Zselickisfaludi csendes napok, avagy a szürke hétköznapokból való kimaradás
Rácz Péter és Timár Péter József, 2013-08-23 04:00:00
Bár sokak szerint a mai világrend a legjobb, de mégsem lehet az, mert az Isten világrendje az. Pont ezért a Várpalota-Pétfürdői református gyülekezet minden évben öt napot Zselickisfaludon tölt. Magunk mögött hagyván az élet gondjait, problémáit egy csendes, magyarországi viszonylatban a legkevésbé fényszennyezett településen, tehát mindentől zavartalanul csak Istenre és vele való kapcsolatunkra figyelhettünk. Az idén immár hatodik alkalommal.
Idén bibliai vezérfonalnak Naámán történetét dolgoztuk fel. (II. Kir. 5,1.-19.) Ebben Naámán gyógyulásáról, megvilágosodásáról olvashatunk, hogy a világon csak egy Isten létezik.
„Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben!”
2013. augusztus 05-én hétfő reggel indultunk. A somogybabodi pihenőnél egy-két tévelygőt bevárva lassan, de biztosan megérkezett a csoport Zselickisfaludra. Az első napon a szobák felosztása és a kipakolás után, délután egy Petörke-tavi fürdőzéssel frissítettük magunkat a nagy melegben. Mivel Bellai Zoltán püspöki főtanácsos úr odaadta a templom kulcsait, lehetőségünk nyílt az esti áhítatokat a templomban tartani. Ezeket az esti alkalmak nem a lelki vezetőnk Lukátsné Orovicz Piroska főtiszteletű asszony vezetésével történtek, hanem a csendes héten résztvevő gyülekezeti tagok tartották.
Az esti áhítat után szabad program következett, aminek leginkább a nagy számban jelen lévő fiatalság örült, mert ilyenkor idejüket szórakozásra és egymás megismerésére fordíthatták.
A második napon, a korai kelés és a reggeli után lelkészünk vezetésével nekiláttunk a már említett bibliai részlet feldolgozásának. Mivel nem egyben, hanem szakaszonként dolgoztuk fel, az elején sokak számára még nem nyert értelmet a történt mondanivalója. Ez a probléma a hét végére megoldódott és bár megértettük a történet üzenetét, nagyon sok felmerült kérdésre választ kaptunk, még mindig maradt olyan dolog, amit jobban át kell gondolni. Újabb és újabb gondolatok támadtak. Délután több program közül szabadon lehetett választani. A csoport egyik része, - főként a nők és lányok - szappant készítettek, ami a megtisztulás jelképe, a tábor sportkedvelő lakói pedig fociztak.
Már hagyományos módon a két gondnok csapatkapitánysága alatt. (Jelentjük: a palotai egyházrész nyert).
A hét közepére a délutáni programok egy kicsit besűrűsödtek. Ebéd után a szennai skanzent látogattuk meg. Azután az ifjúság egy XVIII. századi iskoladráma előadásával ajándékozta meg a híveket. A mesterségek versengésének a komédiáját adtuk elő, aminek először a nyelvezetével, latin kifejezéseivel kellett megküzdenünk. De a négy komoly próba után mulatságos és örömteli perceket élhettünk át, amit a percekig tartó tapsvihar is jelzett.
A délután további részében a bibliai történetet feldolgozó híres festők által készített képeket elemeztük. A szokásos esti áhítat és vacsora után, kihasználva a falunak a már bevezetőben említett sajátosságát, csillagtúrára indultunk. Szabad szemmel is láthattuk az égbolt meseszép csillagábráit. Voltak, akik a bensőségesebb, 3 fős sétát választották, ahol lelki-hitbeli dolgainkról oldottabban szót ejthettünk.
Csütörtök délutánra a tábor megfogyatkozott és emiatt a szokásos délelőtti bibliatanulmányon, énektanuláson és esti áhítaton kívül nem került program meghirdetésre. Ehelyett a somogyi borvidék, egy helyi bortermelőtől vásárolt bora mellett nagyokat beszélgettünk és az estére kicsúcsosodó hangulat miatt zenefelelősünk, Talum György kántor kíséretével, 60-as évektől összegyűjtött slágereit énekeltük közösen. A legsikeresebb produkciót a csoportunk „három tenorja” adta, ezzel szép és vidám perceket szerezve a többieknek.
A hét végére sikeresen feldolgoztuk az igeszakaszt. Ebéd után pedig Dino Buzzati Aki meg akart gyógyulni című novelláját olvastuk el, és a mű által ébresztett gondolatokat beszéltük meg.
Végül feltöltekezve, de mégis szomorkodva, hogy itt kell hagynunk e csodás helyet, összekészültünk a tábor elhagyására. A régi színdarab címével búcsúztunk Zselickisfaludtól és a csendes hét aprajától-nagyjától: „Jövőre veled, ugyanitt”.
„Nemes voltál, most szent vagy; érted, hogy billen át a mérleg? Végre a mienk vagy, Mseridon! Egyedül abban lelheted meg boldogságodat, hogy itt maradsz köztünk, s vigasztalsz bennünket, leprásokat… Őr, zárd be az ajtót, mi visszajövünk. Az őr behúzta a kaput.”
Várpalota-Pétfürdői gyülekezet zselickisfaludi csendeshete - 2013.
2013
8 fotó található ebben a galériában
