglalása pedig így olvasható az első versben: „...Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban." (Zsoltárok 56:1) Maga az alap történet részletesen elbeszélő formában a Sámuel első könyve 21. fejezetének 11-16. versében található a Bibliában.

      Dávid király így kezdi: „Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem." Ez egy tragikus helyzet elemzés, úgy is mondhatnánk: egy különleges exploráció. A verbális feltárásra nem az imádságot meghallgató Istennek van szüksége, hanem a felzaklatott lelkű Dávidnak. Merthogy Ő tisztában van az ima erejével. Nem kérdés előtte: semmiképp sem zárulhat eredmény nélkül e gyónás. Az elmondásnak, a feltárásnak - ha úgy tetszik a jó értelemben vett „kibeszélés"-nek - már önmagában véve is terápiás jelentősége van. Ez egyébként a klasszikus verbális pszichoterápia alapja is egyben. Ami e bibliai vers tartalmát illeti, könnyedén megállapítható, hogy íme nincs új a Nap alatt. A bosszúvágytól való lihegés, az innen-onnan érkező támadások, a másik eltiprásának és leigázásának alattomos vagy épp nyilvánvaló és leplezetlen szándéka, a szorongató életharc, a tülekedés, a mobbingolás, a rágalmazás és így tovább, az összes szinonímájával együtt modern világunk sajnálatos velejárója, kísérő jelensége. Szenvedünk is tőle rendesen és szenved tőle a társadalom egésze.

      Individuális értelemben is igaz mindez, de a közösségivé terebélyesedett formájában is. Ez utóbbi összefüggésben kell gondolnunk arra, hogy minden nép-nép közti feszültség, vagy az annak kisüléseként  elkerülhetetlen  harc  (felkelés, háború, forradalom) a negatív emberi érzések elharapódzásának és kollektívizálódásának következtében jön létre, könnyeket, letarolt világot, nyomorúságot hagyva maga után. Ezzel máris elérkeztünk ezerkilencszázötvenhat megünneplésének aktualitásához. Bizony, ezekből a Dávid király által sorolt negativisztikus emóciókból kellett törvényszerűen kialakulnia az ötvenhatos forradalomnak, elébb gondolatban, majd a megvalósítás szintjén is. Amikor a fentiek miatt valahol, valakikben elszakad már az a bizonyos húr, akkor annak immár súlyos következményei vannak.

      A zsoltár így folytatja: „Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen. Ha félek is, benned bízom!" Azaz: a zsoltáros királynak tehát van terápiás javaslata, önmagára, saját sorsára nézve. Ezt azonban más is kipróbálhatja. Sokan nyúltak s nyúlnak e lehetőséghez ma is. Rákóczi szabadságharcos zászlójára Szent Pál apostol Igéje volt ráhímezve: „...Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róma 8:31) A forradalom '56-ban 12 nap elmúltával megbukott, mert a zsoltárban említettek forgatókönyve szerint a zsarnoki önkény szovjet tankjai letiporták. De - ahogy szoktuk mondani - eszméje ma is él. Hillary Clinton nyilatkozta: Az amerikai nép hódolattal gondol a magyar '56-ra... A kérdés most már csak az, hogy a magyar nemzet a mostani újkeletű támadások kereszttűzében (Európai Únió, Valuta Alap és így tovább) megtanulja-e Dávid királytól a gyógyuláshoz vezető utat vagy pedig nem: "...Ha félek is, benned bízom!"      

      Jövő hétfői hétkezdő meditációnkban - ha Isten engedi és élünk - folytatjuk e mai gondolatsort, a zsoltár további versei alapján, az október vége aktualitásai mentén.

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész