„Mindenkinek imádkoznia kell, és a saját életében fel kell vennie a küzdelmet." - Női konferencia 2010. március 6.

Adminisztrátor, 2010-02-20 08:50:18

A Mezőföldi Egyházmegyénkben évek óta hagyomány már, hogy böjtben és adventben konferenciát szervezünk gyülekezeteink asszonyainak. Kezdetben ez valóban asszonykonferencia volt, melyen javarészt az idősebb korosztály képviseltette magát.

Nagy örömmel tapasztaltuk azonban, hogy idővel egyre többen vettek részt fiatalabbak, sőt fiatalok is ezeken az alkalmakon, s így az asszonykonferencia női konferenciává „nőtte" ki magát. Alkalomról-alkalomra egyre gazdagabban térhettünk haza, valóban megtapasztalhattuk, hogy Isten munkálkodik közöttünk.


A következő alkalomnak, 2010. március 6-án szombaton délután ½ 2-től gyülekezetünk ad otthon. (Meghívót lsd. lejjebb) Előadónk Dr. Bene Éva, az ORFI volt reumatológus főorvos asszonya, jelenleg író, akinek számos könyve jelent meg az elmúlt években, s akinek jegyzeteit a Katolikus Rádió öt éven keresztül sugározta. A „Te benned bíztunk" című Református Félórában is hallhattuk az ő bizonyságtételét az elmúlt esztendőben. Ebből olvashatunk itt most kis részleteket ízelítőül, s egyben hívogatóul a most következő alkalmunkra.

Bene Éva: Az intézetben minden osztályvezető főorvosnak alá kellett írnia, hogy egy hónap alatt hány beteget bocsát haza. Ez olyan kötelezettséget rótt ránk, ami szöges ellentétben áll az orvosi esküvel. Erről mind a mai napig meg vagyok győződve. Én nem tudhatom, hogy ki milyen állapotba kerül be az intézetbe, tehát annak előre történő eldöntése, hogy egy beteget legfeljebb 8-10 napig tartunk bent, elfogadhatatlan volt számomra. Ketten nem írtuk alá ezt a papírt, és mindkettőnket nyugdíjaztak. Amikor erről az intézet igazgatója engem értesített, azt mondtam, hogy aki Istent szereti, annak minden a javát szolgálja. Az én esetemben ez így is van, mert a nyugdíjazásom óta minden évben megjelent egy könyvem. Isten egy teljesen más vágányra állított. Egy orvos mindenképpen gyógyítani szeretne, és ha nem tud a betegágynál, hát megpróbálja máshol. Amikor egyik napról a másikra el kellett döntenem, hogy mit kezdjek magammal, eszembe jutott, hogy Magyarországon már évtizedek óta nincs egészségtan-oktatás. Ha valaki nem tudja, hogy milyen tünetek, panaszok esetén mi a teendő, akkor ez sok esetben tragédiához is vezethet. Arra jutottam, hogy egy egészségügyi felvilágosító könyvet kellene írnom, ami segítséget nyújt a betegnek. Mindezt keresztyén szellemiséggel átitatva gondoltam leírni. Így született meg a Védd magad! című könyvem. Utána a Csendes csodák következtek, amelyben Cseri Kálmánt kérdezgettem. A harmadik könyvem már nem a személyes önvédelmet, hanem a kollektív önvédelmet szolgálta: a népességfogyással kapcsolatos jelenségek társadalombiológiai, társadalomlélektani elemzése a Biblia tükrében. Megdőlt az életfa a címe ennek a műnek. Ezután Döbrentei Kornéllal közösen írtuk meg a Magyarországgal Istennek terve van című művünket. Ezt követően a magyar egészségügy tönkretételéről írtam az Itt az ideje a rombolásnak címmel. Most, májusban a Magyarok Házában mutatták be a legújabb könyvemet, melynek Az erkölcs és egészség a címe. Ez úgy született, hogy számos beteg keresett meg azzal a kéréssel, hogy adjam oda az előadásaim szövegét...

 

Bene Éva: A 2004. december 5-i népszavazás engem rendkívüli módon megrendített, mert nem tudtam felfogni, hogy az ország nem fogja fel a saját érdekét. Hiába volt másfél millió igen, volt ugyanennyi nem is, ötmillióan pedig nem mentek el szavazni. Ötmillió embernek abszolút közömbös volt, hogy mi történik a testvéreivel. Annyira nem vette a fáradtságot, hogy a szomszédba átmenjen. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetséges, hogy még saját magunkat sem tudjuk megvédeni...

