„Énekelj az Úrnak, te egész föld!”

A Tatai Református Egyházmegye XXXI. Kórustalálkozójára, a 96. zsoltár hívó szavát meghallva, nyolc énekkar közel 150 fővel érkezett. Az április 27-én, Komáromban megtartott találkozó alkalom volt dicsérni Istent, imádkozni énekszóval és közösségben megállni Krisztus előtt, egységet alkotni az Ő közösségében.

„Dicsérjétek az Urat! / Áldjátok ő szent voltát!” A találkozók sorában talán nem most voltak a legtöbben, hisz a Covid-járvány után lassan éledeznek újjá a kórusok, de mégis felemelő érzés, amikor több száz kórustag hangján zendült fel kezdőénekként a 150. Zsoltár.

A közös éneklés az egy igaz Isten előtti bizonyságtétel egyik legszebb módja. Krisztusban testvérekként értek össze a hangok, mintegy demonstrálva Isten éneklő népének összetartozását. Az együvé tartozás szép példája volt az is, hogy a legközelebbről érkezett Észak-Komárom gyülekezetének kórusát határ választja el, de nem választja szét az anyaországtól.

Nyitó áhítatában a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház emeritus püspöke, Fazekas László a Krónikák könyvéből, Dávid hálaadó éneke alapján hirdette Isten igéjét: „Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!” (1Krón16,8-15)
A püspök kiemelte, hogy a zene, az ének Isten csodálatos adománya, ami nevelő erővel bír, nagy hatással van az emberre: „Finomítja a lelkünket, szebbé és jámborabbá tesz, elűzi a szomorúságot”. Isten népe szinte mindig énekelt, énekben mondta el örömét, bánatát, énekben fejezte ki érzéseit. Jézus egyházában az énekek az életről, Krisztus megváltó, újjászülő csodájáról szólnak. „Az Isten élet, szeretet és szenvedés, és ezek mind Krisztus győzelmébe torkollnak” – mondta hozzátéve, hogy ezért minden egyházi éneknek az élet az alaphangja.

A Tatai Református Egyházmegye esperese, Gerecsei Zsolt Mózes hálaénekének szavaival köszöntötte a kórusokat: „Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az Úrnak: Éneket mondok az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom.” (2Móz 15,1-2) Keserves táncdal – idézte fel e szokatlan párosítású címet emberlétünket jellemezve: „Keserves és vigadozó a lelkünk. Valahogy mi vagyunk benne minden zenében, akár szomorú, akár örvendező dallamokról legyen szó.” Ahol Isten jelen van, ott jelen van az ének is, mondta, ahol Isten szabadítása megjelenik, ott azonnal dal fakad. Az igére mutatva kiemelte a közös éneklés áldott szerepét, Isten az éneklésben összehozza, egységbe kovácsolja az ő népét.

Máté László, a házigazda gyülekezet lelkipásztora, az egyházkerület főjegyzője üdvözölte a fellépő vendégkórusokat, valamint megköszönte Valkiné Gúthy Éva és Molnár Péter odaadó munkáját is, amit a szervezésben végeztek.

Veresné Petrőcz Mária, kerületi énekügyi előadó vezényelte le a közös beéneklést, majd elkezdődtek a kórusok bemutatkozásai. Nyolc gyülekezetből érkeztek énekkarok:

Komáromi Református Énekkar

Császári Református Énekkar 

Collegium Musicum (Észak-Komárom) 

Mocsai Református Énekkar 

Nagyigmándi Női Kar 

Tatai Soli Deo Gloria Kamarakórus 

Tatabánya-Bánhidai Református Énekkar 

Esztergomi Énekkar 

Többek között elhangzottak zsoltár átiratok, hagyományos és modern dicséretek. A közel kétórás műsor lezárásaként a fellépők alkotta összkar Valkiné Gúthy Éva és Molnár Péter vezetésével együtt adta elő a „Már keresztem vállra vettem” énekünket Szak Antal és Áprily Lajos feldolgozásában és Claude Goudimel szerzeményében a 81. zsoltárt.

A bemutatkozások után Hamar László, egyházmegyei énekügyi előadó méltatta az elhangzott műveket, a kórusok felkészültségét, majd a találkozó szeretetvendégséggel zárult.