Születésnapi köszöntő

Nem akármilyen ünnepre szóló meghívót kaptunk az elmúlt hónapban, április 12-ére. Igaz, hogy már egy esztendeje szervezték az illetékes szervezők, de mégis meglepetés volt számunkra, hogy mi is bekerültünk a meghívottak sorába.

Az igazi születésnapi évforduló április 8-án van, de ennyi fiatalítás megengedhető. Egy fizikailag apró termetű, vékony csontú hölgy az ünnepelt, aki a maga törékeny cseppnyi valóságában hatalmas tetteket hajtott végre ma is aktív tevékenysége, életének száz esztendeje során.

Dr. Hebe Charlotte Kohlbrugge Kisasszony, a holland protestáns egyház aktív munkása századik születésnapjára szervezték meg a régi és mai munkatársai az ünnepséget, melynek szerény díszvendége Hebe Kisasszony volt. Ez a név a „hajdani” (és a mai) Magyarországon nem sok emberben ébresztett, ébreszt valami gondolatot is, akiben pedig ébreszt, az nem biztos, hogy szívesen beszélt róla. Az a néhány személy, aki igazán ismerte és tudta, hogy milyen tevékenységben foglalatoskodik, netán még munkatársa is lehetett, hálával és abszolút bizalommal hallgatott Róla. Hebe Kohlbrugge a Hollandiai Protestáns Egyházak diakóniai és missziói munkájában tevékenykedett, egy igen sikamlós területen, ahogy akkor ott mondták, az övé volt az „osztblokk”, azaz a keleti hadszíntér. Hebe Kisasszony tetteiről még Hollandiában sem sokan beszélnek, Ő az a „csendes munkás” szürke eminenciás, akinek a tettei harsányak, közben összeszorított foggal harcol az elnyomottak, a kisebbségek, az üldözöttek ügyéért. Az iskolapénzt megfizette, megjárta a szabadságáért küzdő Hollandia valamennyi előforduló ideológiai harcterét, majd a második világháború előtt és alatt a fasizálódó rendszer üldözötteinek mentése során a rendőrség, a Gestapo „intézeteit”, ahogy Ő mondta, a speciális hoteljait, egész odáig, hogy hitleri haláltáborokkal is ismeretséget kellett kötnie (belülről). (Így adódott, hogy Auswitzből szabadult fel.) Isten véghetetlen kegyelme azonban minden helyzetében segítségére volt, kihozta minden bajból, megsegítette, megerősítette.

A háború után a politikailag is két végletre szakadt világban vállalta a kommunista rendszer alatt görnyedő kelet-Európai országok vallásos, elsődlegesen protestáns híveinek támogatását, a fellelhető minden módszerrel. Megkereste a szocialista tábor országainak vezetőit, prominens politikusait és eljárt a politikai foglyok, elsődlegesen a hitük miatt üldözöttek ügyében. Mikor tapasztalhatta, hogy ezzel nem sok eredményt érhet el, közvetlen az egyházakon igyekezett segíteni, a hivatalos holland egyház égisze alatt, de nem a hivatalos kommunista irányvonal mentén. (A hivatalos irányvonal igyekezett lefogni, lehetetlenné tenni munkájában.) Magyar vonatkozásban a legnagyobb tette, hogy megkereste a kulturális minisztériumot és a történelmi hagyományokra hivatkozva újra akarta indítani a külföldi tanulmányok lehetőségét a magyar teológusok részére. Mikor ez ügyben falat talált, megfordította az irányt és kivívta, hogy Hollandiából jöhessenek teológusok Magyarországra két esztendőre tanulni. Hosszas vita után a kormányzat megengedte, az összes költségeket Hollandiának kellett viselnie és a teológusok nem a pesti, hanem a debreceni Akadémián tanulhattak. Ez is eredmény volt, erre alapozva folytatta tovább a magyar diákok stipendiumra kijutásának lehetősége irányában a harcot. Hosszas küzdelem után ebben az irányban is eredményt ért el, a Hollandiában tanulmányi lehetőséget kapott (például a kampeni Teológián) számos magyar teológus közül talán senki nem tudja, hogy ennek a hallatlan lehetőségüknek „szülőanyja” Hebe Kisasszony. A debreceni Teológia mellett – ami magyar szempontból lényeges – a kolozsvári Teológiára is beharcolt egy házaspárt két év tanulmányra, folyamatos lehetőséggel. Ezt az eredményt 1974-ben érte el, ez évtől két évenként egy házaspár jöhetett Debrecenbe és Kolozsvárra. Ezek a diákok ammellett, hogy ragyogóan megtanultak magyarul, öregbítik a mai napig Hollandia hírnevét Magyarországon, valamint Magyarország hírnevét az egész világon. Ezek a stipendista diákok nagy munkát végeznek a mai napig a holland-magyar kapcsolatokban.

A diákcsere akció mellett Hebe Kisasszony a közvetlen segítés módszerét is alkalmazta, adatokat gyűjtött rászoruló egyházközségekről, lelkészekről, ahova lehetséges volt, a parókia felújítására, a templom renoválására, a lelkészcsalád megsegítésére egy-egy csomagadományt, vagy pénzösszeget juttatott, juttatatott. Természetes mindez Hollandiában hivatalos úton folyt, de Magyarországon csak a „földalatti mozgalomban” volt lehetséges a célbajuttatás. Hebe nagy gondot fordított a magyarországi „tanácsadói hálózat” kiépítésére, kevés emberrel, de csak igaz, megbízható emberekkel dolgozott. A hivatalos állami posztokon „persona non grata” megtisztelő címet kapta, nem egy alkalommal kitoloncolták Magyarországról, vízumot hol kapott, hol nem, de ez nem rettentette el a segíteni akarástól, mindig, minden körülmények között megtalálta az utat és módot, hogy munkáját elvégezhesse, még akkor is, amikor már véglegesen kitiltották Magyarországról.

Hebe Kisasszony élettörténetét hosszas kapacitálásra hajlandó volt megírni, ezt ki is adták holland és német nyelven, „Zweimal zwei ist fünf” azaz: Kétszer kettő az öt címmel, majd megjelent Kolozsváron a magyar fordítás is, Kétszer kettő néha öt címmel. Ebből a könyvből nagy részletességgel előtűnik a szerző kalandos, de minden momentumában Isten megtartó kegyelmét tükröző élettörténete mellett a szocialista rendszerek vallásellenes munkája és a hollandok ismételt – de Ruyter admirális után (és óta) is még mindig aktív – magyar protestánsmentő akciója is. (Hebe Kisasszony a teljes „osztblokkot” végigelemzi, én csak a magyar vonatkozásokból ragadtam ki.) A születésnapi ünnepségen Hebe Kisasszony bejelentette, hogy minden esztendejéről egy percet kíván mondani. A derült felhorkanásra válaszul, miszerint „hiszen az száz perc”, valóban egy óra negyven perces ragyogó előadást prezentált, fejből, tele humorral és hálás emlékezéssel.

Ez úton kívánunk mi is jó erőt, egészséget, Isten további áldó és megtartó kegyelmét, további szeretetet, békét és boldogságot!

Isten éltessen Hebe Kohlbrugge!