 

Bene Éva: Az élet nem dől meg magától. A keresztyén értékrend: Isten, haza, család. A fogyasztói társadalom értékrendje: pénz, gyönyör, siker. A nő és a férfi versenytárssá válik, pedig a nő és a férfi a gyermek és házastársi közösség érdekében társ, és nem ellenfél. Isten azonos feladatra rendelte el a nőt és a férfit: közös életre és gyermeknevelésre. Nem lehet versenyhelyzetet teremteni a szekér elé kötött két ló között, hiszen azonos a céljuk. A könyveim azért születtek, hogy az, aki egy kicsit is úgy érzi, hogy szereti a hazáját, és ezt a pusztulást nehezen tudja elviselni, megértse, hogy milyen összefüggések vannak. Magyarországon a globális kormányokkal lojális kormányok hajtják végre mindezt. A hit hatalmas erő. Egy nemzet lelki ellenálló képességének erejét a hit adja, minőségét az erkölcs és a nemzeti elkötelezettség. A nemzeti hagyomány színezi és befolyásolja mindezt. Nem kell arra gondolni, hogy Magyarország gyenge, és állandóan arra törekedni, hogy elfogadjuk a kicsiségünket! Arra kell inkább gondolnunk, hogy Isten segítségével és Jézus Krisztus fegyverzetével erősebbek lehetünk, csak ezeket a fegyvereket meg kell ragadni.

 

Vörös Virág: Úgy gondolja, hogy a hit és az erkölcs elegendő ahhoz, hogy ezt a ránk kényszerített, összetett helyzetet épen el tudjuk hordozni?

 

Bene Éva: A megmaradásunk alapvető feltétele, hogy meg tudunk térni Istenhez. A hit kegyelem dolga, de hallásból van. Aki szívből tud imádkozni, már egy óriási lépést tud tenni. Krisztus mondja, hogy ha ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük. Sokan legyintenek az imádkozásra, pedig hihetetlenül fontos dolog. Lehet úgy imádkozni, hogy az ember beleizzad. Kapunk hideget és meleget, és azt hiszem, hogy nagyon sok szenvedésnek nem csak oka, hanem célja is van. Isten köszörűkövén ülünk, és Ő fényesre tud bennünket csiszolni. Egyszer fogtam egy tanárnő kezét, amikor meghalt. A mai napig nem nagyon beszéltem erről. Az erkölcs és egészség című könyvemben leírtam, hogy az a beteg asszony majdnem mosolyogva halt meg. Egy hívő asszony volt. A mélységes megnyugvás és hit világított ebben a betegben. Megrendítő volt a számomra ezt megtapasztalni. Sokszor úgy indultam el vizitelni, hogy előtte imádkoztam azért, hogy a problémás eseteket meg tudjam oldani. Amikor egy komoly és nehezen megoldható probléma került elém, hosszan foglalkoztatott, és nem egyszer előfordult, hogy éjjel három órakor arra ébredtem, hogy teljes világossággal tudtam, mit kell tennem. Állítom, mert nem egyszer megtapasztaltam, hogy a Szentlélek dolgozik. Az embernek csak ki kell nyitni a radarját.

 

Vörös Virág: Mi volt az az élmény, ami elindította a hit útján?

 

Bene Éva: A nagyanyám házában minden este, vacsora után felolvastak a Bibliából. Már kiskoromban megtanultam, hogy a Biblia egy szent írás, ami szerint él az ember. Ezen kívül a nagyanyám és a nagynéném vittek el engem először a templomba. Egy evangélizáció alkalmával ismertem fel a saját bűneimet. Ez ahhoz hasonló, amit Németh László Villámfénynél című darabjában leír: éles reflektorfénybe kerül az ember saját maga előtt, és felnagyítva látja a saját vétkeit. Az is egyértelművé válik, hogy nincs más, csak Jézus Krisztus váltsága, ami a túlélést biztosítja. Ezt el kell fogadni. Én negyven éves voltam, amikor ez bekövetkezett

 

Vörös Virág: Ebben a nehéz helyzetben egy magyar református hívőnek mi a dolga? Mi az, ami a mi kezünkben van?

 

Bene Éva: Mindenkinek imádkoznia kell, és a saját életében fel kell vennie a küzdelmet. Mindenkinek becsületesen kell dolgoznia a maga helyén.

(Református Félóra - 2009. május 13.)

Jákob Judit Ibolya
lelkipásztor
Fehérvárcsurgó

Kapcsolódó link:http://www.refdunantul.hu/lap/mezofoldiem/hir/mutat/1273/



Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 29., Friday,
Auguszta napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 8037
Összesen 2009. június 2. óta : 39872